Ma a semmittevésnek élek. 2. rész
Látogatók száma: 55
Kotkoda, kotkoda, tojásból lesz a csoda.
Minden reggel öt óra előtt kelni a vadgalamb hangjára, ami egyáltalán nem mondható fülbemászónak, nem megnyugtató. Még az a jó, hogy tudtunkra adják, megérkeztek.
Egyre bátrabbak, már itthon érzik magukat, tudják, itt kapnak enni, ha véletlen kimarad az apanázs, találnak a kertben bőven. Lehet válogatni kényük-kedvük, ízlésük szerint; borsó és a különféle babok között. Minek is mennének más felé, - esetleg ki a határba, ahol szintén találhatnának maguknak élelmet -, már megszokták a kényelmet.
Nem ők az egyetlenek, akik a mindennapi betevő magocskát itt keresik. A feketerigók, a verebek, a rozsdafarkúak, és a megy vágók a közelbe raktak fészket. A feketerigók eleinte megelégedtek a gilisztákkal, majd rájöttek igazi terülj-terülj asztalka van lótetűből. Irtották is őket, kutató tekintetük elől egy sem menekült. Így esett áldozatul a rovarokkal együtt a frissen ültetett paradicsom, paprika és egyéb palánta. Szinte el sem mennek a kertből, elbújnak valamelyik szőlőteke rejtekébe, hatalmasat tojva a szőlőfürtre és az alatta levő szamócákra.
Az első borsóvetést sikerélményként könyvelhetem el magamnak, hisz meg tudtam védeni az éppen levágott, ifjított rózsák ágaival.
A másodvetés is szépen mutatta magát, majd a sorok hézagossá váltak. Igen a vadgalambáldásos tevékenysége megmutatkozik rajta.
A harmadvetés végig szépen kikelt, aminek igen megörültem, de örömem, csak tegnapig tartott. A kihajtott borsószemek teteje le van csipkedve, szerintem az más madár műve lehet.
Miért is van az, hogy nem egyszer kértem, a madarak etetését meg kellene szüntetni: kárt okoz nekem.
- Nálam jól laknak reggel és másnap reggelig nem is jönnek. Hozzád meg CD lemezt járnak hallgatni.
A cinikus megjegyzés mosoly kíséretében, a hallgatóságban egy fajta véleményt kialakít.
A kertem nem tetszett, és nem tetszik, olyan, mint a karácsonyfa.
Védem, ahogy tudom.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
A kitartásom a túlélésért történik, egyrészt muszáj, másrészt nem szeretem, ha el akarnak "taposni" ...
A madarak, azért ilyenek, mert évek alatt megszokták, mindig kapnak enni valót, de ha véletlen kimarad az etetés, akkor találnak a közelben ...
Igazad van, ami elemi csapás, az ellen nem tud az ember védekezni és nem is háborog, ha van idő, esetleg megpróbál még az valamit tenni, ha nem akkor békével elfogadja.
Én legalábbis, ahogy a szüleimtől tanultam. Nagy jégkárok voltak az országban, a közelben, nekem szerencsém volt, egyszer sem ért ide. A minap nagyon dörgött, aggódtam, nagy kárt csinálhat, de mire ideért az eső, megcsendesült és kellemes áztató eső lett belőle, ugyan úgy, mint tegnap előtt ...
Természetesen én előnybe vagyok, hiszen nekem itt a kert a helyembe, amíg Neked menni kell, mint olvasom több alkalommal, nem is keveset, ezért megértelek ...
Amikor eldöntöttem, hogy ide költözöm, a kötődésen kívül fontos volt, hogy itt van kert, állatok számára hely, igaz semmi sem fiatal már, ahogy én sem.
Döntésem mellett szólt az is, hogy az egészségem érdekében, amit tudok megteszek, ezért termelek minimális vegyszer használatával, hiszen a gyengült imm.rendszer külső védelmet "érdemel"!
A feladatok elvégzése, sokszor erőn fölüli és ha valaki fondorlatos módon ezt gátolja - már nem háborgok, hisz magamnak ártok -, őt sajnálom, mert ...
Köszönöm, hogy ismét figyeltél rám.
puszi