Tövises az út a csillagokig
Látogatók száma: 53
Egyszer volt, hol nem volt, az egyszeri szegény ember fogta magát, s kiment a földjére.
Igen beléfáradt már az örökös éhezésbe, és szíve facsarodott családja nyomorúságát látván. Markába fogta a jó zsíros, fekete göröngyöket, orrába szívta zamatos illatát, s ahogyan figyelte az ujjai közül kipergő morzsákat, arra gondolt, miért is ne vethetné be az ő földjét termő magokkal? S lőn, fogta magát, elékapott egy marék Életet, rántott egy mély szántást, s beléhintette őket, majd jó mélyre betemette.
Dolga végeztén hajlékába tért, s nyugovóra hajtotta fejét.
Másnap reggel aztán nekikerekedett, kiballagott a földecskéjére, s megöntözte azt. Sok hosszú napokon át, minden áldott hajnalon megcselekedte ugyanezt; ha fújt, ha esett, ha tüzesen sütött az ég sugára, fáradtságot, időt, magát nem kímélve. Gondozta, ápolta, gyomolta az elültetett magvacskákat.
S mit ád az Öregisten, az Élet természete szerint növekedésnek indult, s kidugta apró fejét egy szép napon a mosolygó napsugárnak. Ahogyan teltek a hónapok, megerősödött, egyre hosszabbra nyurgult, színe megaranyosodott, s az egyszeri ember örömmel látta, hogy kemény munkájának gyümölcse fakadt.
Mikoron aztán akkorára növekedett a magocska, hogy érett búzakalász lett belőle, az egyszeri ember marokra kapott egy sarlót, s homloka bőven folyó verejtékével learatta azt.
Takaros kévékbe kötözte, s újra otthonába tért. Otthon aztán nekilátott, hogy megmunkálja a magot: kicsépelte, megrostálta, megszabadította a pelyvától, majd nagy kőre szórván, megőrölte. Fogta aztán a csudálatos illatú őrleményt, asszonyának adván, aki pedig vízzel meggyúrta, megkelesztette, s igen takaros cipót formált belőle.
Belévetették aztán a kemencébe, s illatos-ropogósra sütötték. Szállott a fölséges illat, végig a levegőégben, s csudálatos zamata előre éreztette ízét a kisülő kenyérnek. Felöltözködtek szépen, az egész család, ünneplő ruhába; fényesre sikálták kezüket, arcukat, örömbe öltöztették a lelküket, s áhítatos csöndben asztalukra emelték a forró, aranybarna kenyeret.
Hosszú percekig csak álltak némán, hálát adva az új kenyérért, mely az Életből, s a kemény munkából fakadt.
Soha falat még oly jól nem esett az egyszeri embernek, s családjának, mint azon a napon. Hosszú esztendők elteltek azóta, de minden Újkenyér Havában az első learatott Életből születik az első kenyér.
Nem tudom, miért akarunk mi magyarok, mások lenni, mint amik vagyunk.
Nem tudom, sokan miért ragaszkodnak makacsul hiedelmekhez, szokásokhoz és ünnepekhez, amelyek nem a mieink, vagy elferdített másai annak, amelyek régen igazak voltak.
Nincs azzal semmi baj, ha más kultúrákból is merítünk, de egy nép addig él, és létezik, míg gyökereit, örökségét ismeri, tudja, éli.
Jó lenne, ha sokan tudnánk ezt, s először a saját hagyományainkat ünnepelnénk, azután vennénk sorra, kiegészítésképp a másokét.
S augusztusban hálával gondolhatnánk azokra, akik jóvoltából, verejtékes munkájából fakadóan mindig kerül új kenyér az asztalunkra.
A cikket írta: kubilgán
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Éva,
ha adsz nekem egy e-mail címet, szívesen küldök neked recepteket.
Olga
Mindig meghatódom, és az jut az eszembe, milyen jó, hogy a családban több tehetséges ember is van, ki ebben, ki abban teljesedik ki, bár sokáig csak a magunk örömére, majd egyszer csak beérik a mag / mint a történetben is / , és a napfényre törünk.
Kedves Olga, bemutatkozó soraid tetszettek, hiszen magam is a valóságos meséket hallva, megtapasztalva nőttem fel, éppen ezért szeretem annyira őket..., a szegény emberek sorsa állnak hozzám közel, hiszen abban éltem magam is és az erről szóló történetek... - bármennyire is próbálják azokat árnyalni - első kézből a valóságon alapulnak...
Bevallom őszintén, én még soha nem sütöttem itthon kenyeret, pedig nem kellene hozzá több, mint liszt, kovász, víz és só... Beavathatnál, hogy mindezt te szívvel-lélekkel hogyan készíted? :-)
ha adsz nekem egy e-mail címet, szívesen küldök neked recepteket.
Olga
Köszönöm. :)
Én is nagyon szeretem a kenyeret, főleg, ha itthon sütjük és benne van szívünk-lelkünk :)
Bevallom őszintén, én még soha nem sütöttem itthon kenyeret, pedig nem kellene hozzá több, mint liszt, kovász, víz és só... Beavathatnál, hogy mindezt te szívvel-lélekkel hogyan készíted? :-)
Kedves Olga!
El sem tudnám képzelni a napot kenyér nélkül! Az egyetlen élelmiszer, amiből, ha már csak egy szelet van, ha az se lenne, hiányozna...
Hogyan is felejthetném el a róla szóló történeteket, amikor még mesének is szépek? Hát ha még élményekhez is kötött. Talán az egyetlen a kenyér, amit minden nap megünneplünk, azzal, hogy elfogyasztjuk, hogy nem mondunk le róla, mint annyi mindenről, könnyedén.
Csak azt nem értem miért a szegénységgel hozzák összefüggésben még ma is. Lehet, hogy így volt ez régen, és nem volt mese,... ha enni akart. Meg kellett dolgozni érte!
A kenyérnek mindig is becsülete volt, van és lesz! Nem ünnepelni, hanem enni szeretjük... :-)
Tetszett a történet, örömmel olvastalak!
Pussz
Ki voltak téve az időjárás viszontagságainak, a földesurak, a tizedek, a királyi- és egyházi adók kénye-kedvének, s ha nem volt jó termés, akkor is megfizettettek velük mindent.
Így aztán sokszor előfordult, hogy a saját munkájuk gyümölcséből nekik egyetlen falat sem jutott.
Kedves Olga!
El sem tudnám képzelni a napot kenyér nélkül! Az egyetlen élelmiszer, amiből, ha már csak egy szelet van, ha az se lenne, hiányozna...
Hogyan is felejthetném el a róla szóló történeteket, amikor még mesének is szépek? Hát ha még élményekhez is kötött. Talán az egyetlen a kenyér, amit minden nap megünneplünk, azzal, hogy elfogyasztjuk, hogy nem mondunk le róla, mint annyi mindenről, könnyedén.
Csak azt nem értem miért a szegénységgel hozzák összefüggésben még ma is. Lehet, hogy így volt ez régen, és nem volt mese,... ha enni akart. Meg kellett dolgozni érte!
A kenyérnek mindig is becsülete volt, van és lesz! Nem ünnepelni, hanem enni szeretjük... :-)
Tetszett a történet, örömmel olvastalak!
Pussz
Én is nagyon szeretem a kenyeret, főleg, ha itthon sütjük és benne van szívünk-lelkünk :)
El sem tudnám képzelni a napot kenyér nélkül! Az egyetlen élelmiszer, amiből, ha már csak egy szelet van, ha az se lenne, hiányozna...
Hogyan is felejthetném el a róla szóló történeteket, amikor még mesének is szépek? Hát ha még élményekhez is kötött. Talán az egyetlen a kenyér, amit minden nap megünneplünk, azzal, hogy elfogyasztjuk, hogy nem mondunk le róla, mint annyi mindenről, könnyedén.
Csak azt nem értem miért a szegénységgel hozzák összefüggésben még ma is. Lehet, hogy így volt ez régen, és nem volt mese,... ha enni akart. Meg kellett dolgozni érte!
A kenyérnek mindig is becsülete volt, van és lesz! Nem ünnepelni, hanem enni szeretjük... :-)
Tetszett a történet, örömmel olvastalak!
Pussz
Kedves Olga!
Üdvözöllek az oldalon, érezd jól magad nálunk! Ha bármi kérdésed van, keress engem üzenetben.
Pussz,
Tündér
Kedves Olga!
Először is- köszöntelek itt az oldalon köztünk!
Örömmel olvastam írásod. Örömmel, nem csak azért mert nagyon szép...
Az Ünnepeink?
Már azt is elfeledtük, kik vagyunk, honnan jöttünk.
A MAG népe...
Az emberek legtöbbje nem olvas "meséket"- sajnos.
A mesék pedig emlékeztetnek. Emlékeztetnek magunkra.
Talán ha elkezdenénk magunkra emlékezni, visszatalálnánk a saját Ünnepeinkhez is.
Sok sok "ilyen" írás kellene, sok sok nagybetűvel leírt- Élet...- talán akkor...
Köszönöm , hogy olvashattalak!
Üdvözlettel
Zita
köszönöm. :)
Előbb-utóbb hiszem, hogy gyarapszik azok száma, akik visszatalálnak az ősi gyökerekhez és beillesztik a mindennapjaikba.
Mosolygós napot kívánok!
Először is- köszöntelek itt az oldalon köztünk!
Örömmel olvastam írásod. Örömmel, nem csak azért mert nagyon szép...
Az Ünnepeink?
Már azt is elfeledtük, kik vagyunk, honnan jöttünk.
A MAG népe...
Az emberek legtöbbje nem olvas "meséket"- sajnos.
A mesék pedig emlékeztetnek. Emlékeztetnek magunkra.
Talán ha elkezdenénk magunkra emlékezni, visszatalálnánk a saját Ünnepeinkhez is.
Sok sok "ilyen" írás kellene, sok sok nagybetűvel leírt- Élet...- talán akkor...
Köszönöm , hogy olvashattalak!
Üdvözlettel
Zita
Üdvözöllek az oldalon, érezd jól magad nálunk! Ha bármi kérdésed van, keress engem üzenetben.
Pussz,
Tündér