újabb események régebbi események további események
22:22
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
20:54
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
20:38
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:10
Cutterrsn regisztrált a weboldalra
20:03
Glassftd regisztrált a weboldalra
17:48
Black Ice módosította a cikkét
17:11
Black Ice új cikket töltött fel
07:40
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:29
barnajozsefne1 új cikket töltött fel
05:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
20:47
Berni74 regisztrált a weboldalra
21:18
barnajozsefne1 új cikket töltött fel
21:12
barnajozsefne1 új cikket töltött fel
21:08
barnajozsefne1 új cikket töltött fel
21:00
barnajozsefne1 új cikket töltött fel
19:51
barnajozsefne1 regisztrált a weboldalra
12:41
Black Ice módosította a cikkét
11:37
Black Ice új cikket töltött fel
21:09
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába

Üres helyek

2011. szeptember 7. - Látogatók száma: 79

Ajánlom Ankának és Hunornak

Az emberek ösztönösen kitöltik az üres helyeket. Most hallottam ezt a mondatot egy filmben, és elgondolkodtatott… Nem csak a keresztrejtvények üres négyzeteit szeretem kitölteni, vagy a "Új cikk írása" ablak üres hasábjait, vagy bármely írásra alkalmas helyet, hanem valami egészen más űrt szerettem volna mindig is betölteni…

Már hetek óta ég a gyomrom, pontosabban július óta. Gyakran hányingerem is van. Gyanítom, hogy a fokozott stressztől van, esetleg a vashiányos vérszegénységtől. Bár életemben csak egyszer volt egy egyhetes időszak, amikor égett a gyomrom, és az egy nagyon fontos találkozó miatti idegeskedés miatt volt. Ám, hogy megnyugtassam magamat, reggel ismét elvégeztem egy terhességi tesztet, és természetesen negatív lett, ahogy a múlt havi is. Nem mintha tartanom kéne attól, hogy állapotos maradtam volna, de az ember sosem tudhatja, ha hivatalosan meddő is. Jobb biztosra menni.
Azok az üres helyek…

Azt hiszem, hogy nem csak a papíron vagy a monitoron lévő üres helyeimet szeretném betölteni, és nem is csak a konyhám még üres polcait, vagy az éppen most felfúrt polcot a szobába, esetleg a falakat. Másféle üres helyek is vannak még. Emberek helyei.

Úgy tizennégy éves korom óta vágyom egy gyermekre, de elfogadtam, hogy csak azért, mert olyan szeretetre vágyom, ami feltétel nélküli, és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Szimpla szeretethiány. Nem tudom megmagyarázni, miért olyan fontos, hogy elfogadják az embert minden bogarával és nyűgjével együtt, hogy a bolondos álmairól ne is beszéljünk, de fontos. Egyszerűen csak jó érzés, amikor lazíthatsz és önmagad lehetsz anélkül, hogy ezért megtorlás járna. Amikor önmagadért szeretnek, és nem azért mert jó vagy, vagy éppen rossz. Amikor nem kapod szemrehányásként, hogy régen teljesen más voltál, és nem ismernek rád. Amikor nincsenek elvárások, hogy a régi legyél, holott már teljesen más vagy. Megváltoztam. Aki nem tudja elfogadni, az gyakorlatilag színjátékra kényszerít. Amiért újra és újra utálom magam, mert belemegyek a béke kedvéért. Béke a környezetemben és háború bennem. Dühös leszek magamra, és belemegyek olyan vitákba, amik csak fájdalmat okoznak majd. Tiszta mazochista vagyok néha. Üres helyek képződnek olyanok számára, akik elfogadnak önmagamnak.

Érdekes, hogy gyakorlatilag mindig olyan emberek akarnak lebeszélni a gyermekvállalásról, akiknek már van. De én rájöttem, hogy valamiben más vagyok, mert én tudom sajátomként szeretni más gyerekét. Eleinte azt hittem, hogy ezt természetes, és mindenki így van vele, de egy időben beszélgettem egy özvegy férfivel és… Kicsit bátorítottam, mert eléggé maga alatt volt, a felesége éppen két éve halt meg tüdőrákban, és magára maradt a tíz és tizenkét éves lányaival. Hülyéskedett velem, hogy ha tíz év múlva kirepülnek a lányok, akkor összejöhetnénk, mert szabad lesz. Én viszont mondtam neki, hogy az úgy nem buli, ha nincsenek már ott a gyerekei, és nem vehetnék részt a felnövésükben. Nem mintha szabad lennék, de egy ilyen esetben teljes részt kérnék, nem pedig így, a maradékot. Szívesen anyáskodtam volna a szó legpozitívabb értelmében. Az özvegy akkor mondta, hogy sajnos túl ritka az olyan gondolkodás, mint az enyém.
Régen, amikor tudatosult bennem a meddőségem, akkor - még kamaszként - úgy határoztam, hogy csak olyan férfihoz megyek hozzá, aki maga neveli a gyermekeit. Erről aztán időközben megfeledkeztem. Ezért üresen maradtak a helyek az életemben… a gyermekek helyei.

Az olyan házasságban, ahol sosem fogant meg gyermek, túl sok űr keletkezik. Üres helyek. Legalábbis nálam, mert ugyan el tudom fogadni, hogy valaki nem vágyik gyermekre, csak felfogni nem tudom. Nem is az én dolgom. Viszont valami különös ösztön folytán, vagy nevezzük női megérzésnek, sokszor kitalálom, hogy mire vágynak az emberek, és nem tudatosan, de igyekszem megadni nekik azt, amire szükségük van. Aki figyelemre vágyik annak azt, aki vigaszra, annak vigaszt, aki szeretetre, annak szeretetet, aki törődésre, annak törődést, aki anyára, annak az anyai szeretetet. Nem vagyok egy Teréz anya. Én azért szeretek, mert az nekem is jó. Tiszta önző vagyok. Bizony. Úgy tíz évvel ezelőtt volt egy kislány, aki anyát keresett bennem. Teljes szívemből megadtam ezt neki. Úgy szólított: Vanya, mint Viráganya.

Talán úgy van ez velem is, mint más meddő asszonnyal, hogy hol erősebben, hol gyengébben, hol pedig kínzó fájdalommal hiányzik, hogy nem dobog szív a szívem alatt. Ám, amióta megismertem a "gyerekeimet", azóta nem hiányzik már. Nem mondom, hogy sosem jut eszembe, vagy nem örülnék neki, de az a végtelenül fájó sóvárgás megszűnt. Még így is, hogy inkább tekintenek barátnőnek, az én kis kamaszaim, mint esetleg anyának, még így is boldog vagyok, hogy ők vannak, és annyi örömet hoznak az életembe. Az üres helyek betöltődtek.

Valahogyan így lehet ez a szerelemmel is. Ha éhes a szíved, előbb utóbb lecsap Ámor. Elfoglalják az üres helyet. Előbb vagy utóbb, így vagy úgy, hol barátokkal, hol gyermekekkel, hol a szerelemmel, de betöltjük az üres helyeket.

A cikket írta: Virág

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. november 2. 23:16

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. november 2. 23:00

Köszi! :)

Ha üres marad a szerelem helye… a szerelmed helye… és te is tehetsz róla… Azt csak te tudod majd, hogy mi lett volna jobb, vagy még te sem…

De egyszer egy bölcs ismerős azt mondta, hogy az egyik dolog, amibe bele lehet bolondulni az az, ha azon gondolkozunk, hogy mi lett volna ha?

De talán tanulunk a hibáinkból, és legközelebb nem engedjük, hogy ha betöltődik a hely, akkor újra üres legyen. Bár néha meg nem a megfelelő a "töltelék", és akkor nincs mit tenni.

De nem biztos, hogy jól értettelek.

Majdnem, és mégsem.
Szerelem is kellett hozzá, de én itt a lehetséges gyermekekről beszéltem, akik így vagy úgy, de nem jöhettek a világra.
Ezt a későbbiekben megsinylette nem csak az anya, de az egyke gyermeke is, mert neki is hiányzott egy tesó, vagy kettő, vagy három... és ezt mindig a fejére olvasta, de mi lett volna, ha másként dönt... ezt nem tudhatja senki, persze.
Én nem is szoktam ezzel foglalkozni. Most csak beszélgettünk.
2011. november 2. 23:00

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. november 2. 20:46

Most olvastam először, nagyon szépen beszélsz az üres helyekről...

És mi történt akkor, amikor az a hiány, ami többször is betöltődhetett volna, de magunk is részesei voltunk, ha nem így történt... Soha nem tudhatjuk meg, mi lett volna akkor, ha... Úgy érzem a későbbi életünk dönti el, hogy helyes volt-e akkor úgy cselekedni...
Ezért van az, hogy azok az üres helyek nem csak nekünk maradnak azok, ezzel másnak is ürességet teremtettünk akaratlanul, amit nagyon nehéz kitölteni.

Köszi! :)

Ha üres marad a szerelem helye… a szerelmed helye… és te is tehetsz róla… Azt csak te tudod majd, hogy mi lett volna jobb, vagy még te sem…

De egyszer egy bölcs ismerős azt mondta, hogy az egyik dolog, amibe bele lehet bolondulni az az, ha azon gondolkozunk, hogy mi lett volna ha?

De talán tanulunk a hibáinkból, és legközelebb nem engedjük, hogy ha betöltődik a hely, akkor újra üres legyen. Bár néha meg nem a megfelelő a "töltelék", és akkor nincs mit tenni.

De nem biztos, hogy jól értettelek.
2011. november 2. 20:46
Most olvastam először, nagyon szépen beszélsz az üres helyekről...

És mi történt akkor, amikor az a hiány, ami többször is betöltődhetett volna, de magunk is részesei voltunk, ha nem így történt... Soha nem tudhatjuk meg, mi lett volna akkor, ha... Úgy érzem a későbbi életünk dönti el, hogy helyes volt-e akkor úgy cselekedni...
Ezért van az, hogy azok az üres helyek nem csak nekünk maradnak azok, ezzel másnak is ürességet teremtettünk akaratlanul, amit nagyon nehéz kitölteni.
2011. szeptember 17. 01:19

megtekintés Válasz erre: Juhász András Géza - 2011. szeptember 17. 01:11

Kisvirägom, meddö nö nincs is, csak mindenfele rossz körülmeny, bizonytalansäg es be sem vallott felelem.
A termeszet tudja, h. mikor igen es mikor ne.

Igen. :)
2011. szeptember 17. 01:11
Kisvirägom, meddö nö nincs is, csak mindenfele rossz körülmeny, bizonytalansäg es be sem vallott felelem.
A termeszet tudja, h. mikor igen es mikor ne.
2011. szeptember 8. 19:54

megtekintés Válasz erre: anubis - 2011. szeptember 8. 15:15

Naná! Azon nőttem fel. Keménykötésű, A4-es méretű, halvány vajszínű borítója volt, az elején egy rajz, amin egy anya az ölében fogja a kislányt.
Ezért mondtam, hogy ne akarj te gonosz mostoha lenni...hova lett a józan eszed, te nő? Ehh, ha nem vagyok ott, rögtön elkanászodsz...
:)

Azt hiszem, hogy inkább megjuhászodnék, mint elkanászodnék. Inkább birkás, mint disznós legyek. :)
2011. szeptember 8. 15:15

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. szeptember 8. 07:47

Olvastad az Édes mostohát?

Naná! Azon nőttem fel. Keménykötésű, A4-es méretű, halvány vajszínű borítója volt, az elején egy rajz, amin egy anya az ölében fogja a kislányt.
Ezért mondtam, hogy ne akarj te gonosz mostoha lenni...hova lett a józan eszed, te nő? Ehh, ha nem vagyok ott, rögtön elkanászodsz...
:)
2011. szeptember 8. 08:10

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. szeptember 8. 07:58

Én hiszem, h. lesz egyszer saját gyermeked is.

Azért remélem én is, még nem adtam fel teljesen, csak néha. De majd egyszer… Még van egy kis idő.
2011. szeptember 8. 08:07

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. szeptember 8. 07:58

Én olvastam:)

:)
Ennek örülök!
2011. szeptember 8. 07:58
Én hiszem, h. lesz egyszer saját gyermeked is.
2011. szeptember 8. 07:58

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. szeptember 8. 07:47

Olvastad az Édes mostohát?

Én olvastam:)
2011. szeptember 8. 07:47

megtekintés Válasz erre: anubis - 2011. szeptember 8. 07:26

Inkább Holle anyó, vagy bárki, aki pozitív mesehős. A gonosz mostohát is gondold át. Vagy kérdezd meg a gyerekeket.

:)

Olvastad az Édes mostohát?
2011. szeptember 8. 07:26

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. szeptember 8. 06:53

Átgondoltam… Hófehérkéből a gonosz mostoha?

Inkább Holle anyó, vagy bárki, aki pozitív mesehős. A gonosz mostohát is gondold át. Vagy kérdezd meg a gyerekeket.

:)
2011. szeptember 8. 07:01

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. szeptember 8. 05:17

Kedves Virág!

Gyönyörűen megírtad a szíved titkát! A sok szeretet, ami benned van, nem hiábavaló akkor, ha megosztod másokkal! A gyermek utáni vágy sóvárgó érzését csak az tudhatja, hogy mennyire tud fájni, akinek nincs saját gyermeke. A "fogadott" gyermekeid az összes szereteteddel lesznek gazdagabbak azáltal, hogy kitöltik a szívedben lévő űrt. Nekik ténylegesen Te vagy a Virág anya!

Szeretettel

heleenke

Köszönöm Helénke, nagyon kedves vagy! :)

Volt egy rajzfilm, a Barbie, a sziget hercegnője rajzfilm - Viviennel láttam először - és abban van egy rész, amikor az elefánt féltékeny lesz a lány szerelmére, és ott van egy dal, amiben azt énekli, hogy a szeretet nem fogy el, ha annak is adnod kell, aki szívedben otthont talál. Azt hiszem, hogy bennem mindig lesz elég, ahogy otthon is lesz.

A rajzfilm:

http://letoltes.talalat.com/1109/barbie-a-sziget-hercegnoje/

Volt egy könyv gyerekkoromban, a címe Édes mostoha. Talán azt volt rám ilyen hatással, talán így születtem. Nem tudom. :)

Puszik!

Virág
2011. szeptember 8. 06:53

megtekintés Válasz erre: anubis - 2011. szeptember 8. 00:36

Nem. Mert azt senki nem szerette. Gondold át...

Átgondoltam… Hófehérkéből a gonosz mostoha?
2011. szeptember 8. 05:17
Kedves Virág!

Gyönyörűen megírtad a szíved titkát! A sok szeretet, ami benned van, nem hiábavaló akkor, ha megosztod másokkal! A gyermek utáni vágy sóvárgó érzését csak az tudhatja, hogy mennyire tud fájni, akinek nincs saját gyermeke. A "fogadott" gyermekeid az összes szereteteddel lesznek gazdagabbak azáltal, hogy kitöltik a szívedben lévő űrt. Nekik ténylegesen Te vagy a Virág anya!

Szeretettel

heleenke
2011. szeptember 8. 00:36

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. szeptember 7. 20:47

Értem. De nem lehetnék inkább a gonosz boszorkány a Jancsi és Juliskából?

Annak sokkal egyszerűbb volt az élete. :)

Nem. Mert azt senki nem szerette. Gondold át...
2011. szeptember 7. 20:47

megtekintés Válasz erre: anubis - 2011. szeptember 7. 18:29

Nem, te nem Teréz anya vagy. Hanem Virág anya.
Mindig, minden körülmények között.

Értsd jól...tudom, hogy érted.

Értem. De nem lehetnék inkább a gonosz boszorkány a Jancsi és Juliskából?

Annak sokkal egyszerűbb volt az élete. :)

2011. szeptember 7. 18:29
Nem, te nem Teréz anya vagy. Hanem Virág anya.
Mindig, minden körülmények között.

Értsd jól...tudom, hogy érted.

2011. szeptember 7. 16:42

megtekintés Válasz erre: - 2011. szeptember 7. 16:39

Szia Virág!

Köszi...


pusz
Juli:))

Szia Juli!

Szívesen! :o)

Puszik!
Virág

:0)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: