Kimaradt egy járat
Látogatók száma: 61
- Remélem, hogy még időben fogok megérkezni a tárgyalásra!- gondolta magában egy ember a buszmegállóban, miközben a karórájára pillantott, - már éppen negyedszer az elmúlt hat perc alatt.
- Jön már az a rohadt busz?- kérdezte egy kis idő eltelte után hangosan mérgelődve, de választ nem várt, csak türelmetlenül toporgott. Csak azért kérdezte, - mintegy pótcselekvésként, hogy ne kezdjen el hisztérikusan üvöltözni. Az előző busz éppen az orra előtt hagyta el a megállót.
Ez már igazán tűrhetetlen! Már kétszer is kimaradt a héten a 6.20-as járat! Pedig ez akár végzetes is lehet, mert a felháborodott utasok első haragjukban képesek lennének az éppen érkező, és ebben az ügyben teljesen ártatlan buszvezetőt jól helybenhagyni. Akkor aztán ki vezetné tovább a buszt? Ha még egy járat kimaradna, - még többen késnék le a programjaik kezdetét.
Ahogy lassan de folyamatosan múlt az idő, egyre többen érkeztek a megállóhoz. Türelmetlenül, egymás között félhangosan szidva várták az autóbusz érkezését. Felettük sötét felhők gyülekeztek az égen, melyet a szél egyre erősödő zúgása kísért. Úgy tűnt, mintha a megállóban állók hangulatát akarná visszatükrözni a természet. Távolról fénylő villámok cikázása látszott, és egy kis idő elteltével a messziről jövő égzengés morajlása is megérkezett. Aki csak tudott, behúzódott a megálló három oldalról zárt várójába.
Egy piszkos, és az olcsó bor savanyú szagával telítődött ruházatú, borostás arcú, láthatóan hajléktalan ember is igyekezett a buszváró fedele alá állni. Többen rosszalló pillantást vetettek rá, és elhúzódtak a közeléből. A hajléktalan mindezt egykedvűen vette tudomásul, úgy tűnt, hogy ez már régóta nem zavarja. Zsebéből előkotort egy üveg két decis pálinkát, óvatosan lecsavarta róla a kupakot, majd élvezettel belekortyolt. Amikor észrevette, hogy többen figyelik, mintegy barátkozás képpen a legközelebb álló felé nyújtotta az üvegét. Akinek kínálta, az örömében elpirult a szíves invitálásra, de tiltakozva visszautasította a kínálást. Erre a hajléktalan szó nélkül megvonta a vállát, az üveg kupakját gondosan visszacsavarta, és az üveget vigyázva a zsebébe süllyesztette.
Két jólöltözött fiatalember ráérősen sétálva közelít a buszmegálló felé, mintha tudnák, hogy van idejük bőven a következő busz érkezéséig. Meglátva a buszmegálló várójában összegyűlt embereket, összevillant a szemük.
- Jó napunk lesz egy kis pénzkeresetre a mai nap!- mondta mosolyogva az egyik a másiknak, mire a társa helyeslően bólogatott.
Kövér esőcseppek kezdtek hullani a beszürkült égből. Előbb csak ritkán, tapogatózva, mintha csak a zivatar előőrse lenne, aztán pár másodperc múlva kiszakadtak a viharos szél hajtotta túlsúlyos felhők. Az út burkolatán látványosan bugyborékolva táncot jártak a koppanó esőcseppek, aztán összegyűlve sok kis patakba, lassan folydogálni kezdtek az út széle felé. A buszmegálló előtti útburkolaton, a buszkerekek által kitaposott mélyedéseket kezdte lassan teletölteni a szél tépázta, kiszakadt felhők folyamatosan hulló tartalma. Az emberek unalmukban mit is tehetnének, - bámulják az esővíz útját.
Egy üzletembernek tűnő alak, a két térde közé csapva, a térdeit összeszorítva megfogja a diplomatatáskáját, és a zsebeiben cigaretta után kutat. Amikor megtalálta a cigarettás dobozt, megnyugodva kihúzott belőle egy szálat, és a dobozt ismét zsebre rakta. Már csak egy szál gyufa, vagy egy öngyújtó hiányzik a boldogságához. Egyre idegesebben kezdte keresni a kedvenc tűzszerszámát, egy arany Ronson öngyújtót. Még a diplomája megszerzése alkalmából kapta az apjától. Végre a kezébe akadt az öngyújtó. Az öngyújtót látványosan mutogatva teátrális mozdulattal rágyújtott, majd kéjesen kifújta a füstöt. Büszkén kőrbe nézett a várakozó utasok között. Vajon mindenki megcsodálta az ő arany öngyújtóját? A két jólöltözött fiatalember összenézett. Már szavak nélkül is értik egymást. Közelebb húzódtak a diplomatatáskás úrhoz.
A távolban feltűnt végre a várva várt autóbusz. Az emberek lökdösődve igyekeztek előbbre furakodni, hogy majd a beérkező buszra minnél előbb felszállhassanak, és elfoglalhassák a még meglévő szabad ülőhelyeket. A busz nagy iramban érkezett a megállóhoz, mintha csak a járatkimaradást akarná behozni. Ezzel a lendülettel érkezve a keréknyomokban összegyűlt vízzel lespriccelte az elsőként tolongva érkezőket. Az emberek szitkozódva hátrálnának, de a mögöttük lévőktől nem tudnak. Ebből aztán hirtelen nagy zűrzavar támadt! A többiek nagy igyekezetükben az első sorból hátrálóknak ütköztek! Vannak közöttük, akik a hirtelen torpanástól elestek, rajtuk a többi ember próbál átjutni. Táskák és csomagok repültek szanaszét.
Az egyik jólöltözött ifjú, mintha csak véletlen lenne, ráborult a diplomatatáskás úrra, aki ettől szintén a vizes járdára esett, és a kezéből messzire repült a táskája. A fiatalember udvariasan elnézést kért az ütközésért, és látható zavarában elindult az úr táskájáért. Addig a másik ifjú szolgálatkészen felsegítette, kezével tisztogatva lesöpörte rajta a ruhát, majd a félrecsúszott nyakkendőjét is megigazította. Eközben gyorsan, - mint a villám, kiemelte az irattárcát az úr zakójának belső zsebéből. Hátra nyújtotta a tárcát a társa felé, de egy vasmarok elkapta a csuklóját, és nem eresztette el.
- Halló, maga öltönyös!- zengte a hajléktalan, erre, aki csak hallotta, a hang felé fordult.
- Ez a fiatalúr, akinek itt fogom a karját, megtalálta a maga bukszáját, és vissza akarja adni magának!- vitte oda az ifjút a csodálkozó úr elé.
- Na, fiam, add csak oda szépen az úrnak, amit találtál!- nyújtotta a karját a kifosztott felé, melynek szorításában még mindig ott volt a tárcát tartó kéz.
Az emberek hitetlenül néztek hol az ifjúra, hol pedig a hajléktalanra. Az öltönyös zavartan megköszönte a tárcáját, és a másik ifjúnak pedig, hogy visszahozta a táskáját. Az emberek, mit sem törődve az esővel, kőrbe vették a hajléktalant. Mindenki gratulálni akart neki ahhoz a tettéhez, hogy sikerült megfognia a zsebest. Sokan még a kezét is meg akarták szorítani. A két ifjú eközben lassan eloldalgott a megállóból, mielőtt még valakinek eszébe jutna rendőrt hívni rájuk.
Az eső, amilyen hirtelen jött, - ugyanolyan hirtelen elállt. A sötét felhőket tovább kergette a vállalkozó kedvű szél, és a nap is gyorsan előbújt rejtekéből. Az esőcseppek, mint megannyi gyémánt, szikrázva csillogtak a szél fújta leveleken.
A kedélyek megnyugodtak végre, és az emberek most már türelmesen kivárták, hogy felszállhassanak a buszra. Egymás után kényelmesen elhelyezkedtek a buszon. Akinek jutott ülőhely, az leült, és a busz pedig lassan kigördülve a buszmegállóból, elindult a kijelölt útvonalán a végállomás felé.
Az egyre jobban gyorsuló busz utolérte a járdán most már ismét nyugodtan sétáló két jól öltözött ifjút, akik kaján mosollyal az arcukon figyelték a mellettük elhúzó buszt. Az egyikük hirtelen előkapott a zsebéből egy arany Ronson öngyújtót, meggyújtotta, és mintha csak egy rock koncerten lenne, az égő öngyújtóval jobbra - balra hajladozva csápolni kezdett. Így integetett az egyre jobban távolodó busz után!
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szívesen... :-)
Azért egy kis tapasztalat sem árt. Vagy gondolod, aki átbuszozta szinte a fél életét, csak a képzelőerejétől várná a sikert? Azt aláírom, hogy nincs két egyforma eset, bár az sem kizárt, ha kimarad egy járat a tömeg vagy egyes emberek reakciója is hasonló, mint ahogy felvázoltad...
Puszi
62 éves koromig nem jártam busszal...
...na, erre varrjál gombot....
Akkor most számít a képzelőerő, - vagy sem?
modern boszi porszívón nyomja
Kedves Zséva!
Egy ehhez hasonló íráshoz nem buszmegállóra,
hanem képzelőerőre van szükség! (:-D)
Pussz: emillio
Azért egy kis tapasztalat sem árt. Vagy gondolod, aki átbuszozta szinte a fél életét, csak a képzelőerejétől várná a sikert? Azt aláírom, hogy nincs két egyforma eset, bár az sem kizárt, ha kimarad egy járat a tömeg vagy egyes emberek reakciója is hasonló, mint ahogy felvázoltad...
Puszi
Kedves emillió!
Hibátlan, jó írás! A tőled megszokott... Jó a téma is... Mennyi időt adtak rá, hogy akár ki is próbáld egy buszmegállóban mit jelent várakozni..., mert a sztori jó, de az úgy önmagában kevés. Az lenne hiteles, ha mindezt át is álldogáltad volna... :-)
Pussz
Egy ehhez hasonló íráshoz nem buszmegállóra,
hanem képzelőerőre van szükség! (:-D)
Pussz: emillio
És ha netántán ez is lerobbanna, akkor még midig ott a seprű, igaz-e, Müszike?
Mivel "felhívtál " bennünket a keringőre, végig könnyeztem kicsit hosszadalmas történeted. Sajnos a terjedelmesebb írások kifognak a szemeimen.
Nekem tetszett, különösen az aranyöngyújtós esete. Aki kardot ránt, kard által vész el.Számomra az egész történetnek a tanulsága az, hogy aki busszal közlekedik és időre megy valahová, az keljen fel korán és akkor eléri a 6.20-as járatot. Ennyi...
Szerintem sokkal érdekesebb lett volna, ha a becsődőlt bankok előtt pénzükre vágyakozó és várakozó tömegről írsz. Ott a két jólöltözött figura fel sem tűnt volna, mert már eleve a bankban vannak.(:D) . No, az ottani párbeszédekről még terjedelmesebb lenne az írásod, bár nem biztos, hogy szalonképes lenne. De hol vannak már a szalonok??
Puszim, Ilona
Ejnye lányok!
Az íráshoz egy szavatok sincs? Ezt egy pályázatra írtam!
Azért csak nyugodtan pletyizzetek, nem kell véleményezni!
Nyugodtan írhattok ti is egy buszmegállóban ácsorgó
emberekről minimum 2500 szóban! Semmiféle megkötés
nincs! Várom a ti írásotokat róla, és majd én gyalogolok
tovább! (:-D)
Ja, és a történetemet nem átírni kell, még csak nem is
folytatni, hanem véleményezni tessék!
Szeretem az építő jellegű kritikákat! Abból tanul az ember!
Hibátlan, jó írás! A tőled megszokott... Jó a téma is... Mennyi időt adtak rá, hogy akár ki is próbáld egy buszmegállóban mit jelent várakozni..., mert a sztori jó, de az úgy önmagában kevés. Az lenne hiteles, ha mindezt át is álldogáltad volna... :-)
Pussz
Az íráshoz egy szavatok sincs? Ezt egy pályázatra írtam!
Azért csak nyugodtan pletyizzetek, nem kell véleményezni!
Nyugodtan írhattok ti is egy buszmegállóban ácsorgó
emberekről minimum 2500 szóban! Semmiféle megkötés
nincs! Várom a ti írásotokat róla, és majd én gyalogolok
tovább! (:-D)
Ja, és a történetemet nem átírni kell, még csak nem is
folytatni, hanem véleményezni tessék!
Szeretem az építő jellegű kritikákat! Abból tanul az ember!
szia E.
jó sűrű reggel volt! ezért is járok mindig magánrepülővel, páros napokon lear jet, páratlanokon cessna, a többieken zeppelin léghajó. nagyon ajánlom mindenkinek!
jó sűrű reggel volt! ezért is járok mindig magánrepülővel, páros napokon lear jet, páratlanokon cessna, a többieken zeppelin léghajó. nagyon ajánlom mindenkinek!