Szeretlek
Látogatók száma: 47
Szeretlek... amikor először mondtad ki - s én tudtam, hogy miért mondod, mert egyrészt megígérted, hogy kimondod háromszor, másrészt kíváncsi voltál, hogy ki tudod-e mondani - hát az valóban olyan volt mint egy biológiai kísérlet.
Olyan furán éreztem magam tőle és olyan kísérletiesen hangzott, hogy azonnal mondtam is a következő kettő előtt, hogy azt inkább tartogassuk rossz napjaimra, ha már amúgy csak háromszor tervezted kimondani összesen. Pedig talán inkább gyakorolnod kellett volna még, talán természetesnek hatott volna a századik után... Az igazán rossz napjaim úgyis akkor voltak, amikor nem voltál velem.
Emlékszem... amikor először mondtam neked én - szeretlek-, azt mondtad, hogy neked nincs szükséged ilyen kijelentésekre. Aztán lassan-lassan bennem rekedtek a szavak. Nem szabadott volna ennyire akarnom a kedvedben járni ebben a dologban. Nem így kellett volna, hanem úgy, hogy ami a szívemen, az a számon...
Persze, valóban nem kell úgy használni, mint a jó reggelt, jó étvágyat, szép álmokat, egészségedre, stb-ket. Tényleg elcsépelt lehetne...
De néha, amikor leírod... az olyan, mintha a szívemet simogatnád.
S esténként arról ábrándozom, hogy amikor legközelebb együtt alszunk majd, odabújnál mellém, szorosan összesimulva, mint két kifli, az öledbe gömbölyödnék, átkarolnál, s én a szívemre húznám a kezed, s akkor kimondanád suttogva... s szabadon viszonozhatnám... én is... ez lenne a legjobb érzés a világon.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Juhász András Géza
Nem is lehet rossz ez az érzés. Lehet, h. kipròbàlom. :)