Mezítláb a világ végéig!
Látogatók száma: 50
Tökre normális, egészséges nőnek érzem magam. Onnan tudom ezt pontosan, hogy mint minden, vagy a legtöbb fiatal, bakfis korú lány, szerelmes voltam az összes jóképű, izmos, erős főhősbe.
Általában hét végére esett, egy-egy matiné alkalmával, amire az utolsó pillanatban még sikerült jegyet szereznem. Mindez abban az időben zajlott, amikor még nem a televízió előtt koptattuk a seggünket, vagy a fotelt, mert pillanatokra sem tudtunk nyugton maradni. Azt az igényt elégítette ki a mozi, a film, amire testileg, érzelmileg, éretlenek voltunk ugyan még. Álmainkban, képzeletünkben valósítottuk meg azt, ami tilos volt a számunkra.
Kalandos álmaim szépfiúja egyike volt a "Hosszú forró nyár" főszereplője, aki egy igen tehetős családnál végzett majdhogynem mindenes munkát. A családfő gőgös, de igen szép leányát ez a fiú már messziről kinézte magának és amikor alkalma adódott, szóba is elegyedett vele. Csakhogy a leány semmibe sem vette. Minden elképzelhető módon megalázta. Éreztette vele, hová tartozik, mennyire lenézi őt származása miatt. Mígnem egy szép napon - és ez a romantika fő része - a férfi a nő automobilját bütykölte éppen, amikor ez a leány tüntetően és magabiztosan megállt előtte. A fiú - jól az emlékezetembe vésődött ez a kis jelenet - lassan, de magabiztosan, vontatottan pásztázta végig, alulról, felfelé a lány testét, formás, hosszú combjait. Mindezt szemérmetlenül, akadálytalanul tehette, hogy a lány szinte zavarba jött ettől. No, ezért lettem szerelmes a szépfiúba, mint az a lány is...
Ez után a hosszú forró nyári szünetekben, amikor a barátnőm magamra hagyott, míg ő szünidejét töltötte a mamájánál, kezembe nyomott egy vaskos könyvet, kvázi olvassak. Nem éppen ifjúsági regény volt. Mire kiolvastam, szerelmes lettem Red kapitányba, aki kitartóan próbálta becserkészni Ccharlettet, aki más volt, mint az összes többi nő, akiket bármikor megkaphatott. Érte harcolnia kellett északkal és déllel. Nem viszonozta ugyanis az irányába táplált érzelmeket a nő, nem úgy mint bennem, aki felismerni véltem ennek a férfinek a jobbik oldalát. Még mielőtt a könyv végére értem volna, szerelmes lettem belé, a másikat már elfelejtve.
Ilyen és hasonló előzmények, élmények után, hiszen egymást érték a csíkos, pöttyös könyvek nem lehet azon percig sem csodálkozni, hogy egy nyiladozó csipa, min mehetett keresztül. Természetes velejárója volt ezen élményeimnek, hogy szerelmes lettem egy hús-vér fiúba, akiért krokodil könnyeket voltam képes hullatni, ha nem viszonozta érzéseimet. Ez kitartott egy ideig, mígnem egy hosszú forró nyári tábor véget vetett hányadtatásomnak. Haza érve e nyári táborból még anyám sem ismert rám, annyira megváltoztam kívül és belül... Mint abban a filmben, a hosszú combjaim tűntek elő jól látható módon a forrónadrágomból, hogy az a fiú is végre észrevette.
Mint ahogyan életem szerelme is erre figyelt fel legelőször ott a strandon, egy hosszú forró nyári napon, amikor a húgom útjait próbáltam egyengetni. Mi lett a vége?
Hosszú forró nyarak jöttek, mentek egymás után, mígnem egy szép napon szerelmes lettem egy csúnya férfibe. Életemben először. Már azt hittem vége az álmaimnak, mígnem ő felébresztett.
Nem hittem volna, hogy egy kívánságom, amit olyankor szoktam mondani, amikor éppen szerelmes időszakomat éltem valamelyik főhős jóvoltából, álmaimban, vágyaimban, aki egy kék szemű, izgató ajkú, termetes alkatú valaki volt, akiért mezítláb is elmentem volna a világ végére, legalábbis hittem, nem ő lesz az, aki kitart, míg a halál el nem választ egymástól bennünket. Nem általa teljesült be és valósult meg az álmom, a vágyam, a kívánságom, hanem egy átlagos férfi személyében testesült meg.
Rossz fiút játszott, de csodálatos világító kék megigéző szemei, vastag, vonzó, érzéki ajka nem hagyott mégsem nyugodni, többször is eszembe juttatta, szabadulni kéne már tőle, de nem hagyta. Álmomban mindig előjött.
Mezítláb, egy hosszú, forró nyári napon indultam el megkeresni őt. Egy másik ajtón léptem be, pechemre, mely egyenesen oda repített hozzá. Az Éden szigetére. Nem volt rajtam más, mint egy forrónadrág, egy szakadt trikó, semmi egyéb. Szőke, labancos, kócos hajam, ami jellegzetes és a hosszú combom, ami nem kerülhette el egyetlen kíváncsi férfi szemét sem. Tudatában voltam a természetes adottságaimnak. A többi? Feltaláltam magam.
Azt nem tudom, talán átfordultam a másik oldalamra?... de amikor megérkeztem oda, a helyszínre, mintha mindenki tudta volna már a jövetelem célját és a segítségemre siettek. Egyenesen felé vittek a lábaim azon mód, ahogy megérkeztem, mezítláb.
Nem voltam egy feltűnő jelenség, hiszen nyár volt, gyér öltözetem mit sem számított, amikor a nagy Ő ott süttette a hasát nem egy, sőt, valamennyi majd elfelejtett szerelmem, főhőseim, Rambó, a Testőr, a vadnyugat főszereplője... családjaik, gyerekeik társaságában, a Nappal.
Arra még emlékeztem, önelégülten vigyorgott a kék szemű, vastag, érzéki ajkú, rám oly nagy hatást gyakorolt színész, de amikor felállt és már tudva jövetelem célját előtolakodott egy kéréssel, hirtelen nem tudtam mi tévő legyek? Először fordult ez velem elő életemben. Menekülőre fogtam a kérdést. És egy kedves, tenyeres-talpas, segítőkész alkalmazottnak köszönhetően ott az Éden szigetén menedéket kaptam egy konyha eldugott lépcső zugban a magam számára, hogy az éjszakát nyugalomban ott töltsem el, ahol is ebből a kábulatból egyszer csak felébredtem. Már csak azért is, mert eddigre igen éhes lettem. Muszáj volt keresnem valami harapnivalót.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Bárki, bármit mond. Nekem a kedvencem volt Paul Newman... egészen biztos több filmjét is láttam, de mégis ez maradt meg bennem...