Ezért vagyok a világon!
Látogatók száma: 62
Hozzászólásokból összegyúrva. Egy cikk, amit felteszünk elindít bennünk egy gondolatsort, amit megint csak papírra vetünk. Tartalmasabbra sikeredik, olykor használhatóbb, a témához az élethez közelebb álló álláspontok születnek... Megéri összefoglalni.
Felgyorsult világunkban a legnagyobb baj, ha nincs az embernek egy fix pont az életében, amelyekhez vissza lehet térni, belekapaszkodni. Ilyen a család, a barátok, a munkahely. Felgyorsult a világ. Nincs idő megállni, kiszállni a mókuskerékből. Mindenkinek a saját gondját kell megoldani, nehogy lemaradjon valamiről. Valami hiányzik a régből, a múltból. Eltűnnek az életünkből a sokat jelentő meghitt együttlétek, a család, a barátok, a közösségek, amelyek, ha nem is tudták megoldani, de enyhíteni tudták a gondjainkat, bajainkat azzal, ha kibeszéltük magunkból. Megkönnyebbültünk.
Mára társadalmi szinten is megváltoztak a megítélések. A pénz, mint erőforrás jelent meg és azt hajszoljuk. Minden más lassan értékét veszti, ami korábban mindennél többet jelentett.
A mai napig is vesszük az akadályokat. Aki talpon akar maradni az nem szállhat ki. A kihívásokat, amit elénk állít az élet hol könnyebb, hol nehezebb teljesíteni. Azok, akik két kezük munkájával teremtik meg a mindennapit belesodródnak óhatatlanul a sűrűjébe.
Támogatás nélkül kievickélni ez nehezen ment volna. Család, barátok nélkül. Ahol csak egy is kiesik, ott bizony a másik terhe is arra rakódott, aki vitte tovább, mert az életösztön nem engedte, hogy megálljon. A fennmaradás ösztöne.
Volt kiktől tanulnom. A nehezen megszerzett "javakról" alapvető létfenntartásra, a komfortérzet jobbá tételére gondolok elsősorban, azért is meg kellett küzdeni. És küzdök a mai napig. Lényegesen kevesebb segítséggel, de még van bennem a múltból hozott elegendő "tartalék".
Amit - ellentétben más véleményével - nehezen viseltem, amikor rám olvasták a hibáimat. Tudtam én azt a nélkül is, hogy mi az, amin változtatnom kellene, ha mégsem sikerült annak úgyis én ittam meg a levét. Ezért nem hagytam soha beleszólni senkinek az életembe. Még a gyerekemnek sem.
Vele együtt és nem nélküle képzelem el ma is a jövőt. Ezért, amíg csak bírom húzom az igát. Ezért vagyok a világon!
Olvastam egy cikket, egy idézet volt egyszerű példán keresztül bemutatva az életünk lényegét. A kő, a kavics és a homok egy üvegbe töltésén keresztül magyarázta meg a filozófus, hogy mi a fontos az életben. Mitől fosztjuk meg magunkat, ha más apróság tölti ki azt az "üveget", az életünket. Ezt kell eldöntenünk. Hogy mi a fontos a számunkra. Minden más apróság csak a helyet foglalja. A kő jelenti a családot, a barátokat, a kavics a munkát, a homok kitölt minden rést, azok az apróságok... Erre én tovább gondolva ezt az eszmefuttatást feltettem a kérdést. Mi van, ha a követ, ami fontos volt valamikor elveszítettem, a kavics már nem bír jelentőséggel, a homok, ami még számít, amivel kitöltöm az űrt, az apróságokkal. Ezzel megfordítva sok egyéb korábban még fontosnak számító sorrendet... A víz, ami végül mindent úgyis elmos, az a vége.
Ezért mondom. Érdemes a hozzászólásokat olykor közelebbről értékelni. Én most ezt próbáltam tenni. Választ kapva arra, miért is vagyok ezen a világon?
*
Divi Évi, Yolla, Black Ice cikkeihez adott hsz-eket felhasználva!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Éva!
Találkozom az írásaiddal, a gondolataiddal, melyek egyre közelebb hoznak. Nem régóta vagyok itt, de amit tapasztalok, valóban. Néha a hozzászólások tartalmasabbak mint maga a cikk. Sokféle nézőpont létezik. Néha találkozik a sajátunkkal és ez inspirál bennünket arra, hogy megosszuk a saját gondolatunkat másokkal.
Üdv.
Bandi
Annak igazán örülök, ha olvasol, és írásaimon keresztül közelebb kerülünk egymáshoz!
Legyen máskor is szerencsém! :-)
Pussz,
Éva
Találkozom az írásaiddal, a gondolataiddal, melyek egyre közelebb hoznak. Nem régóta vagyok itt, de amit tapasztalok, valóban. Néha a hozzászólások tartalmasabbak mint maga a cikk. Sokféle nézőpont létezik. Néha találkozik a sajátunkkal és ez inspirál bennünket arra, hogy megosszuk a saját gondolatunkat másokkal.
Üdv.
Bandi
Szia Évi !
Jól összeszedted a dolgokat. Sajnos a mai világban a megélhetés és az anyagiak határoznak meg szinte mindent. A család az van, de már lassan más szerepet tölt be mint régen. Az egyéni érdek, vagy egyéni értékrendszert a társadalmi rend írja felül.Van hogy akarsz időt a családdal eltölteni, de sokáig nem alkalmas, mert mindenki rohan a munka és a saját baja körül. A társadalmi értékrend átszabta a hétköznapok értékét, rendjét. A pénz az mindenkor és mindenhol a legkevesebb, a mi szintünkön. Igen van olyan hely és vannak emberek, akik meghatározzák a létünket, ők élhetnek és fordíthatnak több időt a családra, mert megtehetik, míg mi akarjuk, de a gyerekeink már rohanásra vannak késztetve, különben éhenhalás van. Más világ. Bennünk igen van mér a régi rendből jövő tartalék, erő, vagy kitartás, de a gyerekeink gyerekinek ki és mi mutat majd példát, honnan láthatja azokat a trükköket, cseleket ami kell a túléléshez, vagy fennmaradáshoz, spóroláshoz, a mindennapokhoz? Nem tudom. Engem az aggaszt, hogy azt látom az utánunk jövőknek már sokkal nehezebb lesz. Mi még meghatároztuk az üveg kitöltését, valahol még tartjuk is, vagy vannak darabok melyekhez ragaszkodunk, de a jövő generációjának már csak lassan csak a homok lesz a fontos, vagy még az sem. A víz pedig csak tisztító erőt képviseljen, és ne elmosson, vagy kimosson bármit is, család, barát.
Üdv és puszi Éva.
Köszönöm az értékes hozzászólásodat. Mindig tudok belőle valamit szemezgetni, mert akár te, vagy Yolla olyan rálátással, realitással tudjátok nézni a dolgokat, hogy érdemes arra odafigyelni.
Az is baj és ez nem panasz, csak tehetetlenség érzés, hogy akinek lehetősége van sem tud kihozni egy napból valami értékeset, fontosat, csak marad a nap kitöltése, a rutin cselekvések, amolyan hétköznapi. Egy váratlan ért öröm, vagy elégedettség érzés fel tud egy napot dobni. Mindennek másként állok hozzá, semmi sem teher...
Érted, amit mondok. Az unalom, a hiábavalóság az megöli az érzéseket. Negatívat hoz a felszínre, pedig mindenkiben benne van a jó, csak felszínre kellene hozni.
Nem értem a politikusokat, miért hagyják az embereket annyit gondolkodni, töprengeni a sorsukon, ahelyett, hogy munkával teremtenének értéket, mert az elégedetlenség hosszú távon csak rombolni képes...
Puszillak,
Éva
Jól összeszedted a dolgokat. Sajnos a mai világban a megélhetés és az anyagiak határoznak meg szinte mindent. A család az van, de már lassan más szerepet tölt be mint régen. Az egyéni érdek, vagy egyéni értékrendszert a társadalmi rend írja felül.Van hogy akarsz időt a családdal eltölteni, de sokáig nem alkalmas, mert mindenki rohan a munka és a saját baja körül. A társadalmi értékrend átszabta a hétköznapok értékét, rendjét. A pénz az mindenkor és mindenhol a legkevesebb, a mi szintünkön. Igen van olyan hely és vannak emberek, akik meghatározzák a létünket, ők élhetnek és fordíthatnak több időt a családra, mert megtehetik, míg mi akarjuk, de a gyerekeink már rohanásra vannak késztetve, különben éhenhalás van. Más világ. Bennünk igen van mér a régi rendből jövő tartalék, erő, vagy kitartás, de a gyerekeink gyerekinek ki és mi mutat majd példát, honnan láthatja azokat a trükköket, cseleket ami kell a túléléshez, vagy fennmaradáshoz, spóroláshoz, a mindennapokhoz? Nem tudom. Engem az aggaszt, hogy azt látom az utánunk jövőknek már sokkal nehezebb lesz. Mi még meghatároztuk az üveg kitöltését, valahol még tartjuk is, vagy vannak darabok melyekhez ragaszkodunk, de a jövő generációjának már csak lassan csak a homok lesz a fontos, vagy még az sem. A víz pedig csak tisztító erőt képviseljen, és ne elmosson, vagy kimosson bármit is, család, barát.
Üdv és puszi Éva.
Szia Éva!
Tanulságos cikk, az már biztos!
Na figyelj, vegyük sorba! Az oldal az üveg, a felhasználók, akik előbb-utóbb barátokká válnak, ők a kavicsok. A hozzászólások pedig a homok, amik kitöltik ezt az egészet, hogy kerek legyen.
Csak azt nem szabad hagyni, hogy a víz kimosson...pláne, a szennyvíz, ha érted, mire gondolok!
Pussz,
Tündér
Látom téged is Black Ice cikkében olvasott hasonlat ragadott meg. Értem én, amit mondasz, hogyne érteném... Csakhogy mindenkinek nem lehet ugyanaz a fontos,... persze ez is lehet csak egy nézőpont, mert a fontosat mégis csak a család, a gyerek, a barátok kellene, hogy jelentsék. Kinek, hogy sikerült ezt a sorrendet követnie az életben. Persze egy "üveget" mindig újra lehet töltögetni...
A hasonlatodból kihagytad a "köveket". :-)
Pussz,
Éva
Tanulságos cikk, az már biztos!
Na figyelj, vegyük sorba! Az oldal az üveg, a felhasználók, akik előbb-utóbb barátokká válnak, ők a kavicsok. A hozzászólások pedig a homok, amik kitöltik ezt az egészet, hogy kerek legyen.
Csak azt nem szabad hagyni, hogy a víz kimosson...pláne, a szennyvíz, ha érted, mire gondolok!
Pussz,
Tündér