Megszokások
Látogatók száma: 52
Hányszor elképzelte már? Többször hallott róla, mintsem egyszer is kipróbálhatta volna, milyen áldott jó hatással lehetne rá is, de leginkább a hozzátartozójára egy kis környezetváltozás...
... Kilépés a régi életéből, a megszokottból, az irritálóan beidegzettből… Ezt már megfogalmazták mások, mert jól tudták, hogy ez az egyedüli kikapcsolódás segíthet leküzdeni, vagy átmenetileg akár gyógyítani is a gyógyíthatatlant.
Egy ilyet kellene felírjon neki is receptre a háziorvosa!... de ahhoz, hogy idáig eljusson még sok mindent meg kell tennie saját erőből merítetten. Egyedül próbált eddig is nekimenni a problémáknak, de a fal túlságosan keménynek bizonyult, melyet képtelen áttörni.
Egy közös terápia,… az lenne az igazi!? – gondolta nemegyszer. Miért is nem gondolkodnak ebben a megoldásban, hiszen egymástól szétválasztani, évtizedekig egymást megszokott embereket, önmagában is nagy kihívást jelentene?… Kizárt, hogy eredményre vezetne. Mi lehet akkor a megoldás, ha maga sem hisz már semmiben és senkiben?
A körülmények mit sem változtak, ha a mindennapjaik olyan egyformákká váltak… És addig, amíg mindenki a saját nyavalyáival van elfoglalva, még csak gondolatban próbál kitörni a megszokottból, addig a környezete vajon meddig képes őket tolerálni, és ő másokat, ha a saját családi gondjait, problémáit sem tudja egyedül kezelni a delikvens? Hogy adhatna bármiféle tanácsot másoknak, ha neki is szüksége van rá?
Krónikus, depressziós állapot? Ki ne hallott volna kórós ingerültségről vagy ideges túlfokozottságról? Tapasztalatból tudja, naponta éli át. Évek óta része van benne.
Régebben az ilyen és hasonló esetekben az orvos szinte közhelyszerűen ajánlotta a környezetváltozást. Ki állította vajon össze az ilyen statisztikákat, hogy mire van szüksége az embernek? Valaki, akinek fogalma sem lehet arról, mi mindenen megy keresztül egy ember, mire idáig eljut, mennyi megpróbáltatás után szánná rá végre magát, hogy külső segítséget kérjen, no és kitől? Elsősorban nem egy orvostól, akiben még annyi bizalma sincs… mert nem ismeri, idegen, ismeretlen számára. De minden ott kezdődik, a háziorvosnál, aki talán még maga is segítségre szorulna…
Szűkebb családi környezete talán sejti, de tudni soha sem fogja, mit élhet át naponta egy ilyen család, aki már annyira megcsömörlött, hogy csak csepegtetve adja a bárki tudomására is, legyen az akár a hozzátartozója, hogy már alig-alig bírja elviselni, tolerálni a másikat.
Hány és hány ok keletkeztette, válási hajszák, bírósági meghurcoltatások, szerelmi csalódások, a legkülönfélébb neuraszténiás tüneteket produkáló megpróbáltatások, a családban megtapasztalt veszteségek, gyászesetek, melyek feldolgozása esetenként, emberekként változó. De, hogy miért képes az egyik ember meglepően gyorsan reagálni a változásra? Odáig már nem terjedt az egzakt tudomány érdeklődése…
Mégis csak a természetes gyógymódban, a környezetváltozásban való gondolkodás lenne az, ami forradalmasíthatná az orvostudományt! Embereket kimozdítani a megszokott környezetükből… Talán az segítene! Családi tragédiákat előzne meg, családtagokat hozna össze, mert végső soron csak a tünet kezelésére lenne szükség, nem emberek elválasztása lenne a cél, hanem az összetartozás nélkülözhetetlenségét fokozná, helyezné előtérbe… Befejezetlen gondolatok maradnak ezek…
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend