újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Figyelem (1.)

Látogatók száma: 65

A Kétely c. cikksorozat nyomán elgondolkodtam kicsit. Nagyon érdekesnek találom Roxanne gondolatmenetét. Már régen foglalkoztat ez a kérdés, mi az OK, miért ragaszkodunk emberekhez és miért nem.

Ha kicsit elszakadunk a fizikai világtól, akkor a testi szükségleteken túl másfajta mozgatók is léteznek. Ez pedig az energia, azaz az életerő. Ez egyszerű: ha sok van, akkor pozitívak és energikusak, egészségesek vagyunk, ha kevés, akkor fáradtak, nyűgösek és enerváltak. Tele vagyunk bajokkal, gondokkal és ez gyakran fizikai fájdalmakkal, betegségekkel jár együtt. Én hiszek abban, hogy az elsődleges "testünk", ahol minden lecsapódik a lélek szintje, amihez jár egy sejttest-halmaz, a fizikai kivetülés, a megtestesülés. Ezen a testen jól látható, érzékelhetőek a lelki bajaink, ha figyelünk. Ha nem figyelünk, akkor leginkább csak érezzük, hogy ez, vagy az az ember szimpi, vagy nem. Ez már éppen elég alapnak. Mindenki sugároz felénk és mi is sugárzunk mások felé valamit. Negatív vagy pozitív érzéseket váltunk ki, sok mindentől függ ez. Pl. a rezgéseinktől, a testi hibáinktól, attól, hogy hogyan érezzük magunkat, a megszokott álarcainktól, melyeket mutatunk magunkból stb.

Egy a lényeg, ahol a gondolat, ott az energia. A gondolat figyelmet feltételez, így tehát ahol a figyelem, ott megszületik valami. Akár tudatosan, akár öntudatlanul cselekszünk egy bizonyos téma köré csoportosulnak az erőink. Ha a múlton, sérelmeken rágódunk, akkor arra fordítjuk az energiánk nagy részét, hogy elnyomjunk érzéseket, vagy szítsuk a haragunkat, ami ugye mérgező. Ezáltal, amire figyelünk, azt kapjuk, azzal szembesülünk nap mint nap. A sérelmekkel, a féltékenységgel, a vitákkal, a "már megint" eseményekkel és azok a dolgok amiket annyira nem szeretünk egyre csak támadnak, egyre csak ostoroznak minket.

Ehelyett persze el lehetne engedni a múltat, megemészteni, meggyászolni stb és tanulni belőle, mit nem tettünk meg, mit tehetnénk hogy eztán máshogy legyen. Mert ugye nem jó rosszul érezni magunkat. A figyelmünk elkalandozó, de ha tudatosan elővesszük a szép dolgokat és csak arra koncentrálunk, akkor a figyelem eredményezhet megértést, értelmet. Azaz, fellelhetjük az ok-okozati összefüggéseket. Persze ehhez fontos, hogy a görcseinken túllépjünk és megértsük, van élet a félelmeken túl is. Sőt! Ott van az igazi szabad élet. Amikor nem rettegésből, félelemből hozunk döntést.

Folytatva tehát kérdéseket: Mit várunk tehát más emberektől? Figyelmet, megértést, biztatást. Ebben a sorrendben. Vegyünk egy példát, mondjuk mi van akkor ha egy lány mondjuk fiatalka korában nem kap megfelelő figyelmet mondjuk az apjától. Keres valakit, aki figyel rá. Apakomplexusai rögzülnek, egyre inkább ragaszkodik ehhez a mintához, mondjuk az idősebb férfiakat keresi, közben a saját apját utálja, bezzeg a többitől megkapja, amit szeretne. Az apjával sosem tisztázza a gondjait, csak színleg megtűri, esetleg megszakítja a kapcsolatot vele, mindez miért? A tüskéi miatt, amit szerzett, vélt sérelmei miatt, amelyeknek következtében olyan döntéseket hozott, amik egy széles skálás vesszőfutáshoz vezethetnek. A fiatalkori erőszaktól egészen a nagy korkülönbségű házasságig, amelyek miatt egyáltalán nem boldog (vagy csak időlegesen). Az idősebb férfiak természetesen (naná) büszkék a fiatal szerzeményükre, a lány pedig szinte csügg az érzésen, hogy szükséges valakinek, hogy rá van szüksége annak a másiknak. Ez az apakomplexus kiütközhet egy visszatarthatatlan szegény én (szenvedő, sajnálatra méltó) viselkedésben ahol meg is indokolja, el is hiteti magával, sőt mindenkivel, hogy neki milyen rossz élete volt és van, a döntéseit alátámasztja a "kényszerhelyzet" adta tehetetlenséggel, és ebben a csapdában éli le az élete nagy részét. Persze ez szenvedést okoz neki, mindenki hibás, csak ő nem, szegény szegény ő. Azért viszont egy lépést nem tenne, hogy a saját felelősségét megvizsgálja ebben a folyamatban. Ó, miért is kellene egy áldozatnak a saját felelősségével szembenéznie? Ő a sértett, mindenki más meg ártalmas. Ebben látok értékes és érdekes megoldást, ahogy Roxanne hozzáállt a dologhoz. Lehet, hogy áldozat volt, de!!! hol van az ő felelőssége? Ő milyen döntéseket hozott meg? Milyen félelmek és tisztázatlan okok alapján ment egyáltalán be abba a házba egy férfival? Itt most nem erkölcsi pálcatörést akarok kifejezni, hanem a valódi válaszra lennék kíváncsi. Roxanne elkezdett tapogatózni, vajon ő mennyire felelős a kialakult helyzetért. Akármilyen éretlen és felelőtlen volt még akkor évtizedekkel ezelőtt.

folyt.köv.

kép: http://www.freebit.hu/

A cikket írta: Ailet

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Ailet

Javítom.... köszi hogy itt voltál, azaz vagy. :))

:-) Ez egy kaján vigyor akar lenni! :-) Ez meg egy mosoly.
De már megyek,mert ebből ne élünk meg... sajnos....

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Még mindig itt vagyok édes, drága szívem!!! :-) Még akkor is, ha csak voltam.

Javítom.... köszi hogy itt voltál, azaz vagy. :))

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Még mindig itt vagyok édes, drága szívem!!! :-) Még akkor is, ha csak voltam.

Kaján vagy...

megtekintés Válasz erre: Ailet

A felénk irányuló figyelem elengedi a képzeletet és aztán simán ragaszkodunk ahhoz, amit a másikba belelátunk, bele akarunk képzelni. Nem is biztos hogy ott van, csak mi gyártjuk le a saját elképzelésünket. Na ebből fakad az irányított figyelem, (a szemellenző, a rózsaszín szemüveg effektus) amikor az odavetett szavak, mondatok jelentését a mi képzetünk alátámasztására, vagy cáfolására használjuk. Megerősítés/ideál lerombolása. :)) A szónak éle és hatalma van, ezt már az őseink is tudták... :))

Azt sem árt tisztázni hogy mit is keresünk, mit akarunk valójában a másiktól és miért. Ahogy írod... felejteni? odafigyelést? szexet.... és még sorolhatnám. Na igen és itt jó kérdés, vajon ő mit akar.

Ha már döntöttünk valaki mellett így, vagy úgy, hát akkor annak van következménye. Persze itt ezer lehetőség van, mindenki belátása szerint viselkedik aztán.

Köszi hogy voltál!! :))
A

Még mindig itt vagyok édes, drága szívem!!! :-) Még akkor is, ha csak voltam.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Az első bekezdéshez: Mit is akarunk? Egy bizonyos idő eltelte után talán csak szimpátia alapján választunk magunknak partnert, társat, alkalmi ismerőst... mit tudunk róla? Szinte semmit. Mit tud rólunk, ugyanazt. Csak a külső az, ami befolyásolja, esetleg az egy-két odapötyögött írás. Mi kelti fel az érdeklődésünket? A felénk irányuló figyelem.
Ez a számomra még ismeretlen, azt sem tudom ki fia-borja, de nekem, hozzám szegezi a kérdéseit,... a szándéka nekem még ismeretlen, de már érzem, nem vagyok közömbös számára. Beindul egy ismerkedési folyamat... pusztán a látszat, egy-két odapötyögött mondat alapján...
Második bekezdéshez: Igen. Felejteni akartam. És ő vajjon mit akart?... :-)
A harmadik bekezdéshez: ... Rájöttem. "...van élet a félelmeken túl is. Sőt! Ott van az igazi szabad élet. Amikor nem rettegésből, félelemből hozunk döntést." Én döntöttem és őt választottam.
A negyedik bekezdés: A legnehezebb. Amikor a döntéseiden túl rájössz, hogy mindaz, amit te szerettél volna kevés... és akkor eszedbe jut az (első bekezdés)... Miért választottad őt? Pusztán szimpátia alapon... Miért nem figyeltél jobban oda, miért nem vetted észre, pedig napnál világosabb volt, de akkor valami elvonta arról a figyelmedet... a saját akaratod, a saját elvárásod a másikkal szemben... Teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy ő vajon mit is akart?

A felénk irányuló figyelem elengedi a képzeletet és aztán simán ragaszkodunk ahhoz, amit a másikba belelátunk, bele akarunk képzelni. Nem is biztos hogy ott van, csak mi gyártjuk le a saját elképzelésünket. Na ebből fakad az irányított figyelem, (a szemellenző, a rózsaszín szemüveg effektus) amikor az odavetett szavak, mondatok jelentését a mi képzetünk alátámasztására, vagy cáfolására használjuk. Megerősítés/ideál lerombolása. :)) A szónak éle és hatalma van, ezt már az őseink is tudták... :))

Azt sem árt tisztázni hogy mit is keresünk, mit akarunk valójában a másiktól és miért. Ahogy írod... felejteni? odafigyelést? szexet.... és még sorolhatnám. Na igen és itt jó kérdés, vajon ő mit akar.

Ha már döntöttünk valaki mellett így, vagy úgy, hát akkor annak van következménye. Persze itt ezer lehetőség van, mindenki belátása szerint viselkedik aztán.

Köszi hogy voltál!! :))
A
Az első bekezdéshez: Mit is akarunk? Egy bizonyos idő eltelte után talán csak szimpátia alapján választunk magunknak partnert, társat, alkalmi ismerőst... mit tudunk róla? Szinte semmit. Mit tud rólunk, ugyanazt. Csak a külső az, ami befolyásolja, esetleg az egy-két odapötyögött írás. Mi kelti fel az érdeklődésünket? A felénk irányuló figyelem.
Ez a számomra még ismeretlen, azt sem tudom ki fia-borja, de nekem, hozzám szegezi a kérdéseit,... a szándéka nekem még ismeretlen, de már érzem, nem vagyok közömbös számára. Beindul egy ismerkedési folyamat... pusztán a látszat, egy-két odapötyögött mondat alapján...
Második bekezdéshez: Igen. Felejteni akartam. És ő vajjon mit akart?... :-)
A harmadik bekezdéshez: ... Rájöttem. "...van élet a félelmeken túl is. Sőt! Ott van az igazi szabad élet. Amikor nem rettegésből, félelemből hozunk döntést." Én döntöttem és őt választottam.
A negyedik bekezdés: A legnehezebb. Amikor a döntéseiden túl rájössz, hogy mindaz, amit te szerettél volna kevés... és akkor eszedbe jut az (első bekezdés)... Miért választottad őt? Pusztán szimpátia alapon... Miért nem figyeltél jobban oda, miért nem vetted észre, pedig napnál világosabb volt, de akkor valami elvonta arról a figyelmedet... a saját akaratod, a saját elvárásod a másikkal szemben... Teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy ő vajon mit is akart?
Ennyire nem mentem előre az időben. Majd átgondolom, ha már rólam (is) írtál.

Roxa

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Ailet! Ez nagyon tetszik... Per pillanat ugyan nem tudok mit hozzáfűzni, mert mindaz, amit fejtegetsz nagyon is élő, bármilyen korban előjöhet egy régi rögzült, kisiklott élethelyzetünk következményeként. Még mindig nem nyerte el a bűnbocsánatot, előttünk sem, vagy mások előtt esetleg... szóval, foglalkoztat...
Majd még visszatérek... Példát én is fel tudnék hozni milyen az, amikor könnyelműen belecsöppenünk egy bizonytalan kimenetelű helyzetbe... nem is igazán a másikat hibáztatva, magunkban keresendő az ok...

Puszi,
Éva

Az ok mindig magunkban keresendő.... :))
Pusz:A
Ailet! Ez nagyon tetszik... Per pillanat ugyan nem tudok mit hozzáfűzni, mert mindaz, amit fejtegetsz nagyon is élő, bármilyen korban előjöhet egy régi rögzült, kisiklott élethelyzetünk következményeként. Még mindig nem nyerte el a bűnbocsánatot, előttünk sem, vagy mások előtt esetleg... szóval, foglalkoztat...
Majd még visszatérek... Példát én is fel tudnék hozni milyen az, amikor könnyelműen belecsöppenünk egy bizonytalan kimenetelű helyzetbe... nem is igazán a másikat hibáztatva, magunkban keresendő az ok...

Puszi,
Éva
Kedves Ailet!

Kemény dió a lélek, átérezni, megérteni és megtenni nem egyszerű ezeket a folyamatokat.

Várjuk a folytatást!

Pussz

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: