Hajnal

Látogatók száma: 132

Észrevettétek már, hogy hajnalban általában nem fúj a szél, hanem csak később támad fel? Persze nem a viharos hajnalokra gondolok, hanem az olyan átlagosra, mint a mai is. Talán ismerik ezt a titkot a régi parasztemberek is, és azért találta őket az első reggeli napsugár már a kertjeikben.

Szélcsend van. A kelő nap rózsaszín fénnyel töltötte meg még nemrég az eget, de most más szelíd sugaraival simogatja a hátamat. A barátnőm szerint a természet lánya vagyok. Innen nyerem az erőt. A földből, a fényből, a viharból.

Hajnalban az énekesmadarak is hangosabban dalolnak, mint a nap folyamán. Nem csak a falvakban, a mezőkön, hanem a városokban is. Megtöltik énekükkel a világot.

Valami baj van velem. Mostanában mindig ellágyulok, pedig szeretem azt gondolni magamról, hogy erős és kemény nő vagyok. Csakhogy legszívesebben most is a kedvesem erős ölelésébe bújnék. Valami romantikus "izé" van rajtam. Ez nem én vagyok. Most is csak állok itt a tóparton, ahová szerelmes emlékek fűznek. Sóvárogva nézem az asztalt, ahol szerelmeskedtünk. Bárcsak mindig a közelemben lenne...

Reggel egy üzenet várt rám. Hajnalban írt a kedves.
Csupán ennyi: ♥
Meghatódtam, és könnybe lábadt a szemem. Tuti, hogy valami nagy bajom van. Ez nem teljesen én vagyok. Ám mégis, az első spontán reakciómat pötyögtem válaszként: ♥ én is...
S megéreztem, ahogy feltámadt a szél.

kép: internet

A cikket írta:

előző cikk következő cikk

8 szavazat