Mitől férfi a férfi és mitől nő a nő?
Látogatók száma: 84
Az agy és a szív néha nem ért egyet, van, hogy éveken át vitáznak, egymást igyekszenek irányítani, kezelni, jól rosszul. A vérmes viták azonban az összecsiszolódás lépcsői, az elfogadás tanulópénze. Mindenki megfizeti, tehát mindenki veszít, mégis nyer.
- Maga kicsoda? – kérdezte az Agy egykedvűen.
- Borda tájékon élek, talán felismer, ha azt mondom Szív a nevem?
- Csak nem képzeli, hogy nem tudom mit jelent a szív? – vetette oda kissé lekicsinylően.
- Nem képzelem, érzem – keseredett el a Szív.
- Ezt kikérem magamnak, én mindent tudok a szívről, így tehát magáról is.
- Ettől boldogabb?
- Ugyan már, én Agy vagyok, logikus, módszeres és tudatos. Nem ismerem ezt a fogalmat, ha csak nem az eufóriára gondol.
- Én érzek. Nem gondolok. Számomra semmit sem jelent logika, módszer és tudatosság. Az a maga hintalova, ringassa csak magát abban a reményben.
- Ez kérem tévedés, az élet esélyek összessége, nincs remény – szögezte le az Agy.
- Reménytelen – legyint a Szív.
- Maga engem sérteget! – támadott az Agy.
- Úgy tűnik, mégiscsak van szíve?
- Ne viccelődjön velem, maga miatt mindig csak problémák ezreivel kell szembesülnöm. Miért nem tud tárgyilagos lenni?
- Nekem nincs mérlegem, a dolgok súlyát nem kilóra mérem, ahogyan maga.
- Én egy bonyolult gépezetet irányítok nap mint nap, nem tehetem meg, hogy kiakasztom az ajtóra a „rögtön jövök táblát”, ahogy maga teszi.
- Én kérem, minden pillanatban az elsőt és utolsót élem meg. Sosem tudhatom, melyik lesz az utolsó dobbanásom. Lehet, hogy néha kihagyok, lehet, hogy rendetlenkedem, de nélkülem maga sem lenne.
- Mi lenne magával nélkülem! A világ nem csak mostból áll, figyelembe kell venni a múltat, szintetizálni, esélyeket latolgatni, következtetni, a realitás nem egyenlő a maga által emlegetett reménytelenséggel. Jobb, ha tőlem tudja, maga egy felesleges veszélyforrás, ami folyton csak hibákat vét. Ha rám hallgatna, sosem lenne semmi gondja – hangzott ekképp a kioktatás.
- Maga szívtelen! Hogyan hallgatnék egy rideg, számító és érzéketlen húsdarabra?
- Maga is éppen olyan húsdarab mint én. Ugyanolyan szolgasejtekből épül fel, semmi különbség nincsen közöttünk sejtszinten, maga is csak szolga, ahogyan én.
- De nem a maga szolgája, ezt vésse a sejtjeibe egy életre! Én független vagyok magától, saját irányítással, saját rendszerrel, és ha már itt tartunk, jó lenne, ha jobban figyelne a jelzéseimre, mert még elfelejtek oxigént pumpálni a maga csükött zsigereibe!
- Maga nem az én szívem, semmi szükségem magára, menjen csak világgá, átültetés kérek! – tiltakozott az Agy.
- Úgy gondolja szabadságra küldhet? Ne vegyen rá mérget! Kínozni fogom, amíg csak létezem, amíg csak dobbanni bírok! Minden vitájában, minden gondolatában ott leszek, ha belátja, ha nem.
- Na ebben biztos voltam, tudom hogy maga egy körmönfont, alattomos kis szerkezet, ami a legváratlanabb pillanatban képes a legelvetemültebb dolgokra! Szerelmes lesz, sértett, fáj, meg nehéz! Komolyan, elgondolkodott már azon, mennyi fejfájást okoz nekem ezzel?
- Én már csak ilyen vagyok, maga is felmondhat, vagy, ha már maga az okosabb, figyeljen oda rám!
- Ha csak magára figyelek, az katasztrófához vezet mindig. Az egész rendszert túlterheli és ha nem vagyok óvatos, összeomlás következik be. Annyira gyűlölöm, hogy a piszkos munkát mindig nekem kell maga helyett elvégeznem! Maga csak felelőtlenül érezget, én meg melózzak! A sok szemetet, amit produkál hová rakjam? Minden aprócska kis szőrszálat beutal hozzám megőrzésre!
- Ne hasogasson fát a hátamon. Én nem tűröm, én legalább érzem hol a határ! Maga csak egy robot. Még csak nem is használja ki a teljes valóját csak a létének töredékét. Nem fér el a maradék helyen az, amit felküldök?
- Az én kapacitásom nem szemétlerakó. Ha nem hallgat rám, előbb utóbb megbánhatja! Mindketten elpusztulunk. Ezt akarja?
- Ezt én is mondhatnám. Maga azért van, hogy védjen engem, tehát tegye a dolgát és ne vitázzon itt velem! – jött indulatba a Szív.
- Nem édes Szívem, nem azért vagyok, hogy magával foglalkozzak, hanem azért, hogy egy mindkettőnknél fontosabb rendszert irányítsak, koordináljak és ebben maga a gyenge pont. Bárcsak ki tudnám küszöbölni! – hangzott a rideg válasz.
- Maga meg akar szabadulni tőlem? – háborodott fel a Szív.
- Mintha megtehetném…. – sóhajtott az Agy.
- Na látja, akkor meg miért nem dolgozunk együtt?
- Végre megszületett a józan esze? – gúnyolódott az Agy.
- Legnagyobb sajnálatomra, úgy érzem magában több van, mint egy halomnyi húscafatban – látta be a Szív.
- Meglepően logikus – gúnyolódott még mindig az Agy.
- Nagyképű bunkó! – vágta oda a Szív.
- Hajlandó végre az együttműködésre?
- Ön, hajlandó? – szegezték egymásnak a kérdést.
- Kössünk kompromisszumot, maga ideadja az agyát én meg a szívemet magának kiképzésre.
- Hajlandó lenne bízni bennem? – lepődött meg a Szív.
- Maga hajlandó?
- Én csak szeretni tudok, meg fogom tanítani érezni – jelentette ki a Szív
- Én csak mérlegelni tudok, meg fogom tanítani tudni! – egyezett bele az Agy és nekikezdtek a nagy munkának, közösen.
Két külön testben, az Agy aki eddig elnyomta saját szívét, és a Szív aki ugyancsak elnyomta a saját agyát, egymástól tanulva barátságot kötött. Két ember, két lélek összekapcsolódása, szimbiózisa ez, egymást erősítve, tanítva, néha párbajozva, de megtanulják tisztelni egymást, amiben a másik erős. Az ösztön és a logika együttműködésével olyan csoda részesei lehetnek, ami egyenesbe hozza mindkettőt. Mind érzelmileg, mind agyilag megérnek mindketten, még akkor is, ha sokszor nem értenek egyet, vagy távol vannak egymástól. Aztán jön a Tudom és Érzem, hogy jó nekem ami történik velem, amit teszek, mert egyetértek magammal (szív és agy együtt dolgozik). Ez a kiegyensúlyozott élet.
kép: verseskotetem.blog.hu
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Bölcs gondolatok, párbeszédes formában. Tökéletes írás.
A végét az írás elejére tettem volna (vagy kihagyom), így túlmagyarázó.
Miért nem lehet pontozni? Tőlem ötös.
Bokor
Okos és főként igaz írás! Az a legjobb, ha ez a két szervünk együtt működik, nem szabad hagyni, hogy egyik elnyomja a másikat. Az egyensúly a lényeg, bár sokszor nem egyszerű egy szintre hozni őket. De nem szabad feladni!
Pussz,
Tündér
Tisztelt "A"!
Bölcs gondolatok, párbeszédes formában. Tökéletes írás.
A végét az írás elejére tettem volna (vagy kihagyom), így túlmagyarázó.
Miért nem lehet pontozni? Tőlem ötös.
Bokor
Azért nem lehet pontozni, és eredetileg azért volt névtelen, mert ez egy játék része lett volna, de csak egy valaki csatlakozott a játékhoz. A cél a látásmódok és a stílus felismerhetősége volt...
A vége az már az én személyes "mondanivalóm" :D
Köszönöm, hogy ellátogatott hozzám.
A
Kedves Cikkíró!
Okos és főként igaz írás! Az a legjobb, ha ez a két szervünk együtt működik, nem szabad hagyni, hogy egyik elnyomja a másikat. Az egyensúly a lényeg, bár sokszor nem egyszerű egy szintre hozni őket. De nem szabad feladni!
Pussz,
Tündér
Puszi
A
Ez nagyon Karinthys,és ezt nagy elismerésnek szántam!