Nehéz kérdések!
Látogatók száma: 59
Zoltánnal a kapcsolatom a barát szintjére változott. Nem volt kevesebb ez a kapcsolat, sőt. De már egészen más táplálta azt. Minden korábbinál erősebb érzéssel kötődtünk egymáshoz. Szükségem volt rá. Neki talán kevésbé, mert más irányt vett az élete. Szabadon dönthetett immár a hogyan továbbról. Már nem abban az értelemben kötődtem hozzá, mint korábban és ezt ő is észrevette. Nem éreztem iránta már szerelmet. Észrevette. Ami bennünket összehozott egykoron, a megváltozott helyzet, a körülményeink el is választottak. Immáron szabadok voltunk mindketten, és egyikünk sem tétlenkedett. Kerestük magunkat és a társunkat. Mégsem értettem miért távolodtunk el egymástól érzelmileg. Kölcsönösen. Nem kerestem az okát, hanem belenyugvással, egyszerűen tudomásul vettem, hogy elmúltak a nagy vágyak. A lopott csókok, a titkos találkozások, az izgalmak ideje lejárt. Talán, mert már nem volt tétje. Én legalábbis így éltem meg, pedig a kapcsolatunk kiteljesedésének immáron semmi, de semmi akadálya nem lehetett volna.
A hétköznapi gondok kerültek előtérbe a két család, az övé és az enyém vonatkozásában az akadályok megszűnésével. A hogyan tovább kérdése mindkettőnket gondolkodásra késztetett. Képesek lennénk e egymást elfogadni akkor is, bármilyen körülmények között. Hát ezen korábban nem kellett gondolkodni. De most nagyon is az értelem és az érzelem előterébe került. Egyedülállóként immár minden más színezetet kapott.
Zoltán felesége egy baleset következtében elment örökre. Egyedül maradt a két gyerekével. A kamasz lányával és a pici fiával. Tizenhat év korkülönbség a két gyerek között, nem semmi?... Akár az anyja is lehetett volna, de nem... Ő, a lány, a nővér megpróbált az anya nyomdokába lépni. Egy kis ideig ez sikerült is neki. Anyja helyett anyja. Az apa ráhatásával? Esetleg a felelősség benne erősödött meg? Mármint a lányban. Az apa? Lehet csak egyszerűen kihasználta ezt az egy lehetőséget. Túlságosan is. Utólag érzem ezt, mert világosan látnom kellett az okokat. De nem ment. Csak egy érzés volt.
Elment a mennybe? Mármint a felesége? Nem. Nem éreztem ezt. Még most sem, mert az ő élete is megváltozott. Észre kellett volna vennie. Észre vette vajon?… Sose fogom már megtudni. Az élete más irányt váltott és ezt neki tudnia kellett volna. Elgondolkodnia legalább rajta. Tennie kellett volna valamit ellene, mint ahogy én is tettem akkor, amikor az én életem megváltozott és egyedül maradtam a csepp lányommal. Vajon megtette? Nem volt akkor nekem sem más, mint a naptáram, a csekkfüzetem, az adósságaim, a hűtőm üres tartalma, a gyermekem tekintete, a hogyan tovább kérdése, a holnap bizonytalansága és az ünnepek, amikor senki nem lépte át a küszöbömet. Az otthonom rendetlensége, amikor egyedül maradtunk, mert nem érdekelt a holnap. Az igénytelenség a külsőmre, mert addig legalább kifestettem, törődtem magammal... Sorolhatnám mi minden megváltozott az én életemben. Neki is változnia kellett volna. Nem ilyen irányba.
Olyan változások is vannak, ami személyes, amit nem lehet másokkal megosztani. Az "egyedüllét" és a "magány" szavak nem tudják eléggé kifejezni mindazt, amit akkor él át az ember, amikor egyedül marad. Én a lányommal. Tíz éves volt akkor. Mi a különbség? Ő, mármint az az asszony elment. És itt hagyott maga után két árvát. Egy gondatlan, könnyelmű pillanatában, maga ellen fordult. Miért? Soha nem fogom már ezt megtudni.... És a között, hogy két ember elválasztja az életét egymástól gőgből, erőből, magabiztosságból, az érzés hanyatlása miatt? Ki tudja miért?
Egyedülállók, annyi tapasztalattal a hátunk mögött, ami most történik az életünkben, már fel sem tűnik. Már nem számoljuk… Ezt is meg lehet szokni.
Egyedülállóként megtanultam, hogy semmi sincs csak úgy magától. Mindannyian változunk. És a legtöbb változás jó. Tenni kell érte. Ez természetes. Betöltődünk hittel, reménnyel, mert másképp nem is tudnánk szembenézni az előttünk álló napokkal. Megerősödünk, mert nincs más választásunk. Együtt érzőek leszünk másokkal szemben, mert a mi szívünk is megtört. Tény, hogy a nagy törvények szerint a férjüket elvesztett asszonyok a barátaik nagy többségét is elveszítik. Nem kell a sírás, a rívás senkinek. Ez a bajok okozója. Egyszerűen nem kell a téma, mert nyomasztó, fárasztó. Na, ekkor maradsz igazán magadra! Előjönnek az addig nem tudott különféle betegségek. Egyharmaduk a depresszió okozta lelki nyavalyád, a másik része az élet maga, mi lesz később kérdése, hiszen már most is rossz, és a legtöbb, a pénzügyi nehézségekkel való szembenézés... Túl sok ez így egyszerre...
Az özvegyek miért élnek meg valami mást? Mert visszavonhatatlan történt az életükben egy törés? Valaminek azért lett vége, mert nem tudott időben lépni? Esetleg... Egyáltalán nem biztos, hogy erre felkészült az a ma már özvegy, és a múltat valami egészen más színezetbe öltözteti fel. Megszépíti. Az első padokból a hátsó padokba költözött, majd az ajtón kívülre. Addig biztonságban érezte magát, amíg volt társa. Azelőtt együtt zokogtak a párjával, most csak magában. Idővel felmagasztalta még azt is, amit nem kellett volna. Annyira fontossá vált, mint özvegy, hogy szinte mártírnak képzelte magát. Többnek, mint ami volt. Ez csalás. Mert őt támogatják? Megilleti az árvasági segély is. Nem. Ő nem volt szeplőtlen! Ezt én tudom. De a fia árva lett és ő özvegy. A lánya? Az más kérdés mivé lett? Azt mondják?...
Lefordítom a magam nyelvezetére: „Senki sem tud úgy vigasztalni egy özvegyet, mint egy másik ember, aki ugyan nem özvegy, de egyedülálló,… amikor látja, hogy a másik átéli ugyanazt, amit ő… vigasztalni próbálja… Pedig ő is vigasztalásra szorul. Míg az anyagi támogatásra való rászorultság sem utolsó helyen áll. A segítségre ugyanúgy szüksége van egy egyedülállónak, mint az özvegynek. A kettő nem jelenthet mást."
Nehéz kérdések ezek!
Mi lett velük? Mit hozott a sorsuk?... Két, immáron egyedülálló embernek? Ne kérdezd. Vége van!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Minőségi különbség özvegyen maradni, vagy elválni.
Az egyik derült égből villámcsapás, soha vissza nem fordítható, míg a másik szabadon választott, és ott fennáll a visszafordíthatóság esélye is.
Igaz, a végeredmény ugyanaz, hogy egyedül maradsz.
Hidd el, senki sem tervezi, hogy egyszer özvegy lesz.
Puszii: Yolla
Kedves Éva!
Minőségi különbség özvegyen maradni, vagy elválni.
Az egyik derült égből villámcsapás, soha vissza nem fordítható, míg a másik szabadon választott, és ott fennáll a visszafordíthatóság esélye is.
Igaz, a végeredmény ugyanaz, hogy egyedül maradsz.
Hidd el, senki sem tervezi, hogy egyszer özvegy lesz.
Puszii: Yolla
A család, akit egy ilyen veszteség ér, mint derült égből a villámcsapás, tragédiaként éli meg. Szomorú.
Az egyedül maradt családfőnek visszafordíthatatlan megváltozott az élete, és a gyerekeinek. Kétségtelen az is, hogy ez által minőségi változás is beállt a családi körülményeiben.
A válás tekintetében is csak azt tudom mondani, ha valaki egyedül marad nem mindig saját döntés kérdése, esete válogatja. Ezért úgy gondolom a kettő között nem lehet éles határvonalat húzni. Egyformán szenvedik meg az egyedüllétet.
Nem hit kérdése, hogy özvegy lesz valakiből, nyilván nem tervezte, de ugyanúgy mint egy válás esetében egy ilyen tragédia bekövetkezése is megelőzhető lehetne, ha az intő jelekre, ami ezt megelőzte - ebben az esetben - és ide vezetett, komolyabban vette volna a házastárs.
Puszi,
Éva
Nagyon furcsán érintett ez az írásod, nemtudom mi vezetett arra a következtetésre, hogy a válás és az özvegység között szerinted nincs "sok" külömbség. sajn os a környezetemben, mindkét oldalról van "tapasztalat" Megpróbálom a tapasztalataim alapján elmodani amit látok.
Van olyan ismerősöm aki a legnagyobb boldogság anyagi biztonság alatt vesztette el örökre a szerettét, olyan is van aki maga döntötte el ezekkel a feltételekkel, hogy elég volt, van olyan is akinek jól jött, hogy elvesztette örökre, olyan is aki maga választotta, hogy inkább kevesebb, de az több lesz, de nagyon kevés az aki az örök elvesztésben az anyagi javakat helyezte előtérbe. Válásnál már inkább előfordúl, de ott is mindkét oldal, de tudod igaza van Yollának, aki maga választja mindegy milyen okból az egyedűllétet, azt nem lehet összehasonlítani, a végleges elmúlással, ez az amit SOHA nem tudsz visszacsinálni, a többi esetben, bármi lehetséges.
Anyígilag minden esetben érintettek a felek, így, vagy, úgy. Van akinek több lesz a hűtőjében, van akinek kevesebb, van akinek ugyanannyi marad, nem gondolnám, hogy ez az elsődleges szempont, pláne nem a végleges elmúlásnál, legalábbis az esetek normál százalékában biztos nem. Szeretném elnézésedet kérni, a hsz-ért megszegtem a saját fogadalmam, de ez valahogy nagyon fura érzést váltott ki belőlem, nekem ez olybá tünt, mintha mindenki arra hajtana, hogyan jár jobban, én még hiszem, ez nem igaz. Ezért ezt az írásodat nem tudom szó nélkűl hagyni, és erősen gondolkodom, hogy lepontozzam-e? (bár nem szokásom) még átgondolom.
Maresz
Szia Éva!
Nagyon furcsán érintett ez az írásod, nemtudom mi vezetett arra a következtetésre, hogy a válás és az özvegység között szerinted nincs "sok" külömbség. sajn os a környezetemben, mindkét oldalról van "tapasztalat" Megpróbálom a tapasztalataim alapján elmodani amit látok.
Van olyan ismerősöm aki a legnagyobb boldogság anyagi biztonság alatt vesztette el örökre a szerettét, olyan is van aki maga döntötte el ezekkel a feltételekkel, hogy elég volt, van olyan is akinek jól jött, hogy elvesztette örökre, olyan is aki maga választotta, hogy inkább kevesebb, de az több lesz, de nagyon kevés az aki az örök elvesztésben az anyagi javakat helyezte előtérbe. Válásnál már inkább előfordúl, de ott is mindkét oldal, de tudod igaza van Yollának, aki maga választja mindegy milyen okból az egyedűllétet, azt nem lehet összehasonlítani, a végleges elmúlással, ez az amit SOHA nem tudsz visszacsinálni, a többi esetben, bármi lehetséges.
Anyígilag minden esetben érintettek a felek, így, vagy, úgy. Van akinek több lesz a hűtőjében, van akinek kevesebb, van akinek ugyanannyi marad, nem gondolnám, hogy ez az elsődleges szempont, pláne nem a végleges elmúlásnál, legalábbis az esetek normál százalékában biztos nem. Szeretném elnézésedet kérni, a hsz-ért megszegtem a saját fogadalmam, de ez valahogy nagyon fura érzést váltott ki belőlem, nekem ez olybá tünt, mintha mindenki arra hajtana, hogyan jár jobban, én még hiszem, ez nem igaz. Ezért ezt az írásodat nem tudom szó nélkűl hagyni, és erősen gondolkodom, hogy lepontozzam-e? (bár nem szokásom) még átgondolom.
Maresz
Lehet, hogy félreértettél. Én nem általánosságban írtam, hanem konkrét - általam ismert - esetet, melyet többször ki is hangsúlyoztam, ha figyelmesen olvastad... Yollának adott válaszomban is erre hívtam fel a figyelmet...
Természetes, hogy amit nem ismerek, arról nem is lehet semmi fogalmam, legfeljebb sejtéseim, találgatásaim... Próbáld meg így nézni ezt a nehéz kérdést...
Nem annak szántam és nem azért tettem fel, hogy ezzel benned elindítsak valamiféle ellenkezést. Csak beszélgetünk.
Köszönöm, hogy olvastál és megosztottad velem a gondolataidat!
Puszi,
Éva
Kedves Maresz!
Lehet, hogy félreértettél. Én nem általánosságban írtam, hanem konkrét - általam ismert - esetet, melyet többször ki is hangsúlyoztam, ha figyelmesen olvastad... Yollának adott válaszomban is erre hívtam fel a figyelmet...
Természetes, hogy amit nem ismerek, arról nem is lehet semmi fogalmam, legfeljebb sejtéseim, találgatásaim... Próbáld meg így nézni ezt a nehéz kérdést...
Nem annak szántam és nem azért tettem fel, hogy ezzel benned elindítsak valamiféle ellenkezést. Csak beszélgetünk.
Köszönöm, hogy olvastál és megosztottad velem a gondolataidat!
Puszi,
Éva
Éppen a konkrét példa okán írtam, azt amit.
Szerintem jól értettem, többszöri átolvasás után is ez jön le!
Bocsi, anélkül, hogy érdekelne kinek a története, most is azt mondom, a választás mindenkinek a sajátja, kivéve, .. amit nem tud kivédeni, a véglegest, azt pedig nem lehet összehasonkítani a véglegessel, nem az anyagiakról szól, van akinek nincs választása, ezt dobta az élet, van aki nem választhat, mert választanak helyette, de van aki megválaszthatja, és ha megteszi vállalja, akkor is, ha ....
Maresz
Szia Éva!
Nagyon furcsán érintett ez az írásod, nemtudom mi vezetett arra a következtetésre, hogy a válás és az özvegység között szerinted nincs "sok" külömbség. sajn os a környezetemben, mindkét oldalról van "tapasztalat" Megpróbálom a tapasztalataim alapján elmodani amit látok.
Van olyan ismerősöm aki a legnagyobb boldogság anyagi biztonság alatt vesztette el örökre a szerettét, olyan is van aki maga döntötte el ezekkel a feltételekkel, hogy elég volt, van olyan is akinek jól jött, hogy elvesztette örökre, olyan is aki maga választotta, hogy inkább kevesebb, de az több lesz, de nagyon kevés az aki az örök elvesztésben az anyagi javakat helyezte előtérbe. Válásnál már inkább előfordúl, de ott is mindkét oldal, de tudod igaza van Yollának, aki maga választja mindegy milyen okból az egyedűllétet, azt nem lehet összehasonlítani, a végleges elmúlással, ez az amit SOHA nem tudsz visszacsinálni, a többi esetben, bármi lehetséges.
Anyígilag minden esetben érintettek a felek, így, vagy, úgy. Van akinek több lesz a hűtőjében, van akinek kevesebb, van akinek ugyanannyi marad, nem gondolnám, hogy ez az elsődleges szempont, pláne nem a végleges elmúlásnál, legalábbis az esetek normál százalékában biztos nem. Szeretném elnézésedet kérni, a hsz-ért megszegtem a saját fogadalmam, de ez valahogy nagyon fura érzést váltott ki belőlem, nekem ez olybá tünt, mintha mindenki arra hajtana, hogyan jár jobban, én még hiszem, ez nem igaz. Ezért ezt az írásodat nem tudom szó nélkűl hagyni, és erősen gondolkodom, hogy lepontozzam-e? (bár nem szokásom) még átgondolom.
Maresz
Én úgy gondolom, hogy azért, mert másképp értelmezed a cikket, vagy másként érted, mint ahogy Éva megírta, nem szép dolog lepontozni az írását. Kérdezzz rá bátran, hogy Éva mit és hogyan értett, bár a hsz-ekben elmagyarázta, de szerintem válaszolni fog a kérdéseidre.
Azért vagyunk itt, hogy véleményt cseréljünk, de ne menjen át a dolog másba.
Pussz,
Tündér
Szia Éva!
Éppen a konkrét példa okán írtam, azt amit.
Szerintem jól értettem, többszöri átolvasás után is ez jön le!
Bocsi, anélkül, hogy érdekelne kinek a története, most is azt mondom, a választás mindenkinek a sajátja, kivéve, .. amit nem tud kivédeni, a véglegest, azt pedig nem lehet összehasonkítani a véglegessel, nem az anyagiakról szól, van akinek nincs választása, ezt dobta az élet, van aki nem választhat, mert választanak helyette, de van aki megválaszthatja, és ha megteszi vállalja, akkor is, ha ....
Maresz
Akkor most megpróbálom másként fogalmazni, amit én érzek...
Akkor szerinted, mivel visszafordíthatatlan, akkor az ilyen egyedülálló férfiember nem is változtathat az életén? Soha nem kezdhet kapcsolatot senkivel, mert visszafordíthatatlan? Örökké fogja a sebeit nyalogatni, a fájdalma soha nem enyhülhet? Nem kezdhet új életet...
Ezt próbálom kifejezni, hogy nincs különbség még akkor sem, ha visszafordíthatatlan tragédia éri az embert, az egyedüllét az egyedüllét. Fájhat sokáig, talán, ha szerették egymást, egész életében fájhat..., mint ahogy annak az embernek is fáj, aki nem saját döntéséből, de elvált és egyedül maradt...
Éva
Kedves Maresz!
Akkor most megpróbálom másként fogalmazni, amit én érzek...
Akkor szerinted, mivel visszafordíthatatlan, akkor az ilyen egyedülálló férfiember nem is változtathat az életén? Soha nem kezdhet kapcsolatot senkivel, mert visszafordíthatatlan? Örökké fogja a sebeit nyalogatni, a fájdalma soha nem enyhülhet? Nem kezdhet új életet...
Ezt próbálom kifejezni, hogy nincs különbség még akkor sem, ha visszafordíthatatlan tragédia éri az embert, az egyedüllét az egyedüllét. Fájhat sokáig, talán, ha szerették egymást, egész életében fájhat..., mint ahogy annak az embernek is fáj, aki nem saját döntéséből, de elvált és egyedül maradt...
Éva
A szeretett halála miatt végleges az elvesztése.
A válás után - nem is egy esetet ismerek - még újra összejöhetnek a felek, mert élnek.
Az egyedüllét nem jelent egyben magányosságot is.
Valamit nem egészen értesz.
A szeretett halála miatt végleges az elvesztése.
A válás után - nem is egy esetet ismerek - még újra összejöhetnek a felek, mert élnek.
Az egyedüllét nem jelent egyben magányosságot is.
Látod! Még most is foglalkoztat ez a kérdés, pedig már ő sincs!
Szia Maresz!
Én úgy gondolom, hogy azért, mert másképp értelmezed a cikket, vagy másként érted, mint ahogy Éva megírta, nem szép dolog lepontozni az írását. Kérdezzz rá bátran, hogy Éva mit és hogyan értett, bár a hsz-ekben elmagyarázta, de szerintem válaszolni fog a kérdéseidre.
Azért vagyunk itt, hogy véleményt cseréljünk, de ne menjen át a dolog másba.
Pussz,
Tündér
Ezért írrtam azt, hogy még átgondolom a lepontozást, még mindig gondolkodom, pontot eddig nem adtam, (ritkán szoktam) .
Ha neked is gondot okoz a pillanatnyi "nem egyetérzés szerinti pontozás, .... akkor nem is tudom van -e értelme ennek az egésznek??????
Maresz
Valamit nem egészen értesz.
A szeretett halála miatt végleges az elvesztése.
A válás után - nem is egy esetet ismerek - még újra összejöhetnek a felek, mert élnek.
Az egyedüllét nem jelent egyben magányosságot is.
Talán Mi vagyunk, a "mumiák" nem egyformán érzünk és értékelünk dolgokat a többiekkel, vagy sokakkal, vagy csak azokkal akik a leghangosabban, és legtöbbször hallatják hangukat, lehet, hogy én vagyok az örök lázadó, de akkor sem értem, hogyan lehet, egy válást, egy örök elmúlással összehasonlítani, léehet, hogy az én szintem ehhez kevés, de bevállallom, ezt akkor sem értem. puszika
maresz
Ke4dves Tündér!
Ezért írrtam azt, hogy még átgondolom a lepontozást, még mindig gondolkodom, pontot eddig nem adtam, (ritkán szoktam) .
Ha neked is gondot okoz a pillanatnyi "nem egyetérzés szerinti pontozás, .... akkor nem is tudom van -e értelme ennek az egésznek??????
Maresz
Nekem nem az okoz gondot, hogy hezitálsz a pontozáson, hanem, hogy úgy írod, lepontozás, ami adott esetben egyest is jelenthet. Ha nem értesz egyet a cikkel, vagy a véleménnyel, azt ki lehet fejteni, de ha maga az írás jó, nem lepontozni kell, hanem véleményt cserélni. Esetleg másképp fogalmazni a pontozás kapcsán.
Pussz,
Tündér
Szia Maresz!
Nekem nem az okoz gondot, hogy hezitálsz a pontozáson, hanem, hogy úgy írod, lepontozás, ami adott esetben egyest is jelenthet. Ha nem értesz egyet a cikkel, vagy a véleménnyel, azt ki lehet fejteni, de ha maga az írás jó, nem lepontozni kell, hanem véleményt cserélni. Esetleg másképp fogalmazni a pontozás kapcsán.
Pussz,
Tündér
Való igaz, nem értek a leírtakkal egyet!, saját személyes megtapasztalásból, de nem pontoztam, mert, azt hittem megmagyarázza, mit ért a cikkben leírtakban, "igaznak, de ha már ez neked is gondot okoz, akkor ezentúl nem csak nem kommentelem, hanem nem is olvasom, leveszem a tűréshatáromat, és akkor nem is látom, bizonyára van valami, amiről nem tudok (nem is kell), ami még mindig ezt az álláspontot igazolja, de az is lehet, "hogy egy két álláspontot , én értek félre, no itt az ideje, hogy tisztázzuk. Elfogadom, a többség véleményét, már ha van" de ha nem kérdezitek meg, és anélkűl döntetek az sem baj, biztosan én értettem félre v alamit. Jelenleg azt érzem, csak az lehet ezen az oldalon, aki elfogad mindent, amit egy két ember , bármilyen indokkal az olvasottság miatt jónak gondol, félreértés ne essék, lehet, nem nekem van igazam, de amit én láttam, még senkit nem tettek így helyre, ha ezt látjátok akkor töröljetek, felhatalmazást adok rá. Soha nem állítottam, hogy 100%-ban nekem van igazam, de ez? talán jelent valamit, miért nem írjátok le, hogy a cikk irójának bár mi is történik, igaza van? sokkal egyszerübb lennne. Elismerem a millió iráson keresztűl a látogatottság nő, azt is elismerem, tud jókat is írni, de mi a baj azzal, ha valaki "csak ugy" nem ért vele egyet? Ennek ellenére, nem pontozom, nálam a lepontozás egyébbként a négyesnél kezdődik, Te ezt is egyesre tetted, nem tudom, és nem is akarom tudni minek alapján, most azon kivűl, hogy addig amig lehet időnként jövök, a nem kifejezetten nekem szóló, "akármiket figyelmenkivűl hagyom , nem is tudom, most azt érzem ez a lap, oldal egy emberről szól, biztos megvan az oka, de akkor miért nem csináltok egy olyan oldat ami erről szól, biztos sikeres lesz, ki kellene próbálni, bocsánat, de nem csak én gondolom ezt, csak mások, nem akarják ezt ennyire nyíltan leírni, soha senki nem mondta még nektek hogy amatőr irodalm i oldal, nem egy emberről szól, lehet kicsit nyers vagyok, lehet nincs igazam, de mi lenne, ha végre a lap tulajdonosai pontot tennének a végére, Lenne néhány ember, aki valóban értékes, érdemes lett volna átgondolni, az álláspontjukat. Bocsi de kissé érzékeny vagyok, pláne, ha sokkadjára azt látom, ez az oldal arról szól, ami miatt nem jönnék ide. Én egy nagyon amatőr, nagyon nem író, de meghallgatásra váreó emberke vagyok, az elején azt hittem ez-az az oldal, most már nem vagyok biztos benne, látom a dolgokat látom, a megalkuvásokat, látom az egyoldaluságot, látom a mindennapokat, bár engem nem lehet napi írónak nevezni,. de sokat itt vagyok, ha nem is írok, már látom, legalábbis ezt érzem ide nem ez kell. Lehet, hogy én és még sokan naponta írnának, ha nem látnák, a külömbséget, tudodsokan nagyon sokan vagyunk ilyen kicsik akik keressük a helyünket, vagy akik keressük a helyet ahol meghallgatnak, elolvasnak, nekünk ennyi is eléh, de egy hozzánk hasonlótól, "vagy swzerintünk, kevesebbtől, a fennkölt kritika nem kell", ha ez igy nem érthető akkor sajnálom, most is azt mondom, lehet nincs igazam, az íróval szemben helye teszem a dolgot, de ha már a tündér is kritizál, akkor azt érzem nem ezt kerestem. A Tündér biztos elfogúlt. Talán máképp értékeled a naponta írókat, mint, akik "bizonyos oknál fogva csak ritkábban teszik ezt? Már nemtudom mit gondoljak....
Maresz
Szia Maresz!
Nekem nem az okoz gondot, hogy hezitálsz a pontozáson, hanem, hogy úgy írod, lepontozás, ami adott esetben egyest is jelenthet. Ha nem értesz egyet a cikkel, vagy a véleménnyel, azt ki lehet fejteni, de ha maga az írás jó, nem lepontozni kell, hanem véleményt cserélni. Esetleg másképp fogalmazni a pontozás kapcsán.
Pussz,
Tündér
El kellene felejteni ezt a pontozásdit, egyrészt semmi jelentősége, másrészt csak sértődést okoz.
Hasonlóképpen, mint mondottam korábban is, a témaköröket is aktualizálni kellene, kevesebb, jobb lenne.
Persze, ez csak az én véleményem.
Miután ez NEM irodalmi lap, melyet többször kihangsúlyoztatok, mindig akad valaki okostojás, aki "neveli" a többieket a szerinte színtiszta irodalomra. Erre sincs semmi szükség.
Egyébként az meg kívánatos lenne, hogy bárki bármely témában, minden következmény és rápirítás nélkül elmondhassa a véleményét. Persze, ehhez vitakultúra is kellene, mely feltétele annak, amit írtál, az eszmecserének.
Puszi: Yolla
Szia Tündér!
Való igaz, nem értek a leírtakkal egyet!, saját személyes megtapasztalásból, de nem pontoztam, mert, azt hittem megmagyarázza, mit ért a cikkben leírtakban, "igaznak, de ha már ez neked is gondot okoz, akkor ezentúl nem csak nem kommentelem, hanem nem is olvasom, leveszem a tűréshatáromat, és akkor nem is látom, bizonyára van valami, amiről nem tudok (nem is kell), ami még mindig ezt az álláspontot igazolja, de az is lehet, "hogy egy két álláspontot , én értek félre, no itt az ideje, hogy tisztázzuk. Elfogadom, a többség véleményét, már ha van" de ha nem kérdezitek meg, és anélkűl döntetek az sem baj, biztosan én értettem félre v alamit. Jelenleg azt érzem, csak az lehet ezen az oldalon, aki elfogad mindent, amit egy két ember , bármilyen indokkal az olvasottság miatt jónak gondol, félreértés ne essék, lehet, nem nekem van igazam, de amit én láttam, még senkit nem tettek így helyre, ha ezt látjátok akkor töröljetek, felhatalmazást adok rá. Soha nem állítottam, hogy 100%-ban nekem van igazam, de ez? talán jelent valamit, miért nem írjátok le, hogy a cikk irójának bár mi is történik, igaza van? sokkal egyszerübb lennne. Elismerem a millió iráson keresztűl a látogatottság nő, azt is elismerem, tud jókat is írni, de mi a baj azzal, ha valaki "csak ugy" nem ért vele egyet? Ennek ellenére, nem pontozom, nálam a lepontozás egyébbként a négyesnél kezdődik, Te ezt is egyesre tetted, nem tudom, és nem is akarom tudni minek alapján, most azon kivűl, hogy addig amig lehet időnként jövök, a nem kifejezetten nekem szóló, "akármiket figyelmenkivűl hagyom , nem is tudom, most azt érzem ez a lap, oldal egy emberről szól, biztos megvan az oka, de akkor miért nem csináltok egy olyan oldat ami erről szól, biztos sikeres lesz, ki kellene próbálni, bocsánat, de nem csak én gondolom ezt, csak mások, nem akarják ezt ennyire nyíltan leírni, soha senki nem mondta még nektek hogy amatőr irodalm i oldal, nem egy emberről szól, lehet kicsit nyers vagyok, lehet nincs igazam, de mi lenne, ha végre a lap tulajdonosai pontot tennének a végére, Lenne néhány ember, aki valóban értékes, érdemes lett volna átgondolni, az álláspontjukat. Bocsi de kissé érzékeny vagyok, pláne, ha sokkadjára azt látom, ez az oldal arról szól, ami miatt nem jönnék ide. Én egy nagyon amatőr, nagyon nem író, de meghallgatásra váreó emberke vagyok, az elején azt hittem ez-az az oldal, most már nem vagyok biztos benne, látom a dolgokat látom, a megalkuvásokat, látom az egyoldaluságot, látom a mindennapokat, bár engem nem lehet napi írónak nevezni,. de sokat itt vagyok, ha nem is írok, már látom, legalábbis ezt érzem ide nem ez kell. Lehet, hogy én és még sokan naponta írnának, ha nem látnák, a külömbséget, tudodsokan nagyon sokan vagyunk ilyen kicsik akik keressük a helyünket, vagy akik keressük a helyet ahol meghallgatnak, elolvasnak, nekünk ennyi is eléh, de egy hozzánk hasonlótól, "vagy swzerintünk, kevesebbtől, a fennkölt kritika nem kell", ha ez igy nem érthető akkor sajnálom, most is azt mondom, lehet nincs igazam, az íróval szemben helye teszem a dolgot, de ha már a tündér is kritizál, akkor azt érzem nem ezt kerestem. A Tündér biztos elfogúlt. Talán máképp értékeled a naponta írókat, mint, akik "bizonyos oknál fogva csak ritkábban teszik ezt? Már nemtudom mit gondoljak....
Maresz
Megértelek!
Sok mindenben igazad van.
A minőséget illetően nem törvényszerű, hogy a sok lúd disznót győz.
Én még ott tartok, hogy ez nem irodalmi oldal, hanem azért hozták létre, hogy a nők kibeszéljék gondjukat, bánatukat, melyet nem illik és nem helyes pontozni.
Az más, ha "irodalmi alkotás"-nak szánt verseket vagy novellákat kritizálnak, én már ez ügyben annyi kioktatást kaptam ezen az oldalon, hogy középiskolában nem oktattak annyit, mint itt.
De spongyát rá!
Tudod, hogyan szól a mondás: a kutya ugat, a karaván meg halad.
Szinte minden írást elolvasok, de nem mindegyiket pontozom.
Puszi: Yolla
Szia, Maresz!
Megértelek!
Sok mindenben igazad van.
A minőséget illetően nem törvényszerű, hogy a sok lúd disznót győz.
Én még ott tartok, hogy ez nem irodalmi oldal, hanem azért hozták létre, hogy a nők kibeszéljék gondjukat, bánatukat, melyet nem illik és nem helyes pontozni.
Az más, ha "irodalmi alkotás"-nak szánt verseket vagy novellákat kritizálnak, én már ez ügyben annyi kioktatást kaptam ezen az oldalon, hogy középiskolában nem oktattak annyit, mint itt.
De spongyát rá!
Tudod, hogyan szól a mondás: a kutya ugat, a karaván meg halad.
Szinte minden írást elolvasok, de nem mindegyiket pontozom.
Puszi: Yolla
Én nagyon csendben szinte mindent elolvasok, nem az irodalmi alkotás, számomra ami a lényeg sokkal inkább az ami engem ide hozott, hogy valamilyen szinten valakinek el lehet mondani azt amit másnak sose mondanánk el, nagyon szivesen olvasom az irodalmi részeket is, de az hogy valaki-bárki megengedje magánk azt hogy gúnyt üz azokból a dolgokból, amiről fogalma sincs azt nemhiszem, hogy egy jóérzésü ember, bármilyaen formában sokáig eltudja viselni nálam most szakadt el a cérna, ha ez azoknak akik tehetnének ellene nem müködik tegyenek róla anélkűl, hogy bárkit is vagy bármit is hibáztatnék, vagy hiányolnék, elég, ennyi volt, hiszem , hogy ez így nem működik, az élet mindenkit igazol, ne legyen igazam, de ez enyhén is emlékeztet, egy bajszos fésült festőre, és módszereire. mindenkinek kívánok, ha ez lenne az utolsó esélyem további sok sikert, és minden jót
maresz
Szia Yolla!
Én nagyon csendben szinte mindent elolvasok, nem az irodalmi alkotás, számomra ami a lényeg sokkal inkább az ami engem ide hozott, hogy valamilyen szinten valakinek el lehet mondani azt amit másnak sose mondanánk el, nagyon szivesen olvasom az irodalmi részeket is, de az hogy valaki-bárki megengedje magánk azt hogy gúnyt üz azokból a dolgokból, amiről fogalma sincs azt nemhiszem, hogy egy jóérzésü ember, bármilyaen formában sokáig eltudja viselni nálam most szakadt el a cérna, ha ez azoknak akik tehetnének ellene nem müködik tegyenek róla anélkűl, hogy bárkit is vagy bármit is hibáztatnék, vagy hiányolnék, elég, ennyi volt, hiszem , hogy ez így nem működik, az élet mindenkit igazol, ne legyen igazam, de ez enyhén is emlékeztet, egy bajszos fésült festőre, és módszereire. mindenkinek kívánok, ha ez lenne az utolsó esélyem további sok sikert, és minden jót
maresz
Egy dolog, hogy az ember leírja a gondolatait, és más dolog, hogy az olvasók ebből mit értenek meg, attól is függ, milyenek az élet tapasztalataik.
Puszi: Yolla
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.