Mint kerestem Istent a könyvesboltban 3. rész

Látogatók száma: 54

Mese

Aztán úgy döntöttem, hogy előbb inkább adok egy kis ízelítőt mindabból, ami egy Nyilvános Kereső „birtokában” lehet, mert hát időközben az a nagy megtiszteltetés ért, hogy KINYILATKOZTATÁSBAN részesültem, melynek során ezen titulust kaptam!
Persze, ha jól meggondoljuk, nem is lehet ez másképpen, ha kiderül, hogy az ember lányának egyszer csak már a Nyilvános Istenséggel lesz dolga!
A bizonyos KINYILATKOZTATÁS részleteiről majd később…
Most inkább jöjjön a „bemutató”!

Líra és Kard

- Bevezetés képen –

Helyünk a Világban

Görnyedt testű fájdalom a MÚLT.
Öreg s beteg, de eltemetni
még nem lehet: van valami dolga
énvelem – Teveled.
Az IDŐ tünedező mezsgyéjén várakozunk
Egyre s kutatón kémlelünk – valahová.
Pedig egymással szemben állunk
S olykor – egymás oldalán…
A MOST, fiatal és üde!

Kovács Ákos művész úrnak
2003.07.31.
Ollé!

Egy kis rom-? – antik-a

A Teljesség / Véletlenek? Ááá! /

Nézek Rád s
Hallom hangodat.
Hallgatlak s
Érzem illatod.
Mert ÉN egy vagyok VELED s
Álmodva is TUDOM
Szent valód!

1988.05.09.

Szerelem
/ Persze ezt sem Neki! Még véletlenül sem! /

Úgy – e a télben is van valami
Forróság s a
Nyárban is van valami
Hideg?
Mert ha én Tereád gondolok, az
Északi – sarkon is
Forróságot érzek s a
Sivatagban is vacogok!

1987.

A Vágy

Oly, mint buja rózsabimbó, mi
Testén tőrökkel kúszik a
Fehérlő kastély repedező falán,
Vagy szikár, fényes – bőrű borostyán,
Mit szüntelen ostromol a
Szél, mohos szikla ormán.
Tekeredik rám, mint
Kín
Lelkem gúzsba kötve,
Öl-elve s
Érzem:
Nincs menekvés már!

1988.04.05.

Pirkadat

Fanfár harsan az éjben – kakasszó –
S riadó hangja megrepeszti
Az ég csillagos tükrét
S mint a Tűz – ha lobban –
Folyik ki vére a Napnak
S bíborba burkolja a Földet – hajnali fénnyel –
Ha eljő a várva – várt,
Az Új , tündöklő
PIRKADAT!

1987.

Ha…

Ha egyszer, tőlem, csak úgy, puszta kíváncsiságból,
Megkérdezné valaki, hogy mi tetszik nékem legjobban ezen a világon, én gondolkodás nélkül ezt felelném neki:

Ha tengerparton járok, persze, hogy a Tenger fönsége mi babonáz egyre, hiszen kedvesemre, a barna, sudár fiúra gondolok láttán!
Ölelésére, mit a vizeknek adtam, hogy - szilajabbak legyenek…

Ha hegyormokon, közel az Éghez nézek szét,
Ott tetszik olyankor nékem nagyon a Menny!
Onnan, kedvesem tűz – tekintete pásztázza a tájat,
Alkonyatkor.
Mert az estelőt pillantásaival ajándékoztam meg,
Hogy - melegebb és sugárzóbb legyen…

Ha pedig forró pampákon nyargalnék, biztosan
E sík vidék kócos lovai igéznének meg!
Az apró, pajkos kis népség, kik
Urai a végtelennek,
Mert útjukat szerelmemmel mérik, amely – MÉRHETETLEN!

1993. 01 . 11 .
Gyurinak

„ Titkos”tudás

Mint a barna, nehéz,
Eleven Föld ölén
A drágakő
Úgy ragyog bennem a LÉT.
Ez - Én vagyok.
Te, a Fénye vagy lényemnek
S ez a tudat
Agyat s szívet dobogtat
De nem úgy, amint legelőszőr
Pezsdült bennem a vér,
Midőn valaki ölelt!
Ez több és – kevesebb.
Más.
Ez, az az ujjongás, ami
Akkor ragyog, mikor
Egy kicsinyke mag
Boldogan meghasad
S életre kel.
Ez – Én vagyok.
Te – VAGY.
Látlak, érezlek,
Te nyújtod a kezed:
Kéklő sugara szemednek, az ÚT, ami
Énhozzám vezet…
S én nem leszek többé drágakő,
Hanem Gyémánttá leszek
És tükrözöm az utat,
Őrizem a SZÍVED.

B.P-nek
2001 tavasza

Költő – női – kérdés
- kánikulában –

A Népliget egyik piros
padján ülve,
némiképp lehűlve,
ahogy a gerléket hallom,
feltűnik bennem egy gondolat,
egy kérdés:
jobb most a galambnak,
hogy van, ki dürg neki
mint magamnak,
ki itten ülhetek
s hűlhetek
a Népligetben
ezen piros padon?

2006.07.06.
- Jaj! –