EZ IS CSAK EGY LEVÉL
Látogatók száma: 54
Amelyet nem küldtem el. Kitől is várhatnám akkor rá a választ? Így a kérdések örökre tisztázatlanok maradnak, és már nem lesz, aki válaszoljon.
„Szia, Kedves Barátnőm!
Egy héttel az ominózus „buli” után, hogy vagy? Mert annak ugye, te sem neveznéd! Az ökörség, hogy egy jó kis hangulatot produkáljunk, bennünk volt persze. Én is úgy indultam el akkor azon a napon, hogy ma „buli” van, és ehhez képest fogok viselkedni. Már elfelejtettük, mit is jelent az, hogy buli?
Besokalltunk mindketten. Te azért, mert körmödre égett a munka, én azért, mert nagyon vártam, „csak” öt hónapot erre a napra. Ha ez mond neked valamit.
Nem szokványos a mi kapcsolatunk. A munka, de inkább az emberi tulajdonságok, ami bennünket összehozott. Sok minden közös van bennünk. Alapvetően jók vagyunk, mégis az adott szituáció teljesen meg tudott bennünket változtatni. Nem a belső tulajdonságainkat, inkább a felszínt, amit kifelé mutatunk. Az, hogy mire vágyunk, mit szeretnénk, miért hozzuk össze az ilyen együttléteket, érdekel-e valakit? Rajtunk kívül? Hogy jól érezzük magunkat, és azokkal, akikkel vagyunk. Nem ezért tesszük?
Megbántottalak? Mivel? Hiányoltam a férjedet, mert eszembe jutott, hogy milyen jól éreztük magunkat a múltkor? Miért van az, hogy nem lehet semmit sem büntetlenül tenni?
Beszélgetni szerettem volna veled, őszintén, eleget vártam rá! Annyit mondtál mindössze, nem a főjegyző az oka! Tudod, hogy ez bánt engem! Még mindig! Te nem így volnál vele? Persze hogyan is tudhatnád? Csalódtam bennetek, leginkább a hivatalba. Azokba az emberekbe, akik valamit számítottak. Miért természetes, hogy ezt csak úgy lenyelem? Nem akarom kitalálni az okot! Többet tettem, többet akartam tenni annál, hogy velem így kibabráljanak. És ha úgy éreztem, ha valaki, akkor te képes leszel arra, hogy ma ezeket, a kérdéseket ne tegyem fel?
Tele vagyok megválaszolatlan kérdésekkel. Nehéz beleélnem magam a másik helyzetébe, te nem így vagy ezzel?
Mire vannak a barátok, ha nem arra, hogy ezeket a kérdéseket megválaszolják, meghallgassák legalább. Engem ki hallgat meg, nekem ki válaszol?
Ettől függetlenül jó szívvel gondolok rád, az együtt töltött „bulikra”, amikor néha-néha magunkat tudtuk adni.
Nem kéne így abbahagyni! Bár neked akkor volt egy ilyen elejtett mondatod. Nekem is sok mindenből elegem van. Ezt akarod? Akkor sem volt hiába, hogy megosztottam veled a gondolataimat és így fejezzük be. De! Ha úgy gondolod, még nincs itt a vége, és van mit mondanunk egymásnak, akkor én nem vagyok annak akadálya, hogy újra megpróbáljuk.
Azt mondtad nincs időd. Fellépés, … András nap…, egyebek. Jó, bár napsütést nem ígérhetek. Hogyan tudunk egy pár órát eltölteni egy borongós, esős december délután. Akkor, amikor még a fű sem olyan zöld, mint kéne.
Szeretettel várom a gondolataidat ezzel kapcsolatban is, csak jussunk már dűlőre! Vagy felejtsük el egymást! Ezt akarod?
Na jól van, elég volt!
Szia Kedves Barátnőm! Jó munkát és ha mégis úgy gondolod, hogy eleged volt belőlem, akkor is mindig szeretettel fogok rád gondolni!”…
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ne izgasd magad a névtelenül egy csillagot adók miatt, több ilyen előfordul az oldalon. Undorító az ilyen, aki meg sem indokolja, hiányzik egy fontos testrésze, konkrétan, a gerince.
Olvasd el Nem Tom legutóbbi cikkénél a hozzászólásokat, őt is valaki szándékosan pontozza le mindig. Ezek ellen nem tudsz mit tenni, nem ér annyit, hogy felidegesítsd magad.
Én már rég nem foglalkozom ezzel.
Üdv: Judit
üdv Orsolya