Jó lenne tudni
Látogatók száma: 70
Mi vagyok, mondd?
- Nézd meg a képeimet! –szóltam egy nap hirtelen – Szerinted melyik vagyok én?
Melyik kép vagyok leginkább?
Ez a hirtelen emelkedő, havas hegyoldal? Az a kőszikla talán, vagy a felhőkbe burkolózó hegyorom? Az a fekete –fehér, düledező, öreg romház, vagy az a piros virág?
Melyik?
Tarka szárnyú pillangó inkább, vagy a magányos fa a folyó partján? A narancsszélű felhő, vagy a dupla szivárvány? Eltaposott csikk, grafiti a házfalon, vagy a repülőgép szárnyán megcsillanó napsugár?
Mi vagyok, mondd?
Virágok közé búvó csiga, vagy madár, aki a szárnyait próbálgatja? Botjára támaszkodó nagyanyó, vagy fiatal bakfis, kinek hajába kap a szél? Folyó vagyok, vagy inkább tenger? Forrásvíz, vagy esőcsatorna? Lejtő? Emelkedő? Égig érő fenyőfa, vagy inkább alma, ropogós?
Buja rózsa, kaktusz, vagy apró virágú pipitér? Mérges pulyka talán, vagy szorgalmas méh? Tavasz vagyok, sokszínű, vagy inkább tél, hideg és fehér? Színes levelű, őszi erdő, vagy nyári mezőn hajladozó kalász? Magányos farkas, vagy csoportban totyogó pingvin talán?
Olyan jó lenne tudni!
A cikket írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én mint kiváló analizáló megmondom neked!
1xrű: a fentiek mind te vagy!
Puszi,
Pinokkió
Mindegyik te, azaz mi emberek vagyunk. Mikor épp mit hoz ki belőlünk az élet, a sors, a nap, az óra, a pillanat...
Hol pillangó, hol napsugár. Van amikor buja rózsa, van amikor mérges pulyka.
És bennünk van a folyó, a tenger és az esőcsatorna is.
Az élet így kerek egész...Egyszer lejtő, egyszer emelkedő.
És talán jól is van ez így...
Pusz
Juli :))
Nagyon tetszik, ahogy megfogalmaztad azokat a gondolatokat, amik -szerintem - néha, vagy gyakran, de mindenki fejében megfordulnak. Jó az, amikor valaki nem hessegeti el magától ezeket az érzéseket, és még papírra is képes vetni azokat, (mintha egy festményt készítene) - ilyen nagyszerűen!
Gratulálok!
:-)
Pussz,
Tündér
:)
Tetszik!
Ez is nagyon szép lett! Sokan szeretnénk hasonlítani valamihez, de hol ilyenek, hol olyanok vagyunk. De jobb lenne az, ha hasonlítanánk valamihez vagy mindenhez?
Ha csak mindenből egy pici van bennünk, éppen csak annyi, amennyire szükségünk van, és csak akkor nem lenne jobb? Ettől lennénk színesebbek, érdekesebbek.
Vagy semmihez sem hasonlítva maradnánk azok, akik vagyunk, egyediek és megismételhetetlenek a magunk által elképzelt színes világunkban.
Úgysem hinnénk el, ha más mondaná milyenek vagyunk. Vagy igen?
Mindig tovább szövögetem a gondolataid. :-)
Pussz,
Éva
(Most én is meglepődtem önnön bölcsességemtől.:))
Amennyiben jól értettem talán mindegyikből egy kicsi egy nagy kerek egész csodálatos képben egyesítve. Kicsit virág, hegy, folyó, tenger, ha kell óceán, olykor tomboló vihar, de szívedben megvan a lágy simogató napsugaras szellő.
Én így gondolom el, ezekből állunk össze.Senki sem egy és egyforma. A rózsa is előbb szúr, tüskés, s csak szirmát bontogatva mutatja meg csodás mivoltát. Ilyenek vagyunk mi emberek is. Egy végtelen utazásban vagyunk, és útközben tapasztalunk, kinyílunk mint a rózsa, majd utunk végén megpihenünk a szirmokkal lehullva. Tetszett!! Üdv Éva.
Tetszik!