Mitől férfi a férfi és mitől nő a nő?
Látogatók száma: 84
Az agy és a szív néha nem ért egyet, van, hogy éveken át vitáznak, egymást igyekszenek irányítani, kezelni, jól rosszul. A vérmes viták azonban az összecsiszolódás lépcsői, az elfogadás tanulópénze. Mindenki megfizeti, tehát mindenki veszít, mégis nyer.
- Maga kicsoda? – kérdezte az Agy egykedvűen.
- Borda tájékon élek, talán felismer, ha azt mondom Szív a nevem?
- Csak nem képzeli, hogy nem tudom mit jelent a szív? – vetette oda kissé lekicsinylően.
- Nem képzelem, érzem – keseredett el a Szív.
- Ezt kikérem magamnak, én mindent tudok a szívről, így tehát magáról is.
- Ettől boldogabb?
- Ugyan már, én Agy vagyok, logikus, módszeres és tudatos. Nem ismerem ezt a fogalmat, ha csak nem az eufóriára gondol.
- Én érzek. Nem gondolok. Számomra semmit sem jelent logika, módszer és tudatosság. Az a maga hintalova, ringassa csak magát abban a reményben.
- Ez kérem tévedés, az élet esélyek összessége, nincs remény – szögezte le az Agy.
- Reménytelen – legyint a Szív.
- Maga engem sérteget! – támadott az Agy.
- Úgy tűnik, mégiscsak van szíve?
- Ne viccelődjön velem, maga miatt mindig csak problémák ezreivel kell szembesülnöm. Miért nem tud tárgyilagos lenni?
- Nekem nincs mérlegem, a dolgok súlyát nem kilóra mérem, ahogyan maga.
- Én egy bonyolult gépezetet irányítok nap mint nap, nem tehetem meg, hogy kiakasztom az ajtóra a „rögtön jövök táblát”, ahogy maga teszi.
- Én kérem, minden pillanatban az elsőt és utolsót élem meg. Sosem tudhatom, melyik lesz az utolsó dobbanásom. Lehet, hogy néha kihagyok, lehet, hogy rendetlenkedem, de nélkülem maga sem lenne.
- Mi lenne magával nélkülem! A világ nem csak mostból áll, figyelembe kell venni a múltat, szintetizálni, esélyeket latolgatni, következtetni, a realitás nem egyenlő a maga által emlegetett reménytelenséggel. Jobb, ha tőlem tudja, maga egy felesleges veszélyforrás, ami folyton csak hibákat vét. Ha rám hallgatna, sosem lenne semmi gondja – hangzott ekképp a kioktatás.
- Maga szívtelen! Hogyan hallgatnék egy rideg, számító és érzéketlen húsdarabra?
- Maga is éppen olyan húsdarab mint én. Ugyanolyan szolgasejtekből épül fel, semmi különbség nincsen közöttünk sejtszinten, maga is csak szolga, ahogyan én.
- De nem a maga szolgája, ezt vésse a sejtjeibe egy életre! Én független vagyok magától, saját irányítással, saját rendszerrel, és ha már itt tartunk, jó lenne, ha jobban figyelne a jelzéseimre, mert még elfelejtek oxigént pumpálni a maga csükött zsigereibe!
- Maga nem az én szívem, semmi szükségem magára, menjen csak világgá, átültetés kérek! – tiltakozott az Agy.
- Úgy gondolja szabadságra küldhet? Ne vegyen rá mérget! Kínozni fogom, amíg csak létezem, amíg csak dobbanni bírok! Minden vitájában, minden gondolatában ott leszek, ha belátja, ha nem.
- Na ebben biztos voltam, tudom hogy maga egy körmönfont, alattomos kis szerkezet, ami a legváratlanabb pillanatban képes a legelvetemültebb dolgokra! Szerelmes lesz, sértett, fáj, meg nehéz! Komolyan, elgondolkodott már azon, mennyi fejfájást okoz nekem ezzel?
- Én már csak ilyen vagyok, maga is felmondhat, vagy, ha már maga az okosabb, figyeljen oda rám!
- Ha csak magára figyelek, az katasztrófához vezet mindig. Az egész rendszert túlterheli és ha nem vagyok óvatos, összeomlás következik be. Annyira gyűlölöm, hogy a piszkos munkát mindig nekem kell maga helyett elvégeznem! Maga csak felelőtlenül érezget, én meg melózzak! A sok szemetet, amit produkál hová rakjam? Minden aprócska kis szőrszálat beutal hozzám megőrzésre!
- Ne hasogasson fát a hátamon. Én nem tűröm, én legalább érzem hol a határ! Maga csak egy robot. Még csak nem is használja ki a teljes valóját csak a létének töredékét. Nem fér el a maradék helyen az, amit felküldök?
- Az én kapacitásom nem szemétlerakó. Ha nem hallgat rám, előbb utóbb megbánhatja! Mindketten elpusztulunk. Ezt akarja?
- Ezt én is mondhatnám. Maga azért van, hogy védjen engem, tehát tegye a dolgát és ne vitázzon itt velem! – jött indulatba a Szív.
- Nem édes Szívem, nem azért vagyok, hogy magával foglalkozzak, hanem azért, hogy egy mindkettőnknél fontosabb rendszert irányítsak, koordináljak és ebben maga a gyenge pont. Bárcsak ki tudnám küszöbölni! – hangzott a rideg válasz.
- Maga meg akar szabadulni tőlem? – háborodott fel a Szív.
- Mintha megtehetném…. – sóhajtott az Agy.
- Na látja, akkor meg miért nem dolgozunk együtt?
- Végre megszületett a józan esze? – gúnyolódott az Agy.
- Legnagyobb sajnálatomra, úgy érzem magában több van, mint egy halomnyi húscafatban – látta be a Szív.
- Meglepően logikus – gúnyolódott még mindig az Agy.
- Nagyképű bunkó! – vágta oda a Szív.
- Hajlandó végre az együttműködésre?
- Ön, hajlandó? – szegezték egymásnak a kérdést.
- Kössünk kompromisszumot, maga ideadja az agyát én meg a szívemet magának kiképzésre.
- Hajlandó lenne bízni bennem? – lepődött meg a Szív.
- Maga hajlandó?
- Én csak szeretni tudok, meg fogom tanítani érezni – jelentette ki a Szív
- Én csak mérlegelni tudok, meg fogom tanítani tudni! – egyezett bele az Agy és nekikezdtek a nagy munkának, közösen.
Két külön testben, az Agy aki eddig elnyomta saját szívét, és a Szív aki ugyancsak elnyomta a saját agyát, egymástól tanulva barátságot kötött. Két ember, két lélek összekapcsolódása, szimbiózisa ez, egymást erősítve, tanítva, néha párbajozva, de megtanulják tisztelni egymást, amiben a másik erős. Az ösztön és a logika együttműködésével olyan csoda részesei lehetnek, ami egyenesbe hozza mindkettőt. Mind érzelmileg, mind agyilag megérnek mindketten, még akkor is, ha sokszor nem értenek egyet, vagy távol vannak egymástól. Aztán jön a Tudom és Érzem, hogy jó nekem ami történik velem, amit teszek, mert egyetértek magammal (szív és agy együtt dolgozik). Ez a kiegyensúlyozott élet.
kép: verseskotetem.blog.hu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ha ez nekem szól, akkor igen, tényleg le kell vetni néha mindenkinek. :))
Ha viszont nem nekem, akkor most mondjam kedves Kőnig, hogy ez rád ugyanúgy igaz? :P Sértett hiúságból szurkálódni nagyon csúnya dolog, a játszmákat kerüljük, ha pedig levetkőzted te is, akár te is írhatnál egy cikkecskét te hogyan gondolod ezt. :D
A
Még el is képzeltem ahogy olvastam:-)
Kár,hogy nem potozható.:-( 10-et adnék rá.
Értelem és szív van benne.akárki írta.
Ezek azok amik a nagy egojúakból többnyire hiányoznak.
Le kell vetni a káros!an nagy egót.
Ha viszont nem nekem, akkor most mondjam kedves Kőnig, hogy ez rád ugyanúgy igaz? :P Sértett hiúságból szurkálódni nagyon csúnya dolog, a játszmákat kerüljük, ha pedig levetkőzted te is, akár te is írhatnál egy cikkecskét te hogyan gondolod ezt. :D
A
Van egymásra találás, csak le kell vetni az egót és belátni, van amiben a másik jobb oda-vissza. Ezt talán kompromisszumnak hívják, tisztelet, jószándék, kölcsönösség. Hm szép szavak, de tényleg ezek kellenek az együttműködéshez szerintem. :)) Köszi hogy beszálltál a játékba!!! Olyan jóóóóóóóóóó játszani :D
Le kell vetni a káros!an nagy egót.
Lenyűgöző! :-)
Néha voltak érzéseim, amikor az agy és a szív együttműködött... aztán elvetettem, mert alapból ez a kettő még mindig nem találtak rá egymásra... azt hiszem a férfi és a nő örök harca ez, amíg be nem látják, hogy csak együtt képesek működni... külön-külön mindketten halálra vannak ítélve... (Logika, módszer, tudatosság... még ha jelen is van a SZÍV-ben, a nőben, egészen más szálak mozgatják a létét, mint a ffi-nek...)
Néha voltak érzéseim, amikor az agy és a szív együttműködött... aztán elvetettem, mert alapból ez a kettő még mindig nem találtak rá egymásra... azt hiszem a férfi és a nő örök harca ez, amíg be nem látják, hogy csak együtt képesek működni... külön-külön mindketten halálra vannak ítélve... (Logika, módszer, tudatosság... még ha jelen is van a SZÍV-ben, a nőben, egészen más szálak mozgatják a létét, mint a ffi-nek...)