újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Örök harag?…

Látogatók száma: 45

„A parton ültünk némán, néztük a folyót, ahogyan a sötétben úszó fényektõl megcsillantak lágy hullámai.... Egyszercsak azt kérdezted: - Mondd, te mindenkinek meg tudsz bocsátani?” (Idézett szöveg, egyik amatőr írótársunktól…)

- Miért nem tudsz engem szeretni? – kérdezted nemegyszer…

- De hiszen szeretlek – mondtam valahányszor, csak másként… nem érted?

Nem értette. Nem úgy, ahogyan ő szerette volna… Ezt már olyan sokszor megbeszéltük egymással, miért tért mégis mindig vissza rá?… Féltem, rossz irányba terelődik megint minden, ha belemegyek a „beszélgetésbe” és akkor szoktuk újra meg újra megbántani egymást. Hiszen ezt ő is jól tudja! Mégis miért kéri, hogy olyasmiről gondolkodjak, amiről nem akarok… Ez nem csak egy pillanatnyi szeszély nálam, nem játszom én az érzésekkel, a sajátommal sem, nem ám az övével, máséval meg főleg. Ez nem lutri, hogy meglépem, vagy sikerül, vagy nem…

(Nem kell elnyomni magamban az érzést, egyszerűen mert NINCS! Nem is létezett SOHA! Ez van. Ne fájjon ez Neked! Mert nem vettem el tőled soha semmit, mert nem volt mit, ezért nem okozhatok neked ezzel fájdalmat… Akkor már kimondom. Nem szeretlek, de nem is gyűlöllek, főleg nem aláztalak meg. Nincs miért? Tisztelet-félét éreztem mindig irántad, amiért valakit képes voltál hosszú évtizedeken keresztül pártfogolni, én így neveztem el magamban azt is, nem pedig szeretetnek, amit iránta éreztél, ugyanakkor nem is valami kényszernek, hanem egyfajta jótékony cselekedetnek… ember-baráti kötelezettségnek, ami szinte már több is, mint szeretet. Egy jó embernek könyveltelek el magamban és kész…)

"Nagyon megkedveltelek"...- mondogattad korábban. Nem én kértem. Nem tehettem róla. Én ilyen vagyok, akit akár még szeretni is lehet… Többen éreztek is valami hasonlót irántam. Most meg azt írod "Hogyan is szerethettél belém?" Nem kértem. Úgy érezted megaláztalak?… Ugyan mivel? Elküldtelek, nem kidobtalak. A kettő nem ugyanaz, van közötte nem kevés különbség. Elutasítottam a közeledésedet, de ez nem azt jelentette, amire te gondolsz… Egyszerűen az én életembe nem tudlak befogadni úgy, ahogyan te szeretnéd… Közöttünk nem lehet kapocs...

- Miután azt mondtad, hogy neked az, amit nyújtani tudok önszántamból, magamtól feléd, nem elég, ennél többet akarsz… - Hát ez az, ami nem megy! Ezért vagyok kénytelen ezt a részét is a dolognak végleg lezárni. Mert az úgy nem működik, hogy te érzel valamit irántam, én meg valami mást és ez a kettő sehogy sem fog találkozni. Nem találkozhat soha! Mert nem akarom!

Ezért nem kell elviselnem a sértéseidet, amelyek már igen nagy méreteket öltenek.
Nem veszem magamra. Nem tehetek többet érted, értsd meg végre, kérlek...,
utadra engedlek, sértő szavaidért örök harag, amit érzek…
Nem bocsátok meg, ezt már nem lehet. Nem felejtek!
Gyűlöletbeszédedet kitűzöm inkább a falra, velem szemben, emlékeztetőnek!
El ne felejtselek!

*

„Hirtelen ezernyi gondolat indult el bennem, mintha egy ajtót nyitottál volna ki ezzel a kérdéssel... Nem is szólaltam meg rögtön, annyira magával ragadt az egész...

- Elvileg igen. - mondtam késõbb.

- És gyakorlatilag?

- Tudod, az ember érdekes teremtmény. Ragaszkodik még saját fájdalmához is. Görcsösen kapaszkodik belé...félti... mert mi lesz, ha elengedi...? Megszűnik valami... Azt már nem látja, hogy nemcsak önmagán segítene....”
(idézett szöveg folytatása…)

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: