Menthetetlen!
Látogatók száma: 50
Gondolatok a 2012 május 18-án publikált "Közöny.." c. cikk kapcsán:
Ha az embert nap mint nap olyan információözön éri, ami a lélek befogadóképességét meghaladja, mintegy feldolgozhatatlanná válik, csömör keletkezik benne, túlsúlyba kerül a választ nem váró információ - úgy is szoktuk ezt mondani, hogy szinte "megcsömörlik" - anélkül, hogy mélyebben utána nézne, kutakodna, elgondolkodna mi okozza a rossz közérzetét, azt a kellemetlen érzést, amit kezdetben csak átmenetinek vél - majd elmúlik alapon - teszi a mindennapi dolgát, észre sem veszi, hogy a lénye legmélyén sérült.
Elveszti igényét a mélyebb tartalmú emberi kapcsolatokra, a külső behatások irányába érdektelenné válik, apátiába süllyed, monoton, egyhangú életétől magányossá lesz...
Ha már nincsenek rá hatással a legkülönfélébb események sem, akkor ott baj van...
Érzi, tudja, de már nem tud, vagy nem is akar ellene semmit sem tenni, mert olyan régóta tart ez a lelki állapot nála, a mélyen benne rekedt gondolatokat már képtelen összefüggően a felszínre hozni, kimondani, megosztani, leírni, az empátia, a másik emberrel való törődés képessége, ami eddig jelen volt, de mégsem ért el vele semmit, akkor lassan a vágyai is háttérbe kerülnek.
Nem akar viszont - mert életösztöne erősen jelen van - a terhek súlya alatt összeroppanni, amit a hosszú idő óta tartó egyedülléte rárakott, lassan de biztosan eljut odáig, hogy énközpontúvá, önzővé, mindent maga megoldani akaróvá, mindenfajta segítséget elutasítóvá váljék. Egyetlen dolog válik számára fontossá, ami ezzel párosul, a nem önként vállalt szabadsága annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Menthetetlen. Abban az értelemben, ha ezt a megmaradt igényét megpróbálja valaki korlátozni, minden igyekezete és jó szándéka is kevésnek bizonyul, olyan mély gyökeret vert nála ez az elhatározás.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem lehet csak úgy, spontán elveszteni a mélyebb tartalmú emberi kapcsolatok iránti igényt.
Ott van a baj, ahogyan írtad: "már nem tud, vagy nem is akar ellene semmit sem tenni".
Valószínűleg éppen eleget tett korábban annak érdekében, hogy kiüresedjenek a kapcsolatai, mert nem merte vállalni a változtatást, pedig egy rossz, kiüresedett kapcsolatnál még az egyedüllét is jobb.
Azt a kapcsolatot, amelyben az egyik fél megpróbálja a másik felet bármiben korlátozni, azt bizony azonnal fel kell rúgni, mint tyúk a töreket. Igaz, ahhoz kell egy belső tartás, önmaga megbecsülése. Mindenkivel csak azt lehet megtenni, amelyet ő maga is megenged, mert szó nélkül tűri a lelki terrort.
Éppen ez az, ami megakadályozza a döntésben, hogy van belső tartása, önbecsülése...
Mindig azon csapódik le minden, aki a legkevésbé szolgált erre... Esetében? A helyzet hozta, a helyzet elvette...
Ott van a baj, ahogyan írtad: "már nem tud, vagy nem is akar ellene semmit sem tenni".
Valószínűleg éppen eleget tett korábban annak érdekében, hogy kiüresedjenek a kapcsolatai, mert nem merte vállalni a változtatást, pedig egy rossz, kiüresedett kapcsolatnál még az egyedüllét is jobb.
Azt a kapcsolatot, amelyben az egyik fél megpróbálja a másik felet bármiben korlátozni, azt bizony azonnal fel kell rúgni, mint tyúk a töreket. Igaz, ahhoz kell egy belső tartás, önmaga megbecsülése. Mindenkivel csak azt lehet megtenni, amelyet ő maga is megenged, mert szó nélkül tűri a lelki terrort.