Pár csepp méz…
Látogatók száma: 47
…pár csepp méz a nyíló virágból… - énekelte Zorán, és mi csillogó szemmel hallgattuk.
Mindegy, hogy mi volt a zene szövege, - a lényeg, hogy jó hangos legyen, és mi tudjunk rá rázni, vagy csápolni! A fiatalság dacos ereje, és a megmutatni akarás késztetett minket arra, hogy ne akarjuk elfogadni az akkori rendszer követelményeit, és próbáljunk meg ellenállni az előírásoknak a mi kis lehetőségeinkkel. Állandóan tiltakoztunk mindenért, mert forrt a vérünk, és a „csakazértismegmutatom” ellenkezés tombolt bennünk! Ligetekben, parkokban bandáztunk, és hosszú hajat növesztettünk!
Ricsajoztunk, gitároztunk, műbalhéztunk, zajongtunk, protest songokat énekeltünk, és jól éreztük magunkat! Mindez csak ártatlan ellenkezés volt, de sokszor eljárt ellenünk a hatóság! Minden renitens viselkedést haladéktalanul megtoroltak pofonnal, esetleg még gumibot használatával is! Ha előállítottak a rendőrségre, ott mindig megaláztak, sőt, - sokszor még a hajunkba is belenyírtak, aztán röhögtek a tehetetlen dühkitöréseinken!
Micsoda „szép” emlékek! … Viszont fiatalok voltunk, tele tenni akarással! A hormonjaink dübörögtek, szexeltünk úton – útfélen, ismerőssel és ismeretlennel, sokszor még a partner nevét sem tudva! Ez nem az érzelmekről szólt! Egyszerű állatias kényszer volt, - a gének fajfenntartási parancsának a követése.
Aztán egyszer csak, ki előbb, - ki később, találkoztunk egy villámcsapásszerű érzéssel, a szerelemmel! Az ember földbe gyökerezett lábbal állt előtte, és az addig bőbeszédűnek ismert vagány srácnak nem jött ki egy hang sem a torkán, csak bambán vigyorogva nézte, a szemét le nem véve a lányról!
Nem mertem megszólítani, mert nem találtam a szavakat! Kétségek gyötörtek! Hátha csak egy álom az egész, és szertefoszlik, ha megmozdulok! Közben a szívem egyre hevesebben vert, és a torkomban dobogott! Az idő fogaskereke lassan, komótosan haladt, - mire végre sikerült valami idétlen mondatot kipréselnem magamból! Ha közben elindult közöttünk valami nem látható vonzalom, - valami kémia, - akkor sínen voltunk. Eljött az a pillanat, amikor már az is hatalmas örömet okozott nekem, ha megfoghattam a szerelmem kezét! Gyengéd lettem, és figyelmes, lestem még a gondolatát is, hogy mivel tudok neki örömet okozni! Valószerűtlen volt, hogy mindez velem történik, velem, - aki vad és verekedős voltam, én, aki nagykanállal habzsoltam az életet.
A külvilág megszűnt számunkra, nem érzékeltünk egymáson kívül semmi mást. A program mozi, múzeum, cukrászda, presszó, séta, és szombatonként az elmaradhatatlan tánc reggel ötig, - között változott! A hazakíséréskor órákig búcsúzni a kapujukban, közben csókolózni, miközben a vágy majd’ szétfeszített, - annyira kívántam!
Ó, de szép is volt! Emlékek… Mondják, hogy az ember az élete alkonyán többször is végigéli az addigi életét. Min kellett volna változtatni, vagy másként megélni!
Manapság a mézről az jut az eszembe, hogy mézes teát kell innom, ha fáj a torkom, vagy ha göthös vagyok. Agyalni a napi teendőkön, ami főleg abban merül ki, hogy beszedtem-e a gyógyszereimet, - vagy csak akartam?!
Egy biztos! Nem volt szürke, és egyhangú az életem!
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Éva!
Nem tudom, hogy te jártál-e óvodába! De már óvodás
korban is a tetszési index - a haj húzása volt!
Ha egy kisfiú megtépte egy kislány haját, az bizony
szerelem volt a javából! Hátha még a habos kakaóját
is nekiadta, az már a gyerekszerelem csúcsa volt!
Persze mindez húsz év, vagy a felett már egy szerelmi
háromszög egyszerűsítése céljából kitört féltékenységi
háború - mint következmény, alakult!
Ezt mindig élveztem, - amikor miattam kaptak hajba a
gyengébb nem képviselői! Még biztattam is Őket!
Hej, mit nem adnál érte, ha ma is hajba kapnának miattad a csajok!
Puszi: Yolla
Kedves Éva!
Nem tudom, hogy te jártál-e óvodába! De már óvodás
korban is a tetszési index - a haj húzása volt!
Ha egy kisfiú megtépte egy kislány haját, az bizony
szerelem volt a javából! Hátha még a habos kakaóját
is nekiadta, az már a gyerekszerelem csúcsa volt!
Persze mindez húsz év, vagy a felett már egy szerelmi
háromszög egyszerűsítése céljából kitört féltékenységi
háború - mint következmény, alakult!
Ezt mindig élveztem, - amikor miattam kaptak hajba a
gyengébb nem képviselői! Még biztattam is Őket!
Persze, hogy szép volt. Előtte, és utána... Áldott jó szívem az asszonyt megsajnálta és otthagyta. Tegyék, amit tenniük kell! Hát erre nem ott hagyta a férje is? Ez már legyen az ő baja. Hú, de rég volt!? :-)
Nem tudom, hogy te jártál-e óvodába! De már óvodás
korban is a tetszési index - a haj húzása volt!
Ha egy kisfiú megtépte egy kislány haját, az bizony
szerelem volt a javából! Hátha még a habos kakaóját
is nekiadta, az már a gyerekszerelem csúcsa volt!
Persze mindez húsz év, vagy a felett már egy szerelmi
háromszög egyszerűsítése céljából kitört féltékenységi
háború - mint következmény, alakult!
Ezt mindig élveztem, - amikor miattam kaptak hajba a
gyengébb nem képviselői! Még biztattam is Őket!
Éva, ha egy romantikus pillanat ilyen csúful végződött, az nem jó emlék? Dehogy nem, annak is volt varázsa és nem is felejthető. Vagy igen?
Szerintem a fiatalság a maga emlékeivel, jaj nagyon jó. :)
Nem úgy van az kedves Klári!
Van, akinek az a pad valami egészen mást hozott. Egy forró csókot, melyet odaadóan viszonoztál. És egy nem várt pillanatban valaki hátulról elkapta a hajad. Ki más, mint a feleség. Ilyen véget ért e romantikus pillanat. Senkinek sem volt jó ettől a perctől az tuti. Hárman, három felé mentünk feldúlt állapotban, a romantikát feledve. :-)
Puszi,
Éva
Szerintem a fiatalság a maga emlékeivel, jaj nagyon jó. :)
Szia Emillio!
Örülök, hogy olvashattam az írásodat.
Visszarepített - ami régen volt - fiatalságom kedvenc padjához, ami egy parkban volt. Ott ért az első igazi szerelem.
üdv: Klári
Van, akinek az a pad valami egészen mást hozott. Egy forró csókot, melyet odaadóan viszonoztál. És egy nem várt pillanatban valaki hátulról elkapta a hajad. Ki más, mint a feleség. Ilyen véget ért e romantikus pillanat. Senkinek sem volt jó ettől a perctől az tuti. Hárman, három felé mentünk feldúlt állapotban, a romantikát feledve. :-)
Puszi,
Éva
Örülök, hogy olvashattam az írásodat.
Visszarepített - ami régen volt - fiatalságom kedvenc padjához, ami egy parkban volt. Ott ért az első igazi szerelem.
üdv: Klári
Édesem, innen tudni, hogy már öregszünk, a nosztalgiázás azt jelenti, hogy kellő távolságból idézzük múltunk emlékeit.
Puszillak. Yolla
"Jó érzés nosztalgiázni, jó érzés néhány órára feledni a jelent és feltöltődni a múlt emlékeivel!"
Ezt érzem magam is valahányszor lepötyögöm filléres emlékeimet azokból a régi szép időkből.
Szépen megpendítetted a húrokat. Felelevenítetted fiatal éveinket.
Mára csak emlék maradt, de olyan jó érzés szemezgetni abból az időből - mások írásain keresztül is - felidézve ifjúságunk egy-egy pillanatát...
Puszi,
Éva