Értetlenül állok dolgok előtt, és kíváncsi vagyok, mások mit gondolnak.
Látogatók száma: 72
Az utóbbi időben a menekült ügy a városban egyre jobban borzolja a kedélyeket.
Vajon miért? Tényleg annyira bosszant mindenkit, vagy egyeseknek fontos, hogy a téma állandóan napirenden legyen.
Engem személy szerint, annyira nem érdekel, mert eljöhet az idő, amikor kénytelenek leszünk foglalkozni vele.
De addig: tessék engem békén hagyni! Ez pontosan olyan, mint a szexuális hovatartozás. Amíg engem nem érint, nem erőszakolják rám, nem akarják minden áron megértetni, megszerettetni magukat, addig tegyék azt, ami nekik jó.
Persze véleményem van, de nem hangoztatom fennhangon. Mert nem akarok minden áron, a porondon lenni.
Cegléd egy zárt közösség, akik három méteres kerítések mögé bújnak, nem barátkoznak; ja és hálátlanok. (Másoktól szemezgetett vélemény).
Ehhez már van véleményem.
Cegléd lakossága dolgos, jóra való emberekből áll. Ők meg tanultak dolgozni, mindenféle önmutogatás nélkül, és anélkül, hogy állandóan vállon veregetnék magukat. Barátságosak és barátkozóak, és ha valaki nem tud beilleszkedni, nem az itteniek bűne.
A kapuk azért vannak, hogy kinyíljanak. A magas kerítések pedig védelmet nyújtanak azok ellen, akik sosem kapnának bebocsátást. Régen drótháló volt két szomszéd között a mezsgyehatár és az utcafonton a kerítés, az hogy ez megváltozott, abban a körülmények is közrejátszottak.
A városban sok segítőkész ember van, aki soha nem kérkedik vele, mit tesz. És az adományozott elfogadja, mert tudja, a másik tette mögött „csak” szeretet van.
Te mit tennél embertársadért?
Nem hálásak a ceglédiek. Dehogy nem; annak, aki megérdemli. Példával is alátámaszthatnám, de bizonyos okok miatt nem teszem.
Saját fotó: anyukám és a szomszéd néni
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
... nem erre gondoltam. A véleményed nyilvánvaló ... :)
Hogy mit teszünk, vagy tettünk a múltban az embertársainkért és mit kaptunk cserébe köszönet helyett az is egy más kérdés... Manapság már a közvetlen szomszédainkat sem ismerjük, de tovább megyek még a családtagjaink is tudnak okozni némi meglepetést... A barátainkról nem szólva, akik éppen elég csalódást okoztak az életünkben. Hát akkor miben reménykedjen az ember? Könyörület? Adott szituációban - volt idő, múlt idő - rajtam sem segített a "jóisten"...
Volt, hogy befogadtam az "utca" emberét és mi volt a hála? Megörökítettem... odáig jutottam vele kapcsolatban, hogy az sem érdekel él-e hal-e... hát ennyire vagyunk humánusak és megértők... De tudod nem ezt tanították elődeink, de a jelen élet ezt taníttatja meg velünk... Nem törődni semmivel és senkivel. "Dögöljön meg a szomszéd tehene is, csak az enyém maradjon meg..." Szép kilátások! :-(
Szívesen segítenék én bárhol, bárkinek ...
Annak idején apám, vihar idején mindig kinyitotta a kaput, - pedig csak léckerítés volt és egy kapocs, amit bárki kinyithatott, ha látta -, de úgy gondolta, az ítéletidő senkit ne érjen kint az úton. Vajon hányan tennék, védelmet nyújtva az idegennek. Bezárkózunk, és nem mi tehetünk róla.
Látod, Neked is van rossz tapasztalatod ...
Idézeted nem ismeretlen, bár tőlem messze áll ...
amikor a vallások megfogalmazták a parancsokat, emberszeretet, egymás segítése, humánum, stb. max 1 milliárd ember élt az egész földön. az se kevés, de most 7-8 milliárd van, és minden egyes ember segítségre szorul. persze a gazdagnak nem pénzre van szüksége, másféle segítséget igényel, de akkor is. ennyit már nem lehet, ez sok.
régen volt egy falu, ha ott egy család bajba jutott, mindenki segített neki, ok. most egész kontinensek vannak bajban, és közömbösek vagyunk. flegmák. "engem személy szerint nem érdekel." ezek a problémák meghaladják az erőnket. kész, vége, úgyis az lesz, amit a sors akar.
Természetesen sok mindenki elesettsége érdekel, de terheit én nem tudom viselni. Bőven megtapasztaltam az emberek kiszolgáltatottságát, és a segítség nyújtásokat is ...
Hogy mennyi múlik a sorson, és rajtunk, nem tudhatom.
Volt, hogy befogadtam az "utca" emberét és mi volt a hála? Megörökítettem... odáig jutottam vele kapcsolatban, hogy az sem érdekel él-e hal-e... hát ennyire vagyunk humánusak és megértők... De tudod nem ezt tanították elődeink, de a jelen élet ezt taníttatja meg velünk... Nem törődni semmivel és senkivel. "Dögöljön meg a szomszéd tehene is, csak az enyém maradjon meg..." Szép kilátások! :-(
régen volt egy falu, ha ott egy család bajba jutott, mindenki segített neki, ok. most egész kontinensek vannak bajban, és közömbösek vagyunk. flegmák. "engem személy szerint nem érdekel." ezek a problémák meghaladják az erőnket. kész, vége, úgyis az lesz, amit a sors akar.