Mint kerestem Istent a könyvesboltban 6. rész

Látogatók száma: 52

„Magdolna naplója”

1 könyv
- Részlet -

-A Hold hatalma -

Talán…

Bevezetés

Napjainkban

„ Tehát ön azt mondja, hogy ezek a kéziratok hitelesek és, hogy …minimum 2000 évesek!? „
„Igen uram, meggyőződésem, már amennyire ilyen esetben ez lehetséges…”
A férfi levette öreges szemüvegét és végre fölnézett az iratokból. Veronika megdöbbenve tapasztalta, hogy nem csak, hogy sokkal fiatalabb, mint akár egy pillanattal az előtt is hitte, de sokkal jóképűbb is. Mi több: zavarba ejtően sármosan mosolygott rá.
„ Merthogy ilyen esetekben tudja, …”Folytatta volna zavartan, azonban a férfi közbevágott, nem múló mosolyával: „Nem tudom, de hiszek önnek, kedves…”
„Veronika. Balogh Veronika, de szólíthat nyugodtan Verának is!”
„ És nagyon megsértem, hogyha Berenicének?”
„ Óó, hát igazán semmi akadálya !„ Heveskedett a fiatal kutatónő, azonban hirtelen válaszát rögvest meg is bánta, ugyanis felvetődött benne a kétely: vajon fogja e tudni, hogy őhozzá beszélnek?
„ Még egyszer: Ön Berenicé, úgy véli, hogy ezen iratok tudományosan is alátámaszthatóan időszámításunk 30.… esztendeje körülről származnak, mégpedig az akkori Marseilleből .”
„ Pontosan 35-…ből, ha az időszámításunk kezdete is pontos uram.”
A férfi határozott vonalú szemöldöke homlokába futott.
„ E felől kétségei vannak !?”
„ Nos, igen, ha a későbbiekben visszaigazolást nyernek azok az adatok, amik éppen ebben az iratban szerepelnek.”
„ Kifejezetten izgalmas kezd lenni ez az ügy! Biztosan hallotta már hogy MÁSOK is hasonló véleményen vannak erről…”
„ Igen. Ezért is fordultam éppen ÖNHÖZ! Ön az első és ez idáig az egyetlen, aki olvashatja rajtam kívül az írást…”
„ Ne értsen félre kedves Berenicé, ..” (Mosolyodott el újfent a férfi, miközben lassan felállt karosszékéből)
de talán ebben a döntésében az is nagy súlyt vethetett a latba, hogy ha jól tudom, rajtunk kívül még egyetlen egy személy olvas és ért perpillanat ógaelus *nyelven világszerte.”
„Hüm, nos, én is így tudom .De azért csak örül, hogy Önre gondoltam!? „ A férfi csak akkor válaszolt, mikor már az iroda ajtóhoz kísérte Veronikát és megvárta, hogy a fürge tekintetű sötét szempár végre megállapodjék s fel tudja venni vele a kontaktust.
„ Nagyon örülök, Berenicé, mert így végre találkozhattunk személyesen is! „ A fiatal nő sután kezet rázott, miközben egyre azon morfondírozott: vajon mit takarhatnak a férfi duruzsoló hangon imént kiejtett szavai. Majd hirtelen ocsúdva, kissé talán szeles mozdulattal szakította meg az elhúzódó kézrázás gesztusát és talán túlontúl hangosan hívta fel figyelmét a férfinak az írás mielőbbi elolvasására, hogy aztán meglehetősen eltúlzott iramban távozzon. Legalábbis utólag így érezte.

*

Dr. Mester Emánuel szakadatlan mosollyal arcán ült vissza íróasztalához. Orra hegyére biggyesztette szemüvegét, kényelmesen hátradőlt karosszékében, miközben szandáljából kibújtatott mezítelen lábát egymáson keresztezve az asztalra tette. Bekapcsolta diktafonját és fennhangon, azonnal fordítva az írottakat, olvasni kezdett:

„.Marseille

Anno:35…. Június hó 5.-e 11 óra, 28 perc

Az én nevem Nicolaus Vocatilius és a sors kegye folytán pontosan tudom azt is, hogy perceken belül be fogom tölteni huszadik élet- évemet! Magamról még talán annyit, hogy jelenleg doctorandus * vagyok és mellesleg titkárként szolgálok egy különös családnál, akiknél szokás, hogy mindenki kettős nevet használ! Egy olyat, amin rendesen mindenki szólítja és egy olyat, amin csak a családtagok. Az uramat ennélfogva Johannesnek nevezik, egészen pontosan, Bethániai Johannesnek. Egyébiránt odahaza mindenki Lázárnak szólítja. Ugyanígy van ez a nevekkel a család többi tagjánál is. Történetesen Johannes - Lázár - úr két nőtestvérét nyilvánosan Mártának és Máriának, otthonukban s egymás között, Annamáriának és Mária Magdolnának szólítják, avagy röviden csupán Annának és Magdolnának.
Igen népes a család és ami miatt igazából elkezdtem róluk, pontosabban a család egyik tagjáról írni, az az, hogy nem tudja senki sem ,honnan származnak, kicsodák is valójában…Vonásaik s némely szokásuk alapján egyértelműen zsidóknak gondolhatná őket az ember . Azonban ők maguk nem gyakorolják a hagyományos vallást. Sőt! Valaminő egészen rendkívüli hitük van…Jómagam némiképp járatos vagyok a különböző vallások terén, ezért annyit bizton megállapíthatok, hogy ez az ő sajátságos hitrendszerük, azon felül, hogy némiképp hasonlóságokat mutat bizonyos keleti vallásokkal, mégis mindtől jelentősen különbözik! Ám minderre valószínűleg rövidesen bővebben is lesz módom kitérni, amidőn nekifogok feladatomnak, mellyel Johannes úr bízott meg s amely feladat azonfelül, hogy nagyon megtisztelő, nagyon érdekesnek is tűnik…
Mindaz, mit most fentebb lejegyeztem, uram tudtával s beleegyezésével történt. Rám hagyta, hogyan viszem véghez a föladatot, csak legyen meg s minél pontosabb legyen. Nos, én úgy gondoltam, mindezen információk taglalása, még ha csupán a saját gondolataimat tükrözik is, hozzátartoznak a pontossághoz. Ugyanúgy, midőn az is, hogy följegyzem azt is, minő körülmények között jutottam ezen megbízatáshoz.

Mária asszonynak van egy gyönyörűséges leánya, Havva, akit a változatosságkedvéért Sárának neveznek a rokonai egymás között. Négy esztendővel ifjabb nálam, azonban értelme s testi fejlettsége mílyán gyakorta idősebbnek vélhetném. Sok tekintetben nagyon hasonlít édesanyjára, aki valamikor szintén fönséges megjelenésű lehetett. Máriának is, - még mindig - ! súlyos vörös hajkoronája van. Olyan színű, mint a rubint! Igen, kissé rózsaszínes árnyalatú… Sosem láttam másnál még ilyet!
Sára – Én ezentúl inkább így nevezem majd, mert valahogy mintha ezen név jobban illenék hozzá - szemei kerekre nyitottak és dióbarna színűek. Olykor mintha egyenest a Nap sugároznék belőlük! Édesanyja szeme azonban szürkés színével, lágy, bölcs tekintetével és keskeny metszésével, inkább a Holdat idézi…Ám mindez talán egyedül bennük, ami szembetűnően más! Különben egész termetük, mi középmagas, karcsún hajlékony s bőrük nemes csontszíne, sötét szemöldökük merész és telt ajkaik finom ívelése, mind - mind úgy egyeznek, akárha a leány pusztán csak élénkebb színekkel, erőteljesebb kontúrokkal megfestett képmása lenne az anyának! S épp ez a hihetetlen hasonlatosság volt az első olyan dolog, ami azután ahhoz vezetett, hogy megkapjam eme föladatot! Ugyanis, bátorkodtam egy óvatlan pillanatban, meggondolatlanul tréfálkozni, amidőn megkérdeztem Mária asszonytól, hogy volt-e a leányának édesapja is, merthogy azon szent pillanatban, ahogy elnéztem Sárát mellette, hihetetlennek tűnt az amúgy is csodálatos hasonlatosság. Azonban nagy meglepetésemre, a máskülönben tréfálkozást kedvelő hölgy elsőnek felháborodott, majd szemmel láthatóan nehezére esett eme rosszallását átformálnia elnéző mosollyá. Végül, irányomban még sosem tapasztalt érdeklődéssel szemeiben, visszakérdezett: " Hallottál esetleg valamit ebben a témában, kedves gyermekem? " Hirtelen önmagamnak is érthetetlen módon zavarba jöttem, s szinte szégyent éreztem, akár ha leselkedésen kaptak volna. Heves mentegetődzésbe fogtam, miszerint: kérdésemmel nem kívántam esetlegesen rosszindulatúan semmire sem célozgatni és úgy látszik, szerencsétlen módon, ám pusztán csak ámulatomat kívántam kifejezni a bámulatos hasonlatosságot tapasztalván. Mária pillanatokig tusakodott magában: föltegye e a következő kérdést s végül is kíváncsisága győzedelmeskedett: " És mit kezdenél azzal az információval Nicolaus, hogy: volt is, meg nem is ; van is, meg nem is ; lesz is, meg nem is? "Csak következtetni tudtam az arcomra kiülő kifejezés jellegére, abból az alig leplezett kis mosolyból, amit anya s leány arcára csalt egyaránt. Mária végül rövidre zárta a témát kis kuncogással s kezének könnyed intésével, hogy távozhatok. Johannes úr azonban, még aznap este felkeresett ez ügyben! " Tudsz róla fiam, hogy Mária úrnő kivételes bizalmát élvezed? "Szögezte nekem az inkább kijelentésnek tűnő kérdést a ház ura s amidőn intettem fejemmel, hogy " nem ", hellyel kínált asztalánál, majd miután vesékbe látó tekintettel arcomat firtatta, ünnepélyes, halkabbra fogott hangon folytatta: " Márpedig ez így van Nicolaus s jóllehet, nem tudom mindezt mivel érdemelted ki, nincs se okom, sem pedig jogom felülbírálni Mária döntéseit. Ezért, … a holnapi nappal, különleges megbízatásod veszi kezdetét. Feltéve, természetesen, ha Te is vállalod! Azonban előre kell figyelmeztesselek, hogy a föladat rendkívül sok idődet emésztheti fel és fáradtságba, esetleg, önmegtagadásba is kerülhet! Persze mi sem kérnénk mindezt alamizsnáért .…Minden írott oldal után öt ezüstöt fizetünk, ha különben is megelégszünk a munkáddal! De tudnod kell azt is: ezért a summáért a hallgatásodat is megvesszük… "
A hallgatás említése s az összeg különösen nagy volta gyanúval töltött el s ez bizonyára arcomon is meglátszódhatott, mert a korosodó férfi finoman elmosolyodott:" Na jó! Nem rejtélyesedem tovább, mert látom, még valami borzasztó dologba keversz gondolatban! Egészen egyszerűen arról lenne szó ,hogy föl kellene jegyezned Mária életének s emígyen családunk életének történetét. Egyikőnk sem bírja tökéletesen ennek a városnak a nyelvét, viszont hálánk jeléül, hogy befogadott minket, ezen a nyelven szeretnénk, ha fennmaradna történetünk az utókor számára. S hogy miért lesz szükség a titoktartásra? Nos: arra szerintem idővel te magad fogsz rájönni…" Végül mélyen a szemembe nézett és nagy komolysággal ,szinte megrendülten jelentette ki:" Talán az emberiség sorsa múlik majd rajtad gyermekem . Azon, hogy HOGYAN írsz! "
Fogalmam sem volt, minek válok majd részesévé, ha engedek a kérésnek, de hihetetlen lelkesedés és valamiféle különös elérzékenyülés elegye kerített ekkor hatalmába. Így könnyes szemekkel rebegtem köszönetet a megtiszteltetésért s ott helyben igent mondtam. Johannes úr pedig szintén meghatottan vállon veregetett s búcsúzásképp még halkan megjegyezte: " hál' az égnek még működik az én Máriám emberismerete! Az Ég küldött hozzánk, fiam és - Sárához, az Ég! "