Véletlen - Újabb kör 2

Látogatók száma: 45

A szó jelenése magában hordozza a nem előre látható lehetőséget. Azaz egy eseményt, ami végtelen számú következményhez vezethet.

Dénes az autóban azon gondolkodik, hogyan vegye le a lábáról Évit. Mit szeretnek a nők? Virág. Az jó. Meg is látja a virágboltot. A csábítás a lényéből fakad, DI szem forgatva hagyja bemenni, tegye csak, amit akar, akkor sem ússza meg. Egy gyors újratervezés. Asszony a taxiban vár. Pirosat kap. Sofőr cseveg vele. Zsuzsi, Sári elmentek, hát valami mást kell kitalálnia. Évi a szemét festi, elkente. Remek. Ügyes ez a lány, gyorsan megoldja. DI már sajnálja őt, mert igazán értékes és tüneményes lelket készül magához venni, elszakítani a környezetétől, de már nincs visszaút. Még egy kis piperézés, aztán az elejtett zsepi. Az Úr jól ismeri őt is. Gondos, alapos és a lány most is lehajol, rendet hagy maga után.
Jöhet Dénes és jöhet az asszony, meg a fiú a parkból. Dénes autóba száll újra, csokorral az anyósülésen, a fölényes asszonyság is odaszól a taxisofőrnek, hogy haladjon inkább, végtelenül untatja a férfi kivagyisága. A fiú pedig a térről biciklire pattan és elszáguld cigiért. Ő is nagyzol, nem kevés gyakorlásába került, hogy a mutatványai sikeresek legyenek. Meg is akarja mutatni.
Anyuka ölbe veszi a vigasztalhatatlan gyereket a parkban, DI szereti a kicsiket, velük olyan könnyű, megértik, ha azt súgja nekik, üvöltsön torka szakadtából. A kicsi lány jutalmat kap, sok sok puszit és szerető ölelést. Meg majd mást is, de az még ráér. DI nem siet, ráér. Mindennek eljön a maga ideje. Elindul hát az anya, ölében a kicsivel, át a zebrán, ahol Dénes megáll nekik. Rendes fickó, csak kicsit csalfa. Látszik, hogy imádja a nőket, mosolyogva nézi a csinos anyukát is, de az minden figyelmét a gyermekre összpontosítja.
Most jöhet az asszony és a taxis, egy kicsi dugó, a sofőr bizonyíthat mekkora ász ő, tud egy rövidebb utat. DI csak nézi művét, olyan ez, mintha hangyabolyt piszkálna egy bottal. Az emberhangyák nem mindig érzékelik, hogy egy falevél vagy egy fűszál került az útjukba, de Ő tökéletesen tudja, mit miért tesz. Van rálátása, mesterien képes a sorsokat irányítani. Hopp, a fiú tényleg nagyon rakoncátlan! Majdnem elütötte őt a taxi! DI ezekért az izgalmakért odavan. Ez a saját akarat. Az emberek önveszélyesek néha. Ezért van ő, hogy vigyázó szemeit rajtuk tartsa.
Zsuzsi egy rövidke csacsogás után, mely érdekes megvilágításba helyezte számára a jövőképét, kilép a liftből és elköszön az idős nénitől, aztán kifelé meglátja Sárit is. Együtt mennek ki, aztán a járdán elköszönnek. Zsuzsi gondolataiba merülve rohan el, Sári éhsége ellenére úgy érzi, maradnia kellene, vagy mintha elfelejtett volna valamit. Bizonytalan. DI elmosolyodik. A lány kitűnő érzékekkel született, csak most nem akarja, hogy maradjon, eltereli hát a figyelmét. Lassan tovább indul a lány és már jön is a biciklis fiú. A másik oldalon Zsuzsi teljesen elmerül magában, ha így folytatja, még elgázolja valaki! Figyelmeztetésként DI felé küldi a fiút. A lány el is ugrik és magához tér. Duzzogva tovább siet a sarok felé és aztán be is fordul. Zsuzsi kilép a szereplők közül. DI feszülten várja, hogy Dénes megérkezzen, mert Évi már úton van lefelé. Igen, tudja hogy telefonon beszélnek, mit beszélnek, évődnek, jó ez így, csak tegyék, addig a fiú még kikerül néhány gyalogost a biciklivel és a taxi is megérkezik. Minden szépen összehangolva, kész a helyzet. Dénes a kapualj felé igyekszik, csokorral a kezében. Már előre örül a kellemes éjszakának. A fiú is ott van már, igaz, hogy megbámulja a csajokat, de ki ne tenne ilyet, az ő korában meg pláne. No és itt van még a taxis, aki sokkal inkább magára figyel, mint minden másra, hogy elhitesse a világgal milyen remek ember is, a legtökéletesebb a világon. Vele egy autóban pedig ott utazik egy asszony, aki ma este csapdát állított egy férfinek, merő számításból.
DI Évit nézi. A lány annyira bájos, kedves és segítőkész, angyali természet, de máshol jobb helyen lesz. Nem így és nem itt. Nézi, ahogyan megpördül maga körül, boldogan, bizalommal telve és szinte lebeg. Az ilyen teremtményekért annyira kár! A fiú lefékezett már, DI pontosan oda irányítja a tekintetét, ahová kell, Dénes az út túloldaláról elindul a lány felé. Ő egyébként is figyel. A taxis reflexei lassúak. A lány belép az autó elé. Évi a hang irányába fordul. Lemerevedik. Átfut még az agyán, hogy milyen jó volt egy pillanattal ezelőtt, mennyire boldog volt és most vége. A taxis szemébe néz, mozdulni akar, de nincs tovább.

A véletlenek, amelyek a balesethez vezettek, nem tudatos és nem kész akart helyzetek az emberek részéről. Ha csak az egyik nem úgy és akkor történik, a lány életben maradhat. A sors akarta így. Hogy miért? Ki tudja? Talán azért, hogy a fiú megtanulja, lassan járj tovább érsz. Talán az asszony miatt, akit egyáltalán nem érdekel, mi van körülötte. Talán a férfi miatt, aki elveszítette az új szerelmét, mielőtt még az övé lehetett volna? Talán a lányok miatt, akik ha megvárják Évit, nem rohannak valami jelentéktelen dolog miatt, másként lehetett volna? Vagy esetleg a taxis miatt, aki egy életen át emlékezni fog Évire, mert megölt egy embert és ez rányomja majd a bélyegét a sorsára? A sors ilyen. Mindenkinek tanulnia kell a körülötte zajló eseményekből, DI feladatokat ad, ezeket kell megoldanunk, ezért születünk. Az életünk erről szól. Kinek mi a sorsa. Nézetem szerint nincs tehát véletlen, csak a felsőbb akarat vezérel bizonyos helyzetekbe. A fejlődésünk érdekében.

kép: net

A cikket írta: Ailet

előző cikk következő cikk

2 szavazat