Hétköznapi téma
Látogatók száma: 62
Érdekes, a hétköznapi emberek életét nem akarja megírni senki.
Olyan jó lenne megírni a hétköznapi ember történetét.
Tudod, amelyik csak éli az életét a mai mindennapokban.
A férfiét például, aki két helyen dolgozik, hogy el tudja tartani a családját. Este aztán a tévé előtt ülve elalszik a Doktorhauson, egy doboz olcsó sörrel a kezében. Nyaralni a szőlőbe jár kapálni, meg permetezni, mert legalább tudja, hogy mit eszik a család a vasárnapi asztalnál.
Vagy a nőét, aki hajnalban kell. Elsőként adja be a gyereket az óvoda kapuján, aztán siet, mert a késést nem tűrik a munkahelyén. Aztán persze utolsónak érkezik, a síró gyereket játszótérrel vigasztalja, pedig az fagyit enne inkább. A hinta mellett arra gondol, hogy ez alatt az idő alatt mennyi mindent végezhetne otthon, de megpróbál mosolyogni, pedig tudja, hogy ma sem lesz Doktorhaus, legfeljebb fél szemmel a vasalódeszka mellől.
A nagymamáét, aki egész évben arra vár, hogy végre szünet legyen, és láthassa az unokáit. Palacsintát süt nekik, meg lángost, és felfújható medencét vesz, meg kiskacsákat. Akinek egész évben fáj a dereka, a lába, de akkor, abban a pár hétben mindezt észre sem veszi. Csak örül, hogy fut a ház, és a szőlőt felveti a gaz.
Esetleg a diákét, aki szorgalmasan tanul, nem jár balhés társaságba. Szabadidejében olvas, táncolni jár. Minden órára felkészül, az érettségit komolyan veszi. Felveszik az egyetemre, de nem tudja, mire elvégzi, szükség lesz-e a tudására. Néha besegít otthon a házimunkába, mert otthon lakik, nem albérletben.
A boldog emberek regényével tele van a könyvespolc, de éppen annyi kötet van boldogtalan sorsokról is.
Érdekes, a hétköznapi emberek életét nem akarja megírni senki.
A cikket írta: Nurse
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pontosan így van, ahogy írtad. Ezek a dolgok nem merítik ki a hír kategóriát.
Tudod, az nem hír, ha a kutya megharapja a postást. Az ,,természetes".
Az nem érdekel senkit.
Ám, ha a postás, megharapja a kutyát......
Szép napot
Pusz
Juli :))
Vagy úgy érted, akikkel nem történnek "nagy" dolgok? De hiszen, mindenkivel történik "valami", a szorgalmas, eminens diák is (maradva a példádnál) szerelmes lesz, aminek kétféle végkifejlete lehet: boldogság v. boldogtalanság, ...aztán folytatódik a történet.
És így tovább...(mindegyik szereplődre számos variációt, történést lehetne "ráhúzni"...
Egyébként nincs "boldogság" és "boldogtalanság", ezek nem állandó dolgok, sztem boldog ill. boldogtalan pillanatok vannak. És még ezeknek sem kell feltétlenül annak lenniük, attól függően változik a képlet, ki, hogy éli meg.
(Ezek alól kivételek a nagyobb, tragikus kimenetelű balesetek, halálesetek, betegségek. Azok elég hosszan tartó boldogtalan "pillanatokat" tudnak okozni.)
Ha maradok annál a szitunál, h. a hétköznapi emberekkel nem történik semmi, tehát életük egy (része) végtelenített szalag (x ideig), akkor is vannak érzéseik, gondolataik, hogy élik meg a mindennapjaikat. :)
És sztem ez most egy nagyszerű játék lenne, h. írjunk erről, amit elénk dobtál.
Erről a fiktív családról.
Kedves Nurse!
Pontosan így van, ahogy írtad. Ezek a dolgok nem merítik ki a hír kategóriát.
Tudod, az nem hír, ha a kutya megharapja a postást. Az ,,természetes".
Az nem érdekel senkit.
Ám, ha a postás, megharapja a kutyát......
Szép napot
Pusz
Juli :))
Tulajdonképpen kíváncsi lennék, érdekelne- e valakit a kutya harapta postás :-)
Köszönöm, Juli!
Szép estét!
Nurse
Visszajöttem... elgondolkodtattál.
Ha maradok annál a szitunál, h. a hétköznapi emberekkel nem történik semmi, tehát életük egy (része) végtelenített szalag (x ideig), akkor is vannak érzéseik, gondolataik, hogy élik meg a mindennapjaikat. :)
És sztem ez most egy nagyszerű játék lenne, h. írjunk erről, amit elénk dobtál.
Erről a fiktív családról.
Leírhatnánk a gondolataikat, az érzéseiket.
Át kellene ezt gondolni :-o
Nurse
Tyson
Én mostanság a családomról írok, hétköznapi témákat. Bár lehet csak úgy kellene a sarki boltosról is?!
Témafelvetés jogos!
Üdv,
Pinokkió
Már önmagában, hogy ezeket a sorokat leírtad, a hétköznapi emberekről, rólunk írtál. Nekem ez is szimpatikus, ahogyan megközelíted a témát. És tudod mi az érdekes, hogy engem sokkal jobban érdekel egy hétköznapi ember, család sorsa, mint a un., hogy nevezett? nem hétköznapi embernek képzelt, valakibe, vagy a szerencsébe kapaszkodott, felkapaszkodott ember sorsa.
Tőlem soha nem volt távol a fizikai munkát végző ember, hiszen a családom arra építkezett a kezdetektől. Hogy mégis kicsit többre vittük, mi? Attól én még ugyanolyan hétköznapi ember maradtam. Közéjük tartozom és ez így van jól. :-)
Puszi,
Éva
Egy férfi például, aki nem hogy két, de egy helyen sem dolgozik, hogy el tudja tartani a nem létező, vagy csak volt családját. Este aztán a tévé előtt ülve elalszik a "Jó barátokon", egy doboz olcsó sörrel a kezében. Nyaralni, de inkább csak kikapcsolódni a barátnőihez jár, akkor se kapálni, mert a munka távol áll tőle, így aztán soha nem tudja, mit eszik a vasárnapi asztalnál, nemhogy ő, de még más sem..., mert egyszerűen nem jut el idáig...