Szeretve gyűlölt sötétség
Látogatók száma: 64
Eszembe jutott, hogy mennyire szeretem az éjszakát. Igazából szeretve gyűlölöm az éjszakát. A szinte koromfekete éjszakát, akár a titkokkal, bűnökkel, mocsokkal, félelemmel teli éjszakát. Hiszen ez is az élet maga.
A lét megtelik mesterséges fénnyel, ami szinte utat enged valami másnak, különösnek, furcsának, talán visszataszítónak. A sötétség magában hordozza a csendet, ahol a sóhajok sikolyokká válnak és messzire szállnak.
A zörejek, morajok, neszek, hallhatóvá válnak és félelmetesebbek lesznek.
A női lábak cipőjének tűsarkai fülsértően koppannak az utca macskakövén.
A szeretők ágyában nem lesz egymásba fonódó szemek villanásai, nincsenek a testnek látható fehérségei, barnaságai, rejtve maradnak a féltve őrzött, szégyellt hibák, a hajnak szikrázó fényei kialszanak.
Mindent csak vakon érezhetsz, tapinthatsz, ami izgató és veszélyes is egyben.
Éjjel előjönnek az emberek igazi énjei,a beteges hajlamok,az elfojtott érzések megbújnak a sötétség hol kiábrándító, hol sejtelmesen szép fekete színében, ahol a fertő bűzös szaga terjeng, majd máskor a mámor rózsaszín illata lebeg. A perverz gondolatok életre kelnek, a kimondott szónak még erősebb súlya lesz, a tetteknek még erősebb ereje lesz mindenütt. A föld felett és a föld alatt.
A kurva, a lator, a gyilkos, az őrült, a perverz, a drogos, az alkoholista, a fiatal életunt srác, a rossz akár maga az ördög, harcba száll az angyallal, a jósággal szemben.
És elindulnak… az éjszakában
Élnek, ahogy ők gondolják…
A kurva a maga teremtette erkölcsi nyomorában, amit tud, hogy nem helyes, de nem mer ebből az életből kilépni és megy, mert mennie kell…
A lator, a kifényesített bőrcipőjében hódítani indul, mert a teste vággyal teli, a szíve viszont üvölt ettől. De megy, mert mennie kell…
A gyilkos fékezhetetlen dühében emberhez nem méltó tettre szánja
el magát valahol. Irtózik ettől, de hajtja a dühe és megy, mert mennie kell.
Az őrült önmagában már nem tudván több kárt okozni, idegesen szívja egy sarkon a cigijét valamire, vagy valakire várva… de már maga sem tudja mire és kire… de itt kell lennie, kinn a sötétben.
A perverz a nappal féltve őrzött hajlamait éli ki. Épp egy fekete koporsóba készül belépni, hogy meztelen testét őrült gondolatokkal és tettekkel kényeztesse, egy gyönyörű nő társaságában, mindezért nem kevés pénzt áldozván. Tudatalattija hiába küldi a vészjeleket, nem vesz róla tudomást, mert itt kell lennie…
A drogos a napi adagjáért somfordál, félve a lebukástól, zavartan ide-oda kapkodva a fejét, zsebében az anyjától lopott pénz… ami már nem is égető érzés a szívének, mint régen, mert tudja mennie, kell… valami hajtja.
Az alkoholista, már régen kinn van az éjszakában a hasonló életvitelű cimboráival támasztja a kocsmák sör áztatta mocskos pultjait, tudja, inkább otthon kellene lennie a családjával… de jönnie kellett.
És a fiatal életunt srác! Ó, a fiatalság sem különb! Önfeledten indul szórakozni valahová,ahol úgy gondolja, várják… miközben felejteni akarja a múltat, nem törődve a jelennel, és nem gondolva a jövőre… és azt hiszi, az éjjel minden problémája megoldódik majd… magától…
És mit csinálnak mások? Otthon vagy máshol, a sötétben vagy épp kis pislákoló fények mellett?
A szerelmespár, az író, az anya, a tűzoltó, az idős bácsi, a kisgyermek.
Élnek, ahogy ők gondolják.
A szerelemes pár gyújt maga mellett egy gyertyát, mely láttatni engedi testük vágytól égő alakját. A férfi kezébe vesz egy mézzel teli üveget, majd gyengéden a lány felé hajolva egy kiskanálból cseppent egyet a szép bőrre. A nyakára, a mellére, a hasára, a combjára. Aztán mosolyogva elkezdődik a játék. Ahol nincs más, csak érzékek, báj,
öröm, és szépség…
Az író soha el nem fáradó gondolatai cikáznak össze –vissza, az ujjak írják a sorokat, a szavakat, a betűket, melyek megtelnek élettel. És nincs más csak tudás, okosság, értelem…
Az anya épp az első gyermekét szeretné világra hozni a szülőszoba sejtelmes fényében,és küzd a világ legcsodálatosabb érzéséért, kitartóan, egyedül, de mégis örömmel. És nincs más, csak hit, szeretet, bizalom.
A tűzoltó éppen harcol a tűzzel a természet eme kiismerhetetlen,borzasztójelenségével. Ő játszik éjről éjre, nappalról nappalra,valahogy másképp. Életek érnek véget a szeme láttára, házak dőlnek össze mellette, sorsok lesznek megírva. És nincs más, csak kitartás, erő, önfegyelem, segítőkészség.
Az idős bácsi még egy utolsót szippant a pipájából, mielőtt a lámpáját leoltja. Térdén élete megsárgult fotói fekszenek. Egyedül van, de a szívében, a lelkében a múltja megannyi szépségét őrizve, megnyugodva tér pár órára lefeküdni… és nincs más, csak béke, emlékek, őszinteség, jóság, tisztesség…
A kisgyermek a rácsos kiságyában. Ámulattal nézi a sötétségben felsejlő színes nevető macikat, a cicákat, kutyusokat. A feje felett gyönyörű pillangók röpködnek önfeledten, mikor egy kósza szellő belibben a nyitott ablakon át.
Majd a kis pillák elnehezülnek, lecsukódnak békésen… és nincs más csak fehérség, tisztaság, lágyság, jóság.
Aztán hopp! Egyszer ennek az éjszakának is vége…
Mintegy varázsütésre, a Nap semmihez sem fogható erővel átveszi a hatalmat a sötétség felett. Pirkadni kezd, majd egyre magasabban jár… és éltető fényt ad… egy új napot!
A mesterséges fény néhol pironkodva, szégyenkezve kialszik. A
gonosz lelkek elbújnak, a jók felébrednek.
Mi történik az emberekkel?
A szeretőket egymás mellett találja a reggel, akik szerelmeskedni kezdenek és fürdőznek egymás csillogó tekintetében. Felfedezik, látják és elfogadják egymás testének szépségét és hibáit. A beszűrődő fénycsík megvilágítja a hajat is, ami szikrázva szórja a
fényét már barnán, szőkén, feketén.
A kurva az utolsó kuncsaftját is kielégítve, izzadtan, megalázottan, rájön, ha ezt így folytatja tovább, a teste egyetlen érintésre sem fog reagálni lassan, és undorodni fog saját magától is. Ki fogja őt így szeretni?
A lator, az éjjel megkívánván három nőt is, reggel az egyik ágyában ébredve,szégyenkezve somfordál el, mert rájön, hogy a kielégítetlen vágyait nem csillapította egy orgazmus. Lépkedve a reggeli fényben beleüvölt a világba mintegy megvilágosodva:
- Én szerelmes akarok lenni már!
A gyilkos rájön tettének súlyosságára, megvallva bűnét, a rothadásnak indult lelkével ül már a börtön rácsos ablaka mögött. Senki nem sajnálja őt.
Az őrült, átgondolva élte semmihez sem fogható ürességét, ami abból fakad, hogy semmi sem érdekli már csak a maga kis eltorzult zárt világa, csak egy dologra várhat, a megváltásra. Hogy ez milyen formában jön el? Azt senki sem tudja, a sorsában van megírva.
A perverz kiélve fékezhetetlen, már-már deviáns vágyait, szemlesütve, mintegy pironkodva néz a tükörben lévő férfival farkasszemet.
- Nyugi! Ígérem. Jó leszek! Tartok egy kis szünetet!
A drogos az otthon meleg rejtekében a bódulatból felébredvén, riadtan, remegve, a sírástól kivörösödött szemekkel borul édesanyja lábához, és csak kapaszkodik. Az anya felemeli és megöleli őt. Ebben az ölelésben benne van az ősi, soha el nem múló
megbocsájtás és szeretet ereje.
Az alkoholista saját mocskába belebukva, arccal a földön feküdvén egy hideg kapualjban rájön, mit kellene tennie, hogy ez ne ismétlődjön meg nap, mint nap. Jelentkeznie kell egy elvonókúrára és bízva magában, végig kell csinálnia azt.
A fiatal életunt srác a diszkók, a bárok üvöltő zenéjétől zúgó fejjel hazafelé botorkálva megfogadja, új életet kezd, hiszen senki másra nem számíthat csak magára, és nincs múlt, nincs jövő, csak most van… csak MOST van…
És a többiek?
A szerelmes pár egymás karjaiban ébredve, mosollyal, csókkal köszönnek egymásnak, a méztől, saját nedveiktől ragacsos ujjaik egymásba fonódnak, de így is boldogan suttogják: - Szeretlek. És abban a pillanatban övék az egész világ, és hisznek abban; ez
örökké így fog maradni. Ez az álom most semmihez sem fogható.
Az író nem aludván egy szemhunyásnyit sem az éjjel, boldogan tesz pontot könyve utolsó mondatának végére, szívében azzal a tudattal, hogy most is adott az olvasóinak valamit, ha mást nem, pár kellemes órát, ami elröpíti őket egy másik világba, ahol minden azzá válik, amit ők szeretnének…
Boldogan motyogja maga elé félálomba szenderedve:
- Szeretem az embereket!
Az anya, a fénnyel együtt megélte élete legszebb csodáját. Óvón, de még félve öleli át a maszatos, véres parányi kis emberkét a mellkasán, miközben egy könnycseppet töröl le a szeme sarkából. Tudja, hogy az ő lényének egy darabja e pillanattól fogva másban is él, amit soha nem vehet el tőle senki.
Fátyolos szemekkel ad puszit babája homlokára, miközben ezt pihegi:
- Szeretlek, kicsim!
A tűzoltó munkáját befejezvén határozott léptekkel indul hazafelé, feje fölött egy képzeletbeli glóriával, hiszen a szolgálat, amit ő végez, tiszteletet érdemel.
Szívében hordozza a soha el nem múló fájdalmat, és az elfogadást, hogy ő sem mindenható. De ott a megnyugvás is, hiszen ma is azt tette, amit a szíve diktált, életet mentett. Gondolatban csak ezt suttogja:
- Szeretem a hivatásomat.
Az idős bácsi magányában felébredve, pár óra után rájön, milyen jó még nyolcvan évesen is nevetve, erősnek érezni magát. Tudja, igen ő tudja már, ha meg kell halnia, az emlékeivel együtt fog boldogan és emberhez méltóan, mert egész életében próbált így élni. De ez a nap még az övé! Az ablakából kinézvén az ébredező városra, rágyújtván a
jól megérdemelt pipájára, így szól: - Szeretem az életemet!
A kisgyermek a rózsaszín álmokból felébredvén nagy tettre készül. Az ágy rácsaiba kapaszkodva érez magában annyi erőt, hogy felálljon! És sikerül neki! Aztán megteszi élete további bátor tettét, elengedi a rácsot, és felemeli a kis kezeit a fény felé! Talán még kiáltana is, ha tudna:
- Itt vagyok, világ! Szeretlek!
Szeretem a sötétséget, mert az élet része… tisztelem a napfényt…
ami az élet ereje…
És ahhoz, hogy legyen árnyék, kell a fény is…
A cikket írta: Mirjam Salliven
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Várom a kemény kritikát!:)
:)Nagy merészség Tőlem,hogy a Könyvtündér "földbedöngölése":) után még merek egyáltalán írni...:)
Várom a kemény kritikát!:)
Nehogy már a kedvedet szegje?! :-)
Mármint a "földbedöngölés". :-)
Valamit azért nem értek most ezzel az írásoddal kapcsolatban. Most csak a külalak, ami nekem nem tetszik, mert olyan tördeltek a soraid. Olyan, mintha bemásoltad volna valahonnan, de ez most nem igazán esztétikus.
Puszi,
Éva
Bevallom, nem volt könnyű olvasmány a cikked eme késői órán...Talán a sötétség lehetett az oka, ami elmémben "gyúlt" hirtelen...
Érthetetlen, zagyva, naiv, összefüggéstelen...Amit végképp nem értek az a szegény Lator ebben a történetben. Miért KELL neki bőrcipőben hódítania??? (Lator jelentése: gonosztevő, rabló, útonálló)
Sajnálom, ez szörnyű.
Üdv.,
Ada
Nem értettem. Elég zavaros és képzavaros az írásod. Mint Ada már leírta (Lator jelentése: gonosztevő, rabló, útonálló), aki abban leli örömét, hogy kifosztja, kirabolja az embereket. Neki ez okoz örömet. Ezzel elégíti ki a vágyát. Nem csoda, hogy ez a vágy egy orgazmustól nem csillapult!
Nem mennék végig az egészen, de teljesen elképzelhetetlen, hogy éjjel egy kisgyereknek, - álmából felriadva - az ,,- Itt vagyok, világ! Szeretlek!" mondat hagyná el a száját.
Ez úgy hülyeség az egész, ahogy van.
Szép dolog, pozitív, hogy írásod szereplői szeretnek mindent, szeretik az életet.
Én nem szeretem az írásaidat. Bocs.
Pusz
Juli :))
Magyarázd meg légyszives, mi okozta ezt a félresikerült írásod. A nélkül, hogy ismerném a tartalmát, elég volt a hsz-eket elolvasnom.
Igyekeztem kíméletes lenni, mint első hozzászóló és csak a külalakra vonatkozó megjegyzést tenni. Utalva az előzményekre, amit más írásodnál olvastam, mint hsz-t. Az is csúnya volt.
De ez az írásod, mintha azt a negatív véleményt támasztaná alá. Miért?
Puszi,
Éva
éjjel a rosszak, nappal a jók "vannak toppon"(és vége az írásnak), ...már fogalmaztam a gondolatot a fejemben: h. azért ez nem ilyen sablonos, és egyszerű, ...
...mondjuk az sem, h. reggelre minden rossz bűnbánattal lesz teli, de mért ne? emberi vonás a bűnbánat, még akkor is, ha másnap ugyanúgy a bűn útjára lép.
Bár a stílus nem a kedvencem, mégis tetszett a sok kép, amit felsorakoztattál egymás után.
Olvasva az előttem lévő neg. kritikákat nagyon rosszra számítottam, ezzel szemben egyáltalán nem volt rossz.
Én értem, mit akarsz mondani a kisgyerekkel, bár ha tudna beszélni valóban nem ugyanezeket mondaná, de a kisgyerek életérzése ez. "Itt vagyok világ, szeretlek!" (beléd akarom vetni magam, meg akarlak kóstolni, fogni, harapni, beléd akarok bújni, felfedezni m inden apró, és nem apró részleted, részed, a részeddé akarok válni, ...stb.)
A lator "kifényesített bőrcipője" =
lator: rossz
kifényesített bőrcipő: külcsín, külső mázra, külcsínre való törekvés
Magyarul a lator kívülről öltözteti magát díszbe. Ellensúly, ellenpólus, ellentét. (kívül fényes, belül férges)
Mondjuk a későbbiekben kiderül, h. nem férges, csak keresi a valamit, a nőt(a szerelmet), a kielégülést. Nem szexuális értelemben értem.
U.i.: amúgy sem hódíthat senki sem nem megfelelő külsővel.
Nos, eléggé kiábrándító olvasmány ez, ugyanis én azt hiszem, sokkal szebbnek látod ezt az egészet, mint amilyen. Jó az optimizmus, de ez összefüggéstelen.
Nem hiszem, hogy egy alkoholista több éves ivászat után, pont egy verőfényes reggelen jön rá, hogy mit is kéne tennie, és azt sem, hogy a fiatal életunt srác új életet akar kezdeni. Hiszen megunta azt, hát ilyenkor mi is van? És szerintem egy kisgyermek reggeli első gondolata nem az, hogy szereti az egész világot. Mivel még nem ismeri. Gondolhatja mondjuk azt, hogy szereti az anyukáját. (Vagy hogy éhes.) A latort pedig én sem értettem túlságosan. De hát, te tudod(vagy nem).
Az utolsó mondat: "És ahhoz, hogy legyen fény, kell az árnyék is… "
Azt hiszem, ehhez nem nagyon kell használnom a rajz óráimon szerzett tudásomat, hogy rájöjjek: a fényhez nem kell árnyék. Inkább árnyék nélkül nem lehetséges a fény. Nem mindegy, ugye?
Ennyit erről, a művésznek pedig nem kötelessége elfogadnia a kritikát, viszont tanulhat belőle, hasznára fordíthatja.
Ne haragudj, ez a mű nekem sem tetszett.
Üdv.,Nana
Még csak az kéne, hogy megfutamodj. Ugyan már! Vagyunk sokan, akik szeretjük az írásaidat. Az legalább olyan súllyal nyom a latba. Vagy rosszul gondolom?
Nehogy már a kedvedet szegje?! :-)
Mármint a "földbedöngölés". :-)
Valamit azért nem értek most ezzel az írásoddal kapcsolatban. Most csak a külalak, ami nekem nem tetszik, mert olyan tördeltek a soraid. Olyan, mintha bemásoltad volna valahonnan, de ez most nem igazán esztétikus.
Puszi,
Éva
Különben én sorry de mindent más szemmel látok ebben az életben...nem biztos,hogy rosszul,de nem úgy mint akárki más...furcsa engem követni..de az "vesse rám az első követ"aki az épp önmagát kereső nőt elítéli.Van aki el sem jut idáig.Nem rakok fel több írást ha ennyire bánt benneteket:)
Mirjam
Ne csüggedj! De ez tényleg egy szekér szar. És csak biztatni akarlak, hogy az előző írásaid minőségét kövesd. Ne haragudj, de én mindig őszintén próbálom kifejezni magam.
Várom a következő írásod, ami biztos vagyok benne, hogy sikeresebb lesz.
Üdv., :-)
István
Azt gondolom, minden kritika építő jellegű lehet, amit kaptál, építkezz belőle és írj nekünk továbbra is!
:-)
Pussz,
Tündér
Kedves Mirjam!
Azt gondolom, minden kritika építő jellegű lehet, amit kaptál, építkezz belőle és írj nekünk továbbra is!
:-)
Pussz,
Tündér
Kedves Mirjam!
Nos, eléggé kiábrándító olvasmány ez, ugyanis én azt hiszem, sokkal szebbnek látod ezt az egészet, mint amilyen. Jó az optimizmus, de ez összefüggéstelen.
Nem hiszem, hogy egy alkoholista több éves ivászat után, pont egy verőfényes reggelen jön rá, hogy mit is kéne tennie, és azt sem, hogy a fiatal életunt srác új életet akar kezdeni. Hiszen megunta azt, hát ilyenkor mi is van? És szerintem egy kisgyermek reggeli első gondolata nem az, hogy szereti az egész világot. Mivel még nem ismeri. Gondolhatja mondjuk azt, hogy szereti az anyukáját. (Vagy hogy éhes.) A latort pedig én sem értettem túlságosan. De hát, te tudod(vagy nem).
Az utolsó mondat: "És ahhoz, hogy legyen fény, kell az árnyék is… "
Azt hiszem, ehhez nem nagyon kell használnom a rajz óráimon szerzett tudásomat, hogy rájöjjek: a fényhez nem kell árnyék. Inkább árnyék nélkül nem lehetséges a fény. Nem mindegy, ugye?
Ennyit erről, a művésznek pedig nem kötelessége elfogadnia a kritikát, viszont tanulhat belőle, hasznára fordíthatja.
Ne haragudj, ez a mű nekem sem tetszett.
Üdv.,Nana
Sztem ez egyáltalán nem volt rossz. Jó volt a vége. Azt hittem először, h. csak lebontod 2 részre:
éjjel a rosszak, nappal a jók "vannak toppon"(és vége az írásnak), ...már fogalmaztam a gondolatot a fejemben: h. azért ez nem ilyen sablonos, és egyszerű, ...
...mondjuk az sem, h. reggelre minden rossz bűnbánattal lesz teli, de mért ne? emberi vonás a bűnbánat, még akkor is, ha másnap ugyanúgy a bűn útjára lép.
Bár a stílus nem a kedvencem, mégis tetszett a sok kép, amit felsorakoztattál egymás után.
Olvasva az előttem lévő neg. kritikákat nagyon rosszra számítottam, ezzel szemben egyáltalán nem volt rossz.
Én értem, mit akarsz mondani a kisgyerekkel, bár ha tudna beszélni valóban nem ugyanezeket mondaná, de a kisgyerek életérzése ez. "Itt vagyok világ, szeretlek!" (beléd akarom vetni magam, meg akarlak kóstolni, fogni, harapni, beléd akarok bújni, felfedezni m inden apró, és nem apró részleted, részed, a részeddé akarok válni, ...stb.)
A lator "kifényesített bőrcipője" =
lator: rossz
kifényesített bőrcipő: külcsín, külső mázra, külcsínre való törekvés
Magyarul a lator kívülről öltözteti magát díszbe. Ellensúly, ellenpólus, ellentét. (kívül fényes, belül férges)
Mondjuk a későbbiekben kiderül, h. nem férges, csak keresi a valamit, a nőt(a szerelmet), a kielégülést. Nem szexuális értelemben értem.
U.i.: amúgy sem hódíthat senki sem nem megfelelő külsővel.
Üdv!Mirjam:)
Szia kedves Mirjam!
Ne csüggedj! De ez tényleg egy szekér szar. És csak biztatni akarlak, hogy az előző írásaid minőségét kövesd. Ne haragudj, de én mindig őszintén próbálom kifejezni magam.
Várom a következő írásod, ami biztos vagyok benne, hogy sikeresebb lesz.
Üdv., :-)
István
:)Ez szerinted miért egy "szekér szar"...:)kedves István:)
Hát tudod, én ezt kérdést nem is tettem volna fel ennyi negatív vissza jelzés után, mert a szart is el lehet adni ha szépen van csomagolva.
Kérlek vedd észre, hogy nem támadni akarlak, mert az előző írásaidról pozitív a véleményem. Észrevettem, hogy kiváló írói képességgel vagy meg áldva, és ezért is pontoztalak.
Tiszteld meg az olvasóid azzal, hogy legalább megfelelő módon tálalod.
Üdv. :-)
István
Lator=gonosztevő,
itt én úgy értelmeztem, mint rossz ember, neg. hős.
(nem szívrabló!)
Ne is legyen szívrabló. Jó így. Passzol hozzá az utána írt, egy "lator", rossz figura, aki csak a testi vágyakat hajszolja az éjszakában is megcsömörlik egy idő után és mást akar. -Igazi érzelmeket.
Mondjuk a szövege neki fura. Lehet, nem kellene szöveget adni a szájába, csak a gondolatát érzékeltetni.
Szia kedves Mirjam!
Hát tudod, én ezt kérdést nem is tettem volna fel ennyi negatív vissza jelzés után, mert a szart is el lehet adni ha szépen van csomagolva.
Kérlek vedd észre, hogy nem támadni akarlak, mert az előző írásaidról pozitív a véleményem. Észrevettem, hogy kiváló írói képességgel vagy meg áldva, és ezért is pontoztalak.
Tiszteld meg az olvasóid azzal, hogy legalább megfelelő módon tálalod.
Üdv. :-)
István
Nehéz volt végig olvasni ezt az írásodat is. Ugyanazt a háborodottságot érzem mögötte, mint a többinél. Talán az „Illatok-a pillekönnyű bódulat illata” volt egy kicsit csendesebb. Bár, az is tömény, a maga nemében.
Nem csak az írás zavaros, hanem maga az író is. Ha lenyugodna a bensőd, tisztább gondolatok jönnének ki belőled. Megnéztem a honlapodon az aktfotóid, azoktól sem ájultam el. Szerintem más eszközöket és módszert is be kellene vetni, hogy pszichésen egyenesbe jöjj. Például a beszélgetést. Javaslom, ezt a cikked mutasd meg egy szakembernek, tudni fogja a kiegészítő terápiát.
Ne hagyd abba az írást, mert az segít ebben a folyamatban. Próbálj naplót írni, amit csak magadnak írsz. Kézzel, papírra. Ne akarj rögtön visszajelzést kívülről. Viszont rendszeresen olvasd vissza a hetekkel, hónapokkal korábban írt bejegyzéseidet. Figyeld meg, milyen érzéseket vált ki belőled a múlt olvasása. Mivel ezoterikusan nyitott vagy, ilyen irányban is gyógyulhatsz.
A Könyvtündér kritikái után nem sokkal, kértem véleményezést az írásaimról, egy másik szakembertől. Nem ismeri ezt a közösséget. Hasonló véleményen volt, mint Ktr., de másként fogalmazott, a kritikáját férfiasan udvariasba csomagolta. Azóta inkább keveset írok, de átgondoltabban. Ma már majdnem szégyellem a korábbi írásaimat. Visszaolvasva őket, némelyik elrettentő példa saját magamnak.
Hidd, és fogadd el, amit itt írnak a többiek, amit a Könyvtündér mond. Neked is jobb lesz, és egy idő után nekünk is. :)
Zsötem