Fájdalom
Látogatók száma: 44
Minden, mi fáj hozzánk tartozik!
Sok, nagyon sok fájdalom, bánat keresztezi utunkat, de mindent ellensúlyoz, a hibátlan apró öröm, ami átjárja lényünket.
Nagyon- nagyon fájt a lelkem, megbántottnak éreztem magam, a tüske még ott van, de minden minden elhalványul, ha kicsi pici, apró örömök, melyek a lelkünknek, oly hatalmasok, ... megérintenek, már nem is tudom mi fájt jobban, az ami történt, vagy az, ami nem történt.
Az Én szívemnek, lelkemnek mindig az fáj, amit mások észre sem vesznek, bizonyára túl érzékeny vagyok.
Érzékenyen reagálok olyan dolgokra, amit mások meg sem hallanak, meg sem látnak, bizonyára az Én problémám, de nagyon a padlóra tud küldeni, soha nem tudok erről szemtől szemben beszélgetni, ebben az is benne van, hogy talán egy két kivételtől eltekintve, csalódtam, mindig a rossz emberbe bíztam meg, visszaéltek a bizalmammal, ebben ma már kivételt sem találok, sem itt sem máshol.
Bizonyára benne van az is, hogy emiatt nagyon bizalmatlan vagyok, időnként, nagyon depis, (papírom van róla), de a doki sem tud kizökkenteni, benne sem bízom, amikor a problémáimról kérdez, közben telefonál, az előző páciens diagnózisát elemzi, ezek után, hogyan bízzak?
A probléma az enyém, talán mindig is az volt, és az is marad, valahogy csak megbirkózom vele, eddig is sikerült, több kevesebb sikerrel.
Idő kell mindenhez, no meg a csuda sem tudja mi még.
Most jobb kicsit, ballag a gyerekem, a legkisebb, talán az ezzel járó millió meló kicsit helyre tesz.
A dolgok egyszer a helyükre kerülnek, ha meg nem, akkor oda tesszük.
Kép: saját kertem, saját virágom!
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mareszo,kedves!
Hiába keresel mást.Mindenhol van ilyen és olyan ember.Ettől Te légy az aki vagy!
Ne hidd el,hogy nem jól teszed a dolgod,csak az élet ilyen.Vannak dolgok,amik nagyon tudnak fájni,de tovább kell lépni,idővel ezek az emlékek elhalványodnak.Én is éreztem úgy egy fórumon,hogy sok vagyok,de akkor visszavettem kicsit magamból.Ennyi.Élvezd az életet,a szép kertedet,a napsütést és vedd észre a legkisebb jót is minden nap!És lásd meg a fényt az alagút végén,ne süppedj ebbe a depis lelkiállapotba!Tedd a helyére a dolgokat,ha maguktól nem akarnak oda kerülni!Puszi
Mindenben , azt hiszem igazad van. Valahol tudom, a zsigereimben érzem, hogy nem én vagyok a legrosszabb, ha néha nem is a megfelelő módon fejezem is ki, de azoknak akiket érint, talán tudni kellene, nem ellenük, hanem mellettük vagyok, azért mondom, hogy "lehet" sok vagyok, mert nem csak azt teszem amit kérnek, elvárnak, de próbálok én maradni, azt hiszem ez a sok. Én tudom , de ha azok akiket érint, még akkor sem értik amikor elmondom, csak az jön le belőle, hogy most kivételesen nem követem az elvárásokat, akkor biztos a depim van előtérbe, ezzel már nem tudok, és nem is akarok semmit kezdeni,de a lelkemet kikezdi. Nagyon kedves vagy, hogy olvastál, és értettél, az oldalon nem hiszem, hogy sok lennék hiszen csak akkor jövök, ha nem látok kiutat, és gondolkodni szeretnék, nekem ez is segít.(bár vannak olyanok akik ezt is másképp értelmezik), ilyenkor szoktam azt mondani, elég, Tudom, kicsit faramuci ez is, de nem szeretem a faramuci, kétszinű, érdek embereket, az is lehet, hogy nem mindenkit értékelek a helyén, de egy internetes oldalon, leginkább a megérzéseimre hagyatkozom. Köszönöm a törődést így ismeretlenűl is, segített.
puszi
Maresz
Ha nem ismeretlen, akkor talán egyszer érzed mi ez, ,vagyok ezen az oldalon, mert azt hittem, ... mindegy mit , egy-két kivételtől eltekintve, nincs sok értelme, talán kellene keresnem valami........ mást!, ha meg nem az sem baj, jó volt megosztani emberekkel a bajaimat az életemet, de most.... valahogy ez sem segít, kapom amit kapok, bizonyára megértem rá, bizonyára ez jár nekem, a liliomok pedig , csak locsolom, és ők legalább meghálálják, hogy vagyok, és rendben tartom őket, más nemigen.....ez is az én hibám, bizttos nem jól teszem, sok vagyok... minden bizonnyal.
Hiába keresel mást.Mindenhol van ilyen és olyan ember.Ettől Te légy az aki vagy!
Ne hidd el,hogy nem jól teszed a dolgod,csak az élet ilyen.Vannak dolgok,amik nagyon tudnak fájni,de tovább kell lépni,idővel ezek az emlékek elhalványodnak.Én is éreztem úgy egy fórumon,hogy sok vagyok,de akkor visszavettem kicsit magamból.Ennyi.Élvezd az életet,a szép kertedet,a napsütést és vedd észre a legkisebb jót is minden nap!És lásd meg a fényt az alagút végén,ne süppedj ebbe a depis lelkiállapotba!Tedd a helyére a dolgokat,ha maguktól nem akarnak oda kerülni!Puszi
Drága Mareszo58!
Amiről írsz nem ismeretlen számomra sem.A megbántottság,a tüskék amiket kapunk,nagyon tudnak fájni,de Te írod hogy"a dolgok egyszer a helyükre kerülnek,ha meg nem,akkor oda tesszük."Nem könnyű odatenni,de lépésről-lépésre el kell engedni a fájdalmat,tovább kell lépni,keresni új örömöket,így kerülnek a dolgok a helyükre.
A liliomaid gyönyörűek,az én kertemben is nyílogatnak már.
Puszi:Anyu
Küldök még egy Müller Péter idézetet:
Sorsod ott van, ahol az életed nehéz. Ahol kudarcos. Ahol a lelkiismereted, de főleg a külső bajok és akadályok szüntelenül figyelmeztetnek, hogy ez a te utad - mert nehéz. Ahol áldozatra kényszerülsz, az az utad.
Köszönöm
Sorsod ott van, ahol az életed nehéz. Ahol kudarcos. Ahol a lelkiismereted, de főleg a külső bajok és akadályok szüntelenül figyelmeztetnek, hogy ez a te utad - mert nehéz. Ahol áldozatra kényszerülsz, az az utad.
Amiről írsz nem ismeretlen számomra sem.A megbántottság,a tüskék amiket kapunk,nagyon tudnak fájni,de Te írod hogy"a dolgok egyszer a helyükre kerülnek,ha meg nem,akkor oda tesszük."Nem könnyű odatenni,de lépésről-lépésre el kell engedni a fájdalmat,tovább kell lépni,keresni új örömöket,így kerülnek a dolgok a helyükre.
A liliomaid gyönyörűek,az én kertemben is nyílogatnak már.
Puszi:Anyu