Valóság vagy képzelet?
Látogatók száma: 36
Léteznek városok, kihalt utcák, ahol a sötét is sötétebb, árnyék se követ, csak a érzékeidre hagyatkozhatsz, ahol a gonosz éjszaka bújik elő, életre kel, kiszemeli áldozatát, és nincs menekvés.
Ahol ő megjelenik, ott a pusztítás nyomait találod és senki nincs, aki megállítaná. A gyáva megbújik valahol, örül, hogy ő megúszta. Nincs ki szembeszálljon vele...
Vagy mégis van valaki…? ...aki felülmúl minden elképzelhetőt, megjelenik ott, ahol szükség van rá, ereje férfit meghazudtoló, nyomában megtisztul a város, az utcák, elcsendesedik és béke száll az éjszakára. A lelkében szunnyad ez az erő, és jaj annak, aki ezt felébreszteni merészeli.
*
Hatalmas csattanás... Autók roncsai röpködnek össze-vissza... Emberek jajveszékelnek, másoknak nincs már hangja, csak valami nyöszörgés-féle hagyja el a torkukat.
Az orrodnál tovább is alig látsz, emberek fel s alá rohannak, szirénák éles hangja, autók tülkölése, fájdalmas kiáltások borzolják az idegeid, mindenütt kiabálás, jajveszékelés. Úr Isten micsoda káosz. A szakadó eső még tetézi ezt az amúgy is felismerhetetlen áradatot.
És akkor ordítva tör elő szinte a semmiből a lány. Utat törve magának. Egy kis fény világítja meg az arcát, haja, ruhája csapzott, csupa víz. Szemeiben rémület. Hatalmas lendülettel, társait félrelökve rohan az összeroncsolódott kocsi irányába..., ahonnan alig hallható nyöszörgő hangot érzékel. Hirtelen feltépi az ajtót és meglátja a magatehetetlen férfit az autó roncsai között. Hangját suttogóra fogja, amikor felméri, az élet jelei már alig mutatkoznak rajta, majd közelebb hajolva kétségbeesve szólongatja.
- Kérem, Uram! Hall engem?
- Nézzen rám!
- Hallja?
- Már jön a segítség!
- Nyissa ki a szemét!
Aztán már szinte kiabál
- Hé!! Jöjjön már ide valaki!!!
majd megint suttogva
- Itt vagyok, magával vagyok.
- Hallja, amit mondok?
- Túl fogja élni!
Aztán a férfi lassan kinyitja a szemét és meglátja a lány kétségbeesett arcát, ahogy fölé hajolva szólongatja. Két szempár kapcsolódik egymásba. A lány barna szomorú, és a férfi kék angyali tekintete. Pillanatokig csak nézik egymást,... aztán a rohammentősök a kocsi roncsai közül kiemelik a férfit. A lány arcáról eltűnik a kétségbeesés. megkönnyebbülve fellélegzik. A férfi eltűnik a szeme elől...
*
Szépen berendezett lakás az otthona. Amúgy hanyagul ledobja magát a kanapéra, bakancsos lábát az asztalnak támasztja. Már nincs rajta az egyenruha. Egy szál trikóban, szőke, simára fésült hajával, szép arcával, egyszerű lány. A nap eseményei megviselték. A szeme, az nagyon szomorú. Elgondolkodva néz körül. Nem híve a rendnek. Minden úgy jó, ahogy van, csak úgy kénye-kedvére, ahová ledobta utoljára holmiját. Látszólag mindene megvan, minden, ami a kényelmét szolgálhatja, de valami mégis hiányzik...
*
A kis kávézóban szürcsöli italát a lány. Egy jóképű férfi ül vele szemben az asztalnál. Beszélgetnek... A munkájáról, a munkájáról, és megint csak a munkájáról. A lány egyre türelmetlenebb. Már nagyon unja.
- Mi ez - kérdezi a férfit, - kihallgatás?
- Váltsunk inkább témát! - de meg sem várja a férfi válaszát, már semmi kedve a beszélgetés folytatásához.
Nem neki találták ki a randizást - gondolta. Hazamegy inkább.
*
Otthon ingerülten szabadul meg csinos ruhadarabjaitól, majd ismét belebújik a trikójába, és végre jól érzi magát... Gondolataiba mélyed... Miért menekül... Mi elől... Mi az, ami miatt képtelen egy kapcsolatra... Képtelen örülni.. Miért csak egyedül a munkájának él?... Miért nincs egy igazi társa?
(A „társai” a munkahelyén állandóan cukkolják, ajánlatokat tesznek neki, de ő csak cinikusan odébbáll, legyint és nem állja meg visszaszólni, amúgy „férfiasan”. Soha nem vall színt, csak magának vallja be, hogy valami nincs rendben az életében, de ez az ő ügye. Keményen és elszántan dolgozik, „őrzi a rendet” és állja a megpróbáltatásokat.
A magánélete, az egyedül az övé. Van családja, anyja, apja, testvére, de nem tartja velük a kapcsolatot, csak ha már nagyon, muszáj. Valami történt a múltban, ami lehetetlenné teszi, hogy közelebb engedjen bárkit is. Valami, ami meghatározó volt az életének egy adott pillanatában, és amit elvesztett akkor. A hitet, hogy létezik egy mindent elsöprő érzés, ami összeköt mindenkit, a szeretet. A csalódottság és az elveszettnek hitt szeretet vezette erre az útra. Munkájának él, és pillanatnyilag nincs is másra szüksége.)
*
Igen jó hangulatban van az asztaltársaság. Férfiak! A lány megpróbálja felvenni a kesztyűt, amúgy „férfiasan” amit időnként odavetnek. Nagy a kísértés, és oda-oda mondogat, de csak úgy barátságból... Nevetnek... A lány is jól érzi magát közöttük, velük együtt nevet. (Most nagyon szép, ahogy pillanatra elfelejt mindent, ami fáj, a jó hangulat rá is átragad.)
Egyszer csak az üvegen keresztül észreveszi, az utca túloldaláról egy szempár figyeli minden mozdulatát. Az üvegen keresztül látja, a férfi merően nézi őt. Idegen, de mégsem tudja miért és honnan, olyan ismerős valahonnan. Ki lehet ő? - töpreng... akkor lassan felvillant egy homályos emlék...
*
de szinte ugyanebben a pillanatban a semmiből hirtelen egy autó vágódik a férfi és közé. Az emlékkép eltűnt, csak egy villanás volt...
Az autóból férfiak fegyvere dörren, egyenesen abba az irányba, ahol az imént még a társasággal együtt olyan jól szórakozott, nevetett. Ablaküveg csörren, ahogyan a szilánkok szanaszét röpködnek. Hirtelen felocsúdva a meglepetésből, hogy mi is történik, riadtan vágódik el, ki merre tud. A lány is leveti magát a földre. Már nincs jókedv, már csak harc van, ádáz és kegyetlen. Visszazökkennek a valóságba.
Megint az, az eszeveszett rohanás. A lány arcán már nyoma sincs szépségnek, csak a vad, elszánt gyűlölet látszik rajta, ahogyan az egyik támadó után veti magát. Rohan, ahogyan csak bír. Honnan ez az erő, ami mindent letarol, ami az útjába kerül. Nincs kegyelem, nincs kímélet. Csak a vadállat képes ilyen elszántan törni előre, egyre közelebb és közelebb az áldozata felé, egy vadállat, aki a prédáját lesi, várja, hogy végre az útjába kerüljön, hogy aztán elpusztítsa...
A férfinak, aki az előbb még a lányt figyelte nem volt ideje tovább töprengeni, csak egy kis előnye volt a támadóval szemben. Nem tudta mi hajtja, egyre közelebb az üldözött felé, de tudta, érezte, a lányt meg kell mentenie. Nincs vesztegetni való idő,... gyorsnak, sokkal gyorsabbnak kell lennie a támadónál.
A lány nem vette észre, hogy egy mindenre elszánt férfi ered a nyomába egy pillanatra sem tévesztve őt szem elől. A támadóját már majdnem utolérte, aztán elveszti szem elől. Megáll, óvatosan megye előre, fejét ide-oda kapkodva figyel, honnan érheti támadás. És akkor hirtelen fegyver dörren és a semmiből két férfi zuhan elé a földre. Egyikük ottmarad.
*
Dühödten nézte a férfit a lány. Hogy képzeli, hogy az életét kockáztatja? Meg is halhatott volna. Fel sem tudta fogni, hogy a férfi megmentette az életét. Nem értette, még mindig nem érti, mit keres itt, és ki ő?... Ki ez az ember, aki kockára tette az életét. Érte!
A forrás: egy film élmény, melynek címe: Angyali szemek
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kössz az elismerést.