újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Mint kerestem Istent a könyvesboltban 4. rész

Látogatók száma: 56

A tudatos keresőnek évezredek hosszú folyamán kikristályosodott technikája van arra, hogy hogyan hagyja magát átverni a palánkon. Mostanra, a vissza – is – esők, akik a másik oldalon vannak, tartják az ide vágó kurzusokat! Szabadon utánam

És aztán…

„ A gyűrűk újra”

Írta: Nagy Bogi; Viola; Benő ( az útódok, csemetéim) és természetesen ÉN

2006. Augusztusa.

Avagy:

- Csali – chili pizzéria –

1.

Hol volt, …Hol is? Na, mindegy! Egyszer réges-régen, …Vagy nem is? Szóval, lényeg az hozzá, hogy EGYSZER és VALAMIKOR VALAMILYEN helyen, a már talán elhíresült Ganadriel nevezetű hölgy, ködös magányában és / vagy unalmában, kiagyalta, hogy immáron felhagy az erdő tündérkedéssel és valami jövedelmezőbb foglalkozás után néz.

Bocsi, kedves olvasó, de még eléggé újoncnak számítok a „ filmezés” terén s így egy kicsit úgy látszik mellé „ néztem” a dolgoknak!
De sebaj, max „ugrunk” ugyebár, ha nem tetszik…
Azonban közölnöm kell azt is, hogy lehet, mégis szándékos volt. Vagy legalábbis most ezt ÍGY ÉLEM MEG.
Kérlek Te is ezt tedd, ha kedves az életed! – Most „ ez” a tudatalattim volt, teljesen tudatosan, persze! –
Aztán, nehogy valaki azt gondolja, hogy hülyítem, csőbe húzom, vagy manipulálni igyekszem!
Mert akkor én most ünnepélyesen megesküszöm, - még ha ezt tiltja is a MEGVILÁGOSODNI KÍVÁNÓK szabályzata -, hogy amennyiben ilyen késztetésem támadna, jó előre jelzem, imigyen: VIGYÁZAT, CSALOK! / Nagyon remélem, nem fogok ezért kapni Rodolfo Mestertől, ha találkozunk! /
Mert, hogy én egy körültekintő és felelősségteljes -. Még, ha ez sem trendi! – KERESŐ, pardon! Nyilvános Kereső vagyok.
És amit nyilvánvalóan nem kell bevenni, azt nem KELL!
És nem is erőszakoskodom, de a biztonság kedvéért még egyszer felhívom becses figyelmét a tisztelt olvasónak, hogy: nem KELL! KELL, KELL, KELL…- Nincs ok az aggodalomra, nem akadt el semmim! Ez csak az Idő – Tér specifikus vízhangja volt. –

Gyorsan belekukkantott pár, általa arra érdemesnek ítélt koponyába - mert különben ez volt a szakterülete – és arra a véleményre jutott, hogy bizony őneki valaminő olyan tevékenységet kell találnia, ami egyszerre ismert és nem. Vagyis újszerű de mégsem teljesen… Hogy elejét vegyem a hosszadalmas és amúgy is meddő találgatásnak, elárulom, hogy a mi kedves ex tündérünk, szépen nyitott egy PIZZÉRIÁT!
Megtehette, mert beszerzett minden szükséges iratot. Igen, még KÖJÁL –engedélye is volt! Mindent gondosan elrendezgetett Feng-Shuisan, ahogy illik, de mégsem érezte a dolgot KEREKNEK. Pedig amúgy minden- a telek, a ház, az asztalok, a székek - kerek volt. – Nos, valljuk be, ez nem túl eredeti a hobbit-házacskák után. A szerk. - Valami mégis hiányzott! Ekkor a KEREK TÜKÖR elé állott, nagy levegőt vett és belenézett – a saját fejébe! „ Yai valoihah ha-ha veen!” Mondotta magának és ettől roppantul felvidult. Azután rögvest elfancsalodott szépséges fakózöld arca s ernyedt karokkal, orrocskát lógatva, kétrét görnyedve somfordált el. Közben félhangosan sóhajtozott. „ A francba! Honnan a ..csából szedjek én most cégnevet!?” Kissé öregesen – merthogy megvolt vagy 10000 esztendős! De lehet, hogy letagadott belőle egy pár ezret…- lehuppant egy KEREK fotőjbe és üggyel-bajjal előkotorászott bő ingujjából egy vaskos könyvet.- Ennyi erővel többre ment vón egy leptoppal tán! A szerk.- Pápaszemét meglehelgette, majd gondosan megtörölgette ruhájában, aztán elkezdte silabizálni: „ aszondja, hogy a-rany ol-da-lak. Nem is ezt akartam!” De azért ráköpött a lapra, majd lapozott. Lapozott, lapozott és - lapozott …La, de inkább onnan folytatom, amikor végre rájött, hogy – hiába! Nyamnyogott egy párat, majd mély transzba esett! Kezéből lassan a földre csusszant a könyv, minek szétnyílt oldalain mágikus jelek tűntek fel s vakító neonfénnyel töltötték be az egész KEREK szobát.” GRÍMA” Vibráltak a betűk a falakon s még a mennyezeten is! ” Gríma” Mormolta fakó hangon Galadriel és a szájából csordogáló nyál arra engedett következtetni, hogy nem teljesen ura a helyzetnek. Szemei fönnakadtak s két karját mereven maga elé tartva fölállott, majd elindult a KEREK ajtó felé, olybá tűnően, mint aki inkább jönne. Nos, mi tagadás, elég furi volt. A küszöbön azonban megtorpant! Nyúlánk és csapzott sziluettű alak állta útját. ”Itt vagyok, kedvesem!” Sziszegte valósággal az árny, majd lassan lefolyt és sűrű szurokszerű masszaként körülfolyta a tündenő lábát.
„Úgy látom, téged már valóban nem-igen lehet öregebbé és csúnyábbá tenni! Igaz, most Szarumán nem is ezzel bízott meg. Ím!” Azzal, az időközben valamiféle emberhez hasonlatossá váló lény, színpadias mozdulattal előkapott, látszólag a semmiből, egy- ALMÁT! „ Izé” Mondotta, aztán zavartan s halk sziszegés közepette újra eloszlatta a képződményt.
„Á! Kígyónyelv!”
„Pszt! Ez a titkos nevem!”
„Mégis mindenki így hív…”
„Akkor is TITKOS!”
„ Ha ennyire ragaszkodsz az inkognitódhoz…” Hagyta rá a fokozatosan eszmélő Galadriel, majd szemeit megdörgölve s nagyokat ásítozva végre megkérdezte: „De miért jöttél, Gríma!?” Kígyónyelv idegesen forgatta villódzó szemeit s nevéhez illőn meglehetősen idegesítően nyújtogatta nyelvét, míg végül biztonságban tudva magát a KEREK fotőjbe kúszott: „Hallom az az Északi Kósza, Aragorn, vagy ki? Gondor királya lett! Nos ez felettébb zavaró tényező a tervünkben…”
„Miféle tervetek!? „
„Mindennek eljő a maga ideje, elf boszorkány!”
„Még Te beszélsz !? Ha egyáltalán ki tudsz mondani egy szót is egyben, attól a randa nyelvedtől!” És még pár órát eltartott így az emelkedett párbeszéd. Mikorra mindketten kifogytak a keresetlen jelzőkből, teljesen kifulladtak.
„Ej!” Sóhajtott fel a férfi.” Talán mégis jobb lett volna, ha megcsapolom az erődet, mint ahogy az szándékomban is állt, csak az az öregségére meglágyult szívű gazdám megtiltotta! No de térjünk már végre a lényegre, mert mindjárt elér a FÉNY!”
„Sajnálom. Napszemüveggel nem szolgálhatok, ugyanis a tündék manapság már csak fegyverekben utaznak!”
Káár!” Gúnyolódott Grima, de hamarjában elkomolyodott:” Hallottuk, gondban vagy a pizzériáddal! Egészen pontosan, a NEVÉT nem leled…”
„Gyorsan terjednek a hírek! Alig egy órája döbbentem én is még csak rá…” Jegyezte meg Galadriel, türelmetlenségét csöppet sem leplezendő. És ekkor Kígyónyelv ábrázata meglepő módon szinte széppé vált az izgatottságtól, mikor váratlan előkapott egy – PAPRIKÁT! A tündeboszorkány arca megnyúlt: „Nem mondtam volna még, hogy nem tartok igényt sem gyümölcsökre, sem pedig zöldségekre!?” Grima pár röpke másodpercig szerepéből kizökkenve, bambán nézegette a pöttöm növénykét, ám hirtelen felkiáltott: „Mit képzelsz !? Holmi kofának csaptam fel !? Nem, ez nem az aminek látszik, Galadriel!”
„Háát akkor…Esetleg álcázott paradicsom? „Kockáztatta meg a nő. Grima sértetten rázta meg fejét:”Eh tünde észjárás! Ez nem akármilyen paprika! „
„Ja, vagy úgy! Akkor?”
„Hát milyen lehetne, bűbájoskám !?”
„Talán- csoda?”
„Meleg! De nem forró!”
„Erős!”
Grima dühödten csap homlokára.” Gondorkodj már!”
„Olyat én nem tudok!” Szegült ellen felháborodva Galadriel. Kígyónyelv szemei ravaszul hunyorogtak: „ No majd el is hiszem!”
„Azt hiszel, amit akarsz!”…

Ha érdekel a folytatás, azt nyugodtan jelezd felém, akár telepatikusan is!
Ám most be KELL érned ennyivel, mert, hogy még TEREMTŐDIK a mű!
Tudod, ilyesmihez hagyományosan is minimum hat nap KELL!
De azért, hogy képezzünk egy kis átmenetet az estlegesen ilyenkor fellépő elvonási tüneteket megelőzendő, van egy kis meglepetésem!

Extrák:
Nem minden fajta mágus farka szürke,
Csak a Gandalf- féle mágus farka szürke!

Na mit szólsz!?

A cikket írta: Sáriel

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: