újabb események régebbi események további események
09:11
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:51
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:12
Tündér módosította a cikkét
16:08
Tündér új cikket töltött fel
01:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Régi nóta...

2012. január 14. - Látogatók száma: 56

Tépjük le magunkról a láncokat, melyekkel az élet megbéklyózott, szakítsuk darabokra a korlátokat, melyek körülvesznek, romboljuk porig a falakat, melyek elzárnak a valódi világunktól!... Mi változott?

Annyi mindent szerettem volna! Valahogy másként élni, mint a körülöttem lévő emberek. A nagy családom, a szegénységünk által, a nyomorúságunkban elém állított falakat, le akartam rombolni, ki akartam törni ebből minden áron...
A felnőtté válás, az öntudatra ébredés, a felismerése annak, amiben élek, az Élet, a Család, ami az összetartozáson és a szereteten kívül a szűk teret is meghatározta számomra, a tudás hiánya, aminek a megszerzése akadályokba ütközött, de szükségem volt rá, hogy nyissak a Világ felé és az elérhetetlennek tűnő dolgok számomra elérhetővé, megismerhetővé váljanak, nem kevés feladatot rakott rám.

A körülöttem lévő szépség a vágyat is felélesztette bennem, de hogy el is érjem, nagyon hosszú utat kellett idáig is megtennem, amelynek még nem értem a végére.

Az Élet egy kész csoda, megtapasztaljuk naponta. És csak rajtunk múlik, hogyan érünk el apró lépésekkel örömöket, melyek a boldogság illúzióját keltve kitöltik az űrt, amit olykor érzünk.

Számtalan kérdést teszünk fel magunknak, melyre folytonosan keressük a választ, és hiányérzetünk támad, ha nem találjuk meg. De mi a helyes válasz? Talán az, amit mi magunk is el tudunk fogadni? Vagy, amit mások annak hisznek? Vagy a tudás által jutunk el az igazi válaszig? Vagy a megtapasztalás adja meg?

Mennyi akadályt kell leküzdenünk, mennyi minden nehezedik a vállunkra, és hányszor érezzük, hogy hiába minden erőfeszítésünk, a rendelkezésünkre álló tudás kevés ahhoz, hogy mindig, minden helyzetben meg is tudjuk határozni. A cselekedeteinket valami mindig befolyásolja, vagy visszafogja, vagy motiválja, előre viszi, vagy...?
Mikor, melyiket alkalmazzuk, ki adja meg a választ erre?... Mi magunk!

Magányos óráimban sokszor nyitok a Világ felé, megfigyelek, hallgatok beszélgetéseket, nyitott vagyok mindenfajta kommunikációra, információ befogadására. Látni, érezni, megtapasztalni!... A tudás megszerzése számtalan akadályokba ütközik, rengeteg energiát von el, idő és pénz kérdése. Ugyanakkor feltölt. És sokszor érzem a rengeteg ismeret olykor nyomaszt, fáraszt, és a tehetetlenség, a hiábavalóság érzetét kelti...
Olykor azt érzem, jobb lenne tudatlannak lenni. Szinte az együgyűség határát súrolva. Nem érezni, nem látni, nem hallani. Csak lenni!... Leblokkoltam.

Mert mit ér a tudás, ha a birtokodba került információt, új dolgokat, értékes gondolatokat nem tudod megosztani senkivel? Önmagad igazolására és megcáfolására használod fel csupán és nem arra, hogy a gondolataidat, a tudásodat kicseréld, meghallgass másokat is, vitatkozz, ha kell, mert nekik egy-egy téged annyira foglalkoztató gondolatról esetleg más a véleménye?
Ha ezt nem kívánod megismerni, vagy nincs lehetőséged arra, hogy megismerd, mert egyedül vagy, akkor egy végtelen üres térbe kerülsz és hirtelen nem tudsz mit kezdeni mindazzal, ami benned felgyülemlett.

Akkor, de csak akkor, amikor ez már szinte elviselhetetlen számodra, próbálsz meg kitörni valamilyen módon, legtöbbször akkor is egyedül, távol mindenkitől. Még egyszer szeretnél megbizonyosodni arról, hogy amit gondolsz az a helyes, nem tévútra akarod, hogy vezessen, hanem a helyes utat szeretnéd, kijelölni számodra... Keresem.

A rengeteg információ, amit nap, mint nap befogadsz, megül benned és nyomaszt, kavarodik, káoszt eredményez, és rendet szeretnél magad körül.
Erre jó a magány, akkor egyedül vagy, a béke és nyugalom vesz téged körül, ahol a gondolataid szabadon áramlanak, a kérdéseidre választ találhatsz, vagy egy újabb kérdést megfogalmazhatsz magadban... Keresem a választ.

A cikket írta: zsoltne.eva

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. május 14. 19:26

megtekintés Válasz erre: gitta - 2012. május 14. 19:08

Kedves Éva!
Ez egy nagyon jó cikk! Mintha a számból vetted volna ki a SZÓT! Köszönöm neked! Üdv.: Gitta!

Kedves Gitta!

Köszönöm, hogy olvastál... és ha találkoztak a gondolataink annak különösen,...
most visszaadtam a szót! :-)

Pussz,
Éva
2012. május 14. 19:08
Kedves Éva!
Ez egy nagyon jó cikk! Mintha a számból vetted volna ki a SZÓT! Köszönöm neked! Üdv.: Gitta!
2012. január 16. 07:18
Kedves Évi! Nagyon érdekes gondolatok az életről, önmagunkról!!...és bizony, a magány néha nagyon jó, hogy "rendet" teremtsünk magunkban! Tetszett nagyon!
Puss: Angel:)
2012. január 14. 12:02

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2012. január 14. 11:36

Tisztelt Éva!
Ez egy jó kis "életelv" írás. Tetszenek a gondolatai.
Bokor

Igen? Ez jó érzéssel tölt el. :-)
Csak egy a baj. A gondolatainkat tettek követik. Nem mindig cselekszünk jól. Vagy nem tudjuk, hogy az, amit teszünk, jó irányba visz.
2012. január 14. 11:36
Tisztelt Éva!
Ez egy jó kis "életelv" írás. Tetszenek a gondolatai.
Bokor
2012. január 14. 11:04

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. január 14. 10:45

Kedves Éva!

Az életünk a keresésről szól, a válaszokat mindig megkapjuk, csak talán nem figyelünk eléggé, hogy felismerjük, ki az, vagy mi az, aki/ami hordozza a megoldást. A dolgok rendje pedig az, hogy egyre több és újabb kérdés merüljön fel bennünk.

Pussz, Tündér

Hát? Addig is, amíg keressük a választ, nem unatkozunk! :-)
2012. január 14. 10:45
Kedves Éva!

Az életünk a keresésről szól, a válaszokat mindig megkapjuk, csak talán nem figyelünk eléggé, hogy felismerjük, ki az, vagy mi az, aki/ami hordozza a megoldást. A dolgok rendje pedig az, hogy egyre több és újabb kérdés merüljön fel bennünk.

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: