újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Mélységek és magasságok

Látogatók száma: 48

Valahol mélyen legbelül tudja az ember, hogy elkerülhetetlen, egyszer bekövetkezik az elszakadás, de még véletlenül sem hagyja kimondani soha, senkinek. Inkább elmegy, ne is hallja.

A tudat, hogy fizikailag megsemmisülhet a szeretett személy, az számára felfogadhatatlan, nem létező valami volt sokáig... Egészen addig, amíg el nem jött az ideje a maga számára, amikor ezzel szembesült..
Pedig már akkor az anyja viselkedését tanulmányozta,... amikor annak idős édesanyja betegsége igen előrehaladott volt, és már nem tudtak egymással sem úgy kommunikálni, mint előtte szoktak... Minden egyes nap érezte, hogy valami megváltozik körülötte, már csak homályosan fel-felvillan a kép a múltból, az a bizonyos nap, amikor először szembesítették, és amit fel sem tudott hirtelenjében fogni igazán, csak később tudatosult benne, hogy a mamája nincs többé.

Abban a pillanatban valami mélységes ürességet és fájdalmat érzett. Megbántottnak, becsapottnak érezte magát, hamisnak, hazugnak a körülötte lévő embereket, haragudott a külvilágra, mert nem készítették fel előre. Reggel, amikor elment az iskolába, senki se mondta, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet... Első megdöbbenése után első gondolata az volt, el tudott e búcsúzni tőle? Attól, aki már a nevét sem tudta rendesen kiejteni, de felismerte, egyre csak hívta Éjja!... Éjja!... éjszakánként, a fájdalmára, a jajveszékelésére riadt fel, számára se volt alvás, és már csak arra tudott gondolni és lassan megbocsájtani a körülötte lévőknek is, hogy ettől a szenvedéstől szabadította meg az ő szeretett törékeny mamáját a Jóisten... Megértette, h előre nem tudhatja senki ember fia, melyik az a pillanat. A döntés egyedül Isten kezében van, aki mindig tudja mikor van vége, mert egyszer el kell kezdeni a fizikai elszakadást, a léleknek a testtől való fizikai elszakadását.

Azt mondják a fájdalom megedzi a lelket... Lehet. De akkor miért érezte ugyanazt a gyötrelmet minden egyes alkalommal, amikor az övéit sorra elveszítette. Először apját, akit nagyon szeretett, anyját, akinek a nevét imába foglalja, testvéreit, akik nélkül az élete már nem azt jelenti, mint velük együtt, Isten az ő lelkét vajon megedzette e, amikor rá rótta ezt a rengeteg veszteséget? Vagy ő maga vette kezébe a sorsát, mert rájött erre senki mástól csak egyedül önmagától kaphat felhatalmazást? Most már tudja jól hogy van ez, mert egyszer el kell kezdeni a fizikai elszakadást, ami nem azt jelenti, hogy tőle magától, csak a léleknek a testtől való fizikai elszakadása ez. És ettől megnyugodott kissé. A szerettei mindaddig vele maradnak, ameddig a tudatában élnek. És ha nem is fizikai valójukban, de lélekben örökké együtt lesznek..

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Anyu

Duplázunk,duplázunk,más meg egyet sem?
Gondolom ez kikívánkozott a lelkedből az elszakadás kapcsán,megértelek.
Puszi

Hát igen... Köszi anyu!

Puszi
Duplázunk,duplázunk,más meg egyet sem?
Gondolom ez kikívánkozott a lelkedből az elszakadás kapcsán,megértelek.
Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: