Ma a semmittevésnek élek. 1. rész
Látogatók száma: 60
Kotkoda, kotkoda, tojásból lesz a csoda.
Hát persze, ahogy én azt néha elgondolom.
Reggel esett az eső, amiből - mit mondjak - nekem már elegem van. Eldöntöttem ki se teszem a lábam a kertbe, tegnap is jól eláztam.
Kaptam 65 szál paprika palántát, aminek a láttán, már nem töltött el az öröm, mert szoktam mondani: van elfáradás, de az nagy.
Persze mind a földbe került, hisz ott a helye; ha már kaptam, nem mehet tönkre, csak növekedjen szépen nekem, az én örömömre, meg annak, aki látja, mert látja, ha látni akarja, oszt csak hadd nézze.
Növekszik itt szépen minden, pedig kedve szegett lettem, nem kicsit, de nagyon, szinte már feladni készültem az egészet.
Hiszen az nem járja, van vetés, de elmarad az aratás.
De láttam, amit láttam, és új erőre kaptam.
Feladni: mit szólna a gyerekem, mit mondanának az unokáim, akikre magam is felnézek, no, nem a nagyra nőtt termetük miatt, persze az sem elhanyagolható, hanem, mint szokták volt mondani: kell a cél, legyen, mit elérni.
No, és mit szólnának a szüleim, kik már az égből figyelik, óvják lépteim, fejüket csóválnák: nem ezt láttad tőlünk.
Vetettem a magokat, közelre hajolva kutattam a sorokat, és csak elkerekedett a szemem, ha megint üres sorra leltem, de már tudtam, amit tudtam, és az idén másképp álltam a dologhoz.
Az első két sor a borsószemeké lett, és rögvest kaptak rózsaág takarást. Így azután a galád hiába nézte fentről árgus szemekkel, biza’ nem látta, mert nem láthatta, mi van az ágyásba. Következett a dughagyma, abból is mindjárt két sor, csak ne lenne annyira lent a föld, megszenvedtem minden dugást külön-külön, na, velük nem kellett bővebben törődni, hisz ők nem voltak finom csipegetni valók. Következett a pasztinák, saláta mag – kit elneveztem szőke magnak, hisz alig láttam – sóska, sárgarépa, zöldség, cékla, retek és a megkönnyebbülés, egyelőre minden mag a helyén. Kissé mélyebbre szórtam a magokat, mégse találjon rá a kotorászós madarak egyike se.
Régen a sorokat kis botocskák jelezték, rajtuk a zacskó, melyik sor, mit rejt; most ez nem volt megoldható, mivel a cica, az új családtag, bizony kirodeózik mindent, ami az útjába kerül.
Maradt a várakozás, majd hetek múltával, szépen elfeledtem, melyik sorba mi lehet, illetve, azt gondoltam, már nem jön elő semmi, így került sor a ráültetésre.
E kis beszámolót, még alkalomadtán folytatom.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Most örültem csak igazán, akármilyen kicsi is a veteményesem, de minden bejött... milyen öröm volt kihúzni a földből a friss zöldhagymát, a fokhagymát... Helyben van!
Ne hidd, hogy más nem látja a fáradozásodat, hát csak nézze!!! Mindenegyes kudarcért, eredményért te dolgoztál meg... Ez adjon neked erőt és kitartást a folytatáshoz!
Puszi