Gondolataim az ünnepek után
Látogatók száma: 65
Radnóti Miklós : Töredék Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek.
Szeretem a verseket, mert tömören mutatják meg a gondolatot, a tényt, de elgondolkodtatnak is egyben a helyzeteken és tényeken.
Most mikor már a XXI.században élünk nem hittük volna soha, hogy ismét eszünkbe juthatnak ezen gondolatok a mindennapjaink dolgai végett.
A hírek a média nap mint nap szolgál önkényesen mások felett rendelkezőkről. Nem igazán nevezném embernek őket, mert az embert az állatvilágtól a gondolkodás, a tetteinek felmérése és következményeinek belátása különböztetné meg. Sajnos ez sem így van. Az állatok akkor ölnek, ha félnek, megtámadják őket, vagy éhesek, míg mi emberek meggondolatlan magamutogatásból is.
A másik pedig a kenyér, a jó szó éhe, mely kínozza szomszédunkat, s míg a média nem mutogatja, valahogyan nem vagyunk hajlandóak segíteni, meglátni a szükséget.
Akkor pedig hangzatosan bevonulunk, hogy lám mi jó emberek vagyunk.
Nem vagyunk azok, csak önös érdekek vezetnek többeket.
Aki valóban segít az nem nevezi meg magát, és nem kér színteret a segítségének, hanem ha teheti ad, segít bajban ott áll.
Olykor elég, ha meghallgatnak, vagy csak emberként beszélnek velünk.
Most ünnepek tájékán sok kéregető emberrel találkoztam. Mindenkinek én sem tudok és tudtam adni, de volt aki csak beszélgetni szeretett volna, és én rászántam az időmet és meghallgattam.
Voltam ismét kórházban is, és ott is rengeteg idős ember, sőt sok olyan akit a családja csak azért rak be ilyenkor, hogy a barátokkal nyugodtan bulizzanak. Félelmetes.
Jómagam pedig azon izgultam, hogy az édesanyám akit az orvosunk egy szeretett szolgálatba vitt jól legyen. Minden nap hívtam és beszéltem vele, hogy legalább a hangját halljam, és megnyugtassam hamarosan hazamegyünk. Itt találkoztam azzal az Erzsike nénivel, akit az ideg osztályra azért rakott be a fia, mert a barátokkal nagy karácsonyi bulit tartanak, és hát nincs idejük sem bejönni meglátogatni, csak a szomszéd asszonnyal üzenték legyen nyugodt, majd jönnek érte.
Én az utcán egy autó alá ájultam és ezért vittek be pár nap megfigyelésre. Szerencse az autó nem hajtott gyorsan meg tudott állni, és csak beütöttem a fejen, de a fülem végett feltétlen be kellett menni, mivel mind a kettőbe platina implantátum van, így ellenőrizni kellett azt is, hogy minden rendbe legyen vele + a hányásnak és rosszul léteknek is enyhülnie kellett.
Mikor pont karácsony előtt szóltak, hogy mehetek haza az ünnepekre, és majd most január 10.-e után kell visszamennem, örültem nagyon. Édesanyámat is azonnal hozattam haza, sőt az Erzsike nénit is elkértem a "kedves" fiától, hogy legyen nálam az új év kezdetéig és majd jöjjenek oda érte január elsején.
Szó sem volt arról, hogy tiltakozna, sőt örült a dolognak a fia, János . Hazajöttem kitakarítottam bevásároltam és előkészültem az ünnepekre, és rohangálgattam, de azért igyekeztem mindent a körülményekhez képest jól csinálni. Sikerült. Az Erzsike néni és édesanyám jókat beszélgettek a régi időkről a sorsukról. Mind a kettőt megfürdettem az ünnepekre, és rendbe tettem őket.
A karácsony és az Új év is szép csendesen eltelt. Beszélgettünk és az idős hölgyek sírdogáltak majd éjfélkor pezsgőt bontottunk és jól éreztük magunkat.
Erzsike néni sokat elmondta az édesanyámnak, hogy jó sora van nagyon, édesanyám bólogatott, és sírdogált, de nem hagytam ám őket sokat ezen hezitálni, mert folyamatosan gondoskodtam szórakozásról, régi klasszikus filmeket raktam a dvd lejátszóba humorosokat, hogy nevessenek sokat.
Január elsején János bizony nem jött, és nem is telefonált, pedig Erzsike néni felhívta őket éjfélkor, hogy kívánjon B.U.É.K.-ot a családnak.
Majd másodikán megjelentek, és kissé lenézően összekapták, és egyfolytában sürgették, hogy ne búcsúzkodjon nem meghal, hanem hazamegy! Szegény Erzsike néni annyira meg volt ijedve, hogy félve a fülembe súgta:
- A mennyből a pokolba fiam, köszönök mindent.- az utolsó szavakat már hangosan mondta.
-Igazán nincs mit, és ha van kedve máskor is eljöhet egy hétre szívesen látom.- mondtam.
-Nem hiszem, hogy elhoznának még!- mondta, de János közbe szólt:
-No ezt majd leegyeztetjük, és szívesen elhozom az öreglányt, mikor nálunk útban van .- mondta.
Milyen érdekes kedvem lett volna megkérdezni mit gondol ő hányszor lehetett szegény anyjának útban és mégis felnevelte, de közben már becsapta a lift ajtaját és robogtak lefele a kocsihoz, és fentről láttam, ahogyan tuszakolják szegény öregasszonyt, hogy siessen.
Nem mondom, hogy nagyon szórakoztató egy idős ember, de nekem soha nincs útban az én édesanyám, sőt az Erzsike néni sem volt egy percig sem. Örültem, hogy egy idős embernek szerezhettem pár nap nyugalmat, pihenést, és nem kellett ugrálnia.
Mesélte otthon ha teát kér akkor magának kell megfőznie, de előbb engedélyt kell kérnie. Itt pedig csak önteni kellett és annyit ihatott amennyi jól esett neki. Nagyon hálás volt, és én szégyelltem magam, mikor kezet csókolt ez az idős ember és simogatta a kezem, hogy milyen áldott jó ember vagyok, mikor megfürdettem őt is, és segítettem ki és beszállni a kádba. Otthon egyedül mosakodik, vagy néha hívnak hozzá valami menye barátnőjét, aki azt mondja egy kapitány és szó szerint ledörzsöli és kész, el volt hallva, hogy fürdés után testápolóval lekentem őt is. Ezt náluk nem szokás, főleg nem finom kellemes illatúval, azt csak a menye használja.
Miután elment és beszélgettem édesanyámmal, azt mondta, otthon ennek az asszonynak nagyon rossz sora van kislányom. Többet sír mint eszik, és mindig útban van a fiának, a találkozók és barátok bulijai végett, és be van zárva a szobájába, ahonnan ki sem jöhet.
Hallgattam majd eszembe jutott :
-Na ez a hálás utókor mindenért, amit egy életen át kap.
Soha nem tudnám ezt megtenni az édesanyámmal nincs a világnak sem embere, sem pénze, ami erre vihetne. Nem vagyok gazdag, nincs hat szobás lakásom, de van szívem, szeretem az édesanyámat, és minden rokonomat, jót, rosszat, és nem ítélkezem senki felett, mert ember vagyok és magam is gyarló, vétkes, mint akárki más e földön !
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kevesen. Tudod sok ember úgy tesz, mintha nem látna és nem hallana, kivétel, ha nagy tömeg van és látják, tapsolják tettét.
Ma az emberek nagy része közönyös, és befordult. A legtöbb embernek az a fontos, hogy neki csak neki legyen jó.
A régebbi ismerőseim szerint betegségem előtt sem voltam ilyen, de azóta még inkább érzékeny ember vagyok.
Engem valahogyan soha semmilyen helyzetben nem érdekeltek és érdekelnek az etnikai hova tartozások, mert úgy gondolom embernek születtünk a világ bármely pontjára, s ez bármelyikőnkkel megtörténhetett volna, s csak a sors döntötte el, ki hova született.
Én adtam már vért egészen más etnikai embernek direktbe egy műtét alkalmával. Engem a végén csak az érdekelt sikerült -e a műtét, és az ember meggyógyul.e. A többi, hogy hála ilyenek soha nem érdekelt úgy, hogy villogjak, vagy fürdőzzek benne. Ha valaki bármi tettemet megköszönte hálás voltam, hogy észrevett, ha nem mentem tovább az utamon.
Az öregapám mindig azt mondta:
-Amikor adni akarsz, akkor adj, de ne várd, hogy hála legyen érte, mert az nem adás, hanem alamizsna. Örülj, ha észreveszik az adományt, de ne ez vezéreljen, hanem a segítség, ami mindig önzetlen kell legyen, különben nem az.
Üdvözlettel Éva.
Az ember csak-csak emberséges!
Ma az emberek nagy része közönyös, és befordult. A legtöbb embernek az a fontos, hogy neki csak neki legyen jó.
A régebbi ismerőseim szerint betegségem előtt sem voltam ilyen, de azóta még inkább érzékeny ember vagyok.
Engem valahogyan soha semmilyen helyzetben nem érdekeltek és érdekelnek az etnikai hova tartozások, mert úgy gondolom embernek születtünk a világ bármely pontjára, s ez bármelyikőnkkel megtörténhetett volna, s csak a sors döntötte el, ki hova született.
Én adtam már vért egészen más etnikai embernek direktbe egy műtét alkalmával. Engem a végén csak az érdekelt sikerült -e a műtét, és az ember meggyógyul.e. A többi, hogy hála ilyenek soha nem érdekelt úgy, hogy villogjak, vagy fürdőzzek benne. Ha valaki bármi tettemet megköszönte hálás voltam, hogy észrevett, ha nem mentem tovább az utamon.
Az öregapám mindig azt mondta:
-Amikor adni akarsz, akkor adj, de ne várd, hogy hála legyen érte, mert az nem adás, hanem alamizsna. Örülj, ha észreveszik az adományt, de ne ez vezéreljen, hanem a segítség, ami mindig önzetlen kell legyen, különben nem az.
Üdvözlettel Éva.
Kedves Wadbikay !
Számomra az emberség a legfontosabb dolog. Mint írtam is én sem vagyok jó, hiszen vétek és vétkezek, de számomra már értékrend a fontos, talán épp a személyes betegségem vagy megpróbáltatásaim végett is. A jó szó, vagy egy tál meleg étel még nem vág földhöz, sőt egy kis kedvesség sem csorbítja lelkem egészét. Szeretném, ha a gyerekeim tisztelnének, és megmutatom az életemmel, azt hogyan kell tisztán, lelkiismeretesen tenni, hogy lássák, és érezzék mi a fontos a világban igazán !
Köszönöm és örülök, hogy olvastál. Üdvözlettel Éva.
Kedves Évi!
Bocsáss meg, valóban nem ismertem eddig a körülményeidet. Őszintén csodállak, hogy idegen, gondozásra szoruló idős nénit magadhoz vettél az ünnepekre.
Elismerésem és csodálatom érte.
Pussz: Yolla
Nagy gyakorlatom van gondozásban is, mert a párom édesanyja cukor beteg volt, és levágták a fél lábát, közben megvakult, és jobb híján itt élt velünk a haláláig, és őt is gondoztam tisztelettel és szeretettel. Soha meg nem sértettem volna még akkor sem, ha néha Ő tett megjegyzést bármire velem kapcsolatban. Halála után az édasapját is kellett istápolni bár Ő önellátó volt bizonyos mértékig, de figyelmet és segítséget igényelt sok mindenben. Sőt régebben az édesapámat is ápoltam gondoztam aki vastagbélrákos volt és abban halt meg. Édesanyám most 85 éves, és remélem idén megengedi a Teremtő, hogy betölthesse a 86-ot is. Igyekszem mindent megtenni, hogy ez bekövetkezhessen. Régebbi írásaimban biztosan utána nézhetsz, ha érdekel maga a történet.
A saját betegségemet az öcsém elvesztése és a munkahelyi gondok halmaza váltotta ki, de mára már kezelem a dolgokat, és megtanultam minden bajjal gonddal együtt egész életet élni. Talán ekkor a balesetkor értékeltem igazán át az élet fontosságát, és értettem meg öregapám sok-sok bölcs mondását, intelmét.
Üdvözöllek, pussz. Éva
Szia Yolla !
Te már újabb társ vagy ezen az oldalon, s talán nem ismersz annyira mint a régiek. Magam is beteg ember vagyok strok-os, és egy éven belül három rohammal birkóztam meg. Hallókészülékekkel hallok amit és amennyit,. A látásom folyamatosan romlik. Egyedül neveltem fel két gyereket, és indítottam az élet útjára. Büszke vagyok rájuk, mert az eddigi visszajelzések mind jók, és igazolják, az az élet melyet számukra mutattam jó volt, és hasznos. Az édesanyám az egyetlen személy a gyerekkori családomból, aki még él. Öcsémet és édesapámat hosszú évekkel ez előtt eltemettem. Így számomra Ő az édesanyám a legdrágább kincs a gyerekeim mellett.
Köszönöm, hogy olvastál. Üdv és pusz Éva.
Bocsáss meg, valóban nem ismertem eddig a körülményeidet. Őszintén csodállak, hogy idegen, gondozásra szoruló idős nénit magadhoz vettél az ünnepekre.
Elismerésem és csodálatom érte.
Pussz: Yolla
Kedves Évi!
Őszintén gratulálok, elsősorban a hatalmas szívedhez. Tudom, mit jelent idős embert emberi méltóságának tiszteletben tartása mellett gondozni, az anyósommal megtapasztaltam magam is.
Napjainkban - és most nem akarok senkit meggyőződésében megbántani - egy isten hit létezik, mégpedig a pénzé, hogy azon vettekkel lehessen vetélkedni, kinek van nagyobb háza, jobb mobilja, márkásabb kocsija, ki tud nagyobb banzájt tartani.
Jól látod, egyre kevesebb a jó szó, pedig egyre nagyobb rá az igény.
Pussz: Yolla
Te már újabb társ vagy ezen az oldalon, s talán nem ismersz annyira mint a régiek. Magam is beteg ember vagyok strok-os, és egy éven belül három rohammal birkóztam meg. Hallókészülékekkel hallok amit és amennyit,. A látásom folyamatosan romlik. Egyedül neveltem fel két gyereket, és indítottam az élet útjára. Büszke vagyok rájuk, mert az eddigi visszajelzések mind jók, és igazolják, az az élet melyet számukra mutattam jó volt, és hasznos. Az édesanyám az egyetlen személy a gyerekkori családomból, aki még él. Öcsémet és édesapámat hosszú évekkel ez előtt eltemettem. Így számomra Ő az édesanyám a legdrágább kincs a gyerekeim mellett.
Köszönöm, hogy olvastál. Üdv és pusz Éva.
Szomorú, amikor ilyenek történnek, pedig biztosan sok van. Teherré válnak, akik azelőtt mindent feladtak értünk.
Jó, hogy megírtad!
Puszi, V.
Sajnos igen elkorcsosult a világ és a pénz az úr, mert azt hisszük, ha pénzünk van mindenünk van, pedig olykor a pénzes emberek a legszegényebbek, mert a legdrágább kincs nélkül élnek ez a szeretet, a tisztelet, a megbecsülés, emberség.
Köszi, hogy olvastál. Üdv és puszi Éva
Szia Éva!
Te tényleg igazi EMBER vagy! JÓ EMBER!
Bennem is túlteng a szociális érzékenység. Évekig, halálukig vittem egy falubeli szegény, öreg házaspárnak szenteste vacsorát, segítek az időseknek is, de ezt amit te tettél, biztos nem tettem volna meg.
Sok ilyen emberre lenne szüksége a golyóbisunknak, akkor talán jobb lenne a világ is. Kicsit!
puszi
Juli
Köszönöm, hogy olvastál. Igen embernek érzem magam, s azt szeretném, ha a gyerekeim is látnák ez nem nehéz, és nem lehetetlen, ha őszintén tesszük és szívből, sőt nyerünk egy barátot, egy embret magunknak, a lelkünknek.
Üdvözlettel puszi Éva.
A trehányság, a nemtörődömség és a ligilógi!
Ezek a főfő ellenségek.
(És persze a pénzmaffija.)
Számomra az emberség a legfontosabb dolog. Mint írtam is én sem vagyok jó, hiszen vétek és vétkezek, de számomra már értékrend a fontos, talán épp a személyes betegségem vagy megpróbáltatásaim végett is. A jó szó, vagy egy tál meleg étel még nem vág földhöz, sőt egy kis kedvesség sem csorbítja lelkem egészét. Szeretném, ha a gyerekeim tisztelnének, és megmutatom az életemmel, azt hogyan kell tisztán, lelkiismeretesen tenni, hogy lássák, és érezzék mi a fontos a világban igazán !
Köszönöm és örülök, hogy olvastál. Üdvözlettel Éva.
Tényleg jó ember vagy.
Nem jó vagyok, csak emberséges. Ezt láttam, ezt próbálom a saját gyerekeimnek is tovább adni, mert a látott és tapasztalt példa erősebb, mint a pofonokkal belevert szabály. Mutatom, s talán nekem sem lesz rossz sorom, ha megérem.
Köszönöm és örülök, hogy olvastál.
Üdv Éva
Kedves Évi!
Nagyon jó, hogy ezeket a gondolatokat leírtad. Kell róla beszélni, hogy eljusson mindenki tudatáig. Sokan szenvednek hasonló körülményeik miatt. Magányosak, egyedül élők. Nem akarják terhelni a családot és feladják idő előtt, mert a törődés elmarad. Idővel bezárkóznak. Látszólag egészséges embereket tönkre tud tenni a lelketlen nemtörődöm bánásmód. Ilyenkor jól esik egy segítő kéz. Sajnos kevesen nyújtják. Te megtetted, pedig éppen elég a saját gondod, bajod. Olyan vagy, mint én. Megpróbálsz segíteni a bajbajutottakon. Nem mindig hálás szerep ez. Aztán te magad kerülsz olyan helyzetbe, amikor neked lenne szükség támogatásra, segítségre, törődésre. Akkor döbbensz rá, hogy magad vagy... és nem érted miért...
Puszillak,
Éva
Köszi, hogy olvastál. Te ismersz, sokat tudsz rólam mert úgy érzem kezdetektől fogva olvastál, és tudod mivel kell magammal szemben is szembe néznem, de ilyen vagyok. Nem vagyok én sem jó, csak lehet több emberség szorult belém, mert édesanyámtól is ezt láttam, hogy a szülőket tisztelni és becsülni kell.
Erre nem lehet csak úgy szóval nevelni senkit, ezt példával kell mutatni, hogy bármi van, megteszünk az idősebb emberekért bármit. Édesanyámnak mostoha anyja volt. Gyerekkorában sok sérelem érte, még is tisztelte és becsülte a mamát azért is mert a papát gondozta.
Köszi Puszi Éva.
Őszintén gratulálok, elsősorban a hatalmas szívedhez. Tudom, mit jelent idős embert emberi méltóságának tiszteletben tartása mellett gondozni, az anyósommal megtapasztaltam magam is.
Napjainkban - és most nem akarok senkit meggyőződésében megbántani - egy isten hit létezik, mégpedig a pénzé, hogy azon vettekkel lehessen vetélkedni, kinek van nagyobb háza, jobb mobilja, márkásabb kocsija, ki tud nagyobb banzájt tartani.
Jól látod, egyre kevesebb a jó szó, pedig egyre nagyobb rá az igény.
Pussz: Yolla
Jó, hogy megírtad!
Puszi, V.
Te tényleg igazi EMBER vagy! JÓ EMBER!
Bennem is túlteng a szociális érzékenység. Évekig, halálukig vittem egy falubeli szegény, öreg házaspárnak szenteste vacsorát, segítek az időseknek is, de ezt amit te tettél, biztos nem tettem volna meg.
Sok ilyen emberre lenne szüksége a golyóbisunknak, akkor talán jobb lenne a világ is. Kicsit!
puszi
Juli
Kedves Évi!
Nagyon jó, hogy ezeket a gondolatokat leírtad. Kell róla beszélni, hogy eljusson mindenki tudatáig. Sokan szenvednek hasonló körülményeik miatt. Magányosak, egyedül élők. Nem akarják terhelni a családot és feladják idő előtt, mert a törődés elmarad. Idővel bezárkóznak. Látszólag egészséges embereket tönkre tud tenni a lelketlen nemtörődöm bánásmód. Ilyenkor jól esik egy segítő kéz. Sajnos kevesen nyújtják. Te megtetted, pedig éppen elég a saját gondod, bajod. Olyan vagy, mint én. Megpróbálsz segíteni a bajbajutottakon. Nem mindig hálás szerep ez. Aztán te magad kerülsz olyan helyzetbe, amikor neked lenne szükség támogatásra, segítségre, törődésre. Akkor döbbensz rá, hogy magad vagy... és nem érted miért...
Puszillak,
Éva
Ezek a főfő ellenségek.
(És persze a pénzmaffija.)
Tényleg jó ember vagy.
Nagyon jó, hogy ezeket a gondolatokat leírtad. Kell róla beszélni, hogy eljusson mindenki tudatáig. Sokan szenvednek hasonló körülményeik miatt. Magányosak, egyedül élők. Nem akarják terhelni a családot és feladják idő előtt, mert a törődés elmarad. Idővel bezárkóznak. Látszólag egészséges embereket tönkre tud tenni a lelketlen nemtörődöm bánásmód. Ilyenkor jól esik egy segítő kéz. Sajnos kevesen nyújtják. Te megtetted, pedig éppen elég a saját gondod, bajod. Olyan vagy, mint én. Megpróbálsz segíteni a bajbajutottakon. Nem mindig hálás szerep ez. Aztán te magad kerülsz olyan helyzetbe, amikor neked lenne szükség támogatásra, segítségre, törődésre. Akkor döbbensz rá, hogy magad vagy... és nem érted miért...
Puszillak,
Éva