újabb események régebbi események további események
22:11
Tündér módosította a naplóbejegyzését
22:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:47
EKbvtIaARmVg regisztrált a weboldalra
18:55
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:18
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Végtelen történet…

Látogatók száma: 60

Egy ideig a rendező hagyja beleképzelni a nézőt a szereplők helyzetébe, vagy a múltjába kapaszkodva a jelenébe… Az érzelmei a történet hatása alá kerülnek, sírhat, vagy éppen nevethet, attól függően, a saját életére milyen mély benyomást gyakorolnak,...

... mennyire vetítődik ki az a saját életére... a személyek mennyire szimpatikusak számára, avagy nem azok…Valóságosnak tűnnek e a látottak, vagy épp ellenkezőleg… (Miért ne lehetne egy ilyen történet valóságos? Hiszen ő (a szereplő) is hasonlóan élte meg a magáét, mint a néző (én)… Mitől lenne az rosszabb, mint maga az élet, avagy jobb?

A rendező először hagyja a nézőt megkönnyebbülni. Az eredmény fenomenális, (lám neki mégis sikerülhet az, ami nekem, a nézőnek nem jött össze annakidején, csak hozzáállás kérdése volt az egész, amit a néző (én magam) akkor még fel sem tudtam fogni, neki (a főszereplőnek) mégis sikerült – gondolom én…)… Hasonló szituációban tudta, vagy nem, a látottak, hallottak ezt támasztották alá… Egy ideig…

Az egész jelenet érthetővé és világossá vált előttem, hogy másként is lehetett volna döntenem akkor régen…Beleélem magam az egész történetbe… Aztán hirtelen, egyetlen csavarintással az egésznek más értelmet ad a rendező…

Na ne már! Ez nekem sok… Ennek így nincs semmi értelme! Ennek itt és most nem így kellett volna végződnie!... Folyt.köv.

*

Hát ki vagyok én, akit csak úgy pillanatról, pillanatra ki lehet fordítani önmagából, manipulálni lehet? Igaz… nem kötelező néznem egy ilyen tv műsort, de mégis odaszögez a képernyő elé, hátha ebből a helyzetből másként is ki lehet jönni… Aztán rádöbbenek valóságos élet elleni merénylet ez az egész, hiszen ilyen nincs, amit ez a rendező művel!?..., Hiszen se vége se hossza nincs ennek a sorozatnak?!… Vagyis készüljek fel arra, hogy ez egy végtelen történet lesz… ilyen-olyan fordulatokkal, amire az életben nem is lehet felkészülni…, megoldani meg főleg, élni pedig szinte lehetetlen.

Megállapítom, hogy ennek a rendezőnek nincs is szíve! Bár csodálatos szereplőket választott a sorozatra, mert ez a család, akiken keresztül bemutatja, egyik napról a másikra kerültek ők ebbe a helyzetbe… Külön-külön, mindegyikük a szívem csücske lett idővel, szimpatikusak, de együtt akár képesek voltak indulatokat is kiváltani bennem rossz döntéseik alapján, de ennek nem ők voltak az okozói…, hanem valaki más, aki mint valami bábukat mozgatta őket a végtelenségig…

Ettől kezdve mögé láttam ennek az egésznek... A rendezőt hibáztattam. Nem ők (a szereplők) a mozgatói a szálaknak (rájuk nem is haragudhattam ettől kezdve, tehát a szimpátia megmaradt irányukban) éspedig azért, mert nem úgy történt semmi, ahogy az élet mutatja, bizonyítja, a néző látja, vagy akár én is tudom az ilyen események, ami az életben természetes lehetne, de attól teljesen elrugaszkodott... Nem… Ők, a szereplők nem hibásak. A rendező az, aki lehetetlenné és egyben végtelenné tesz egy ilyen sorozatot (családregényt)... Ami nekem már, aki átéltem, megéltem hasonlót, és gondolom sokan, nem tetszhet egy ilyen végtelen történet. Maga a cselekmény nem tudom hogyan végződhetett volna, nem írhatom át, mert az is egyfajta elképzelés, manipuláció lenne, hiteltelenné tenné az egészet, már nem is érdekel. Amit viszont tudok, ez a történet is a valóságtól csak egy teljesen elrugaszkodott, egyedül a rendező jóvoltából íródott… Értelmetlenné tenné az egészet, ha csak egy emberre hagyatkoznánk…Ennek a családnak az élete hogy hogyan is alakult a továbbiakban, szinte mellékes, azt csak a jó ég tudja ugyanis, hogy a mindenség, az univerzum, a gondolat, a képzelet mit hoz magával…

Így lesz egy történet, egy írás végtelenül értelmetlen és unalmas, egy család élete befejezetlen marad, melyet már csak a jövőre bízhatnék és gondolom sokan mások is, hogy a döntéseiket talán egyedül a józan ész hozza meg… „A végső akarat” pedig egyedül az anyában fog érvényesülni… Mégis kimondtam.

*

"Minden nőnek jogában áll kiválasztani gyermekei anyját.”
Lale, kétgyermekes anyuka és boldog feleség. Amikor megtudja, hogy agydaganata van, nem akar szenvedést okozni családjának is, ezért elhagyja őket. Azonban nem szeretné, ha gyermekei anya nélkül nőnének fel, ezért kiválasztja utódját. Férje szerelembe esik ismét, nem is sejtve, hogy új kedvesét Lale szemelte ki. Szívbemarkoló, fordulatokban gazdag török filmsorozat..."

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Nem tetszett, hogy Lale, az anya - bármennyire is a körülmények igazolni látszottak az elhatározását -, hogy végső stádiumba került, betegsége folytán a gyerekei ne lássák őt abban a nyomorúságos állapotában, amibe az sodorta... elhagyta őket, mint ahogy az apát is. Egy anya ilyet akkor sem tesz! A gyerekeit nem hagyja kétségek között, a férjét, akit, ha nem is szeretett már esetleg szerelemmel, de a gyerekei apja és nem hagyja őt abban a tudatban, hogy egészen más okozta a távozását, a döntését... valamit hagy maga után, egy írást, ami nem ér célba... ezért, vagy azért.
Magára vessen, gondoltam először..., miután sikerül felgyógyulnia a betegségéből és minden addigit helyrehoznia, magában..., de... ez mégsem sikerül, mert nem csak ő szenvedte ezt meg, a maga érzéseivel, hanem a gyerekei, a társa, és mások élete...,

... döntése következménye lesz ettől kezdve... maga a pokol.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: