újabb események régebbi események további események
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:30
Ilona új cikket töltött fel
15:04
Black Ice módosította a cikkét
14:44
Black Ice új cikket töltött fel
11:13
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:08
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:07
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Vidd el a balhét mára!

2018. február 5. - Látogatók száma: 32

Kedves Olvasó, aki már ismered, ez egy régi cikkem. Egészen más körülmények között íródott egyszer, de mára átértékelve az egészet, másként állok hozzá.

Egy írásnak - ma már tudom - nincs tétje, ezért újra és újra elmondhatjuk egy egészen más időintervallumba helyezve, hogy egykor mit, hogyan értékeltünk... Hát így.
Ma már múlt idő, de mint ahogy semmit, ezt sem felejtjük el. Tanultunk, vagy sem a hibáinkból, de velünk marad.

*
- Mi a pálya mára?

- Hát nem túl sok van kilátásban, csak, amit meghagytak.

- Semmit? Kitiltottak? Na és?

- Lehetne akár rosszabb is. A körülményekhez képest még örülhetsz, hogy ennyivel megúsztad! A fokozatokon már rég túljutottál. Meglepődtél?

- Mégis, hogy képzelik? Én, aki a legjobbat akartam? Ő szólt annak az idegennek az érdekében egy-két jó szót is? Igaz, talán nem a legjobbkor tettem, és éppen nem annak a „nickesnek” kellett volna azt címeznem, amit, de ha egyszer ő volt az első hozzászóló és ettől kezdve minden figyelmem rá irányult... Különben is, milyen név az, hogy "spárga"?

- Mit foglalkozol te ezzel? Spárga az spárga. Ne szívd mellre!

- Az is igaz, talán nem kellett volna annyira beleélnem magam a szituba. Talán. De ezt azért nem állítom, ebben nem vagyok eléggé biztos, mert hiszen a sztori adta magát.
Hát, ha még azt is tudnák, - persze kit érdekel - hogy ki nem állhatom, ha valaki csak úgy szórakozásból odaír egy-két keresetlen szót, mondatocskát annak, akit nem is ismer, de azért van képe olvasni a soraiból, és mert valahol egészen másutt jár éppen a cseppnyi agya, akkor a következményekkel mit sem törődve még jól le is húzza a gyanútlant, megmondja a tutit. Csak úgy stikában. Véletlenül se tudja meg senki, hogy ő volt a hunyó.
Ettől aztán bepörgök. Meglepődök. Hogyan is lehet másnak más véleménye, mint nekem?...amikor a sztori annyira szívbe markoló, és valakinek a hiteles, megélt, valóságos, nyomorúságos élete lett papírra vetve, pár mondatba tömörítve. Egy egész, vagy fél életet kétségek között vergődött az az ember! Hát nem látja? Nem érti? - Te sem érted? - Ez az ő kálváriája.

- Persze megértelek, hogy nem hagyhattad szó nélkül ezt a méltánytalanságot, ami érte, és azon nyomban a tudomására kellett hoznod, hogy mennyire lélektelen az az odavetett mondata ennek a hogyishívjáknak. Téged sértett. Nem is az illetőt, mert annyira beleképzelted a saját életedbe a szitut.
- Emlékszem! Valami olyasmit írt oda az a spárga nevű fickó, az a szerencsétlen, hogy "Élni muszáj!" Ráadásul leértékelte az illető cikkét és milyen hangnemben tette?
- Ezért lettél dühös? Főleg, mert váratlanul ért. - Tudom, mert mondtad. (A te életedet is leértékelte, igaz?) Éppen végeztél a mosással, mosogatással. Tele volt a burád - gondoltad megnézed az oldalt. Pechedre, mert magadra vetted mindazt, amit írt. Kitől, mástól kaptad volna, mint korábban is. Ajjaj. Hasonló dolgokért hányszor szorítottak már a sarokba. - Mi ez? - kérdezted, óvoda? Vagy annál súlyosabb dologról van szó? - Igen. - gondoltad, ez a korlátozás a szabad vélemény-nyilvánítás korlátozása. Ebben akadályoztak meg. Fegyelmeznek? Először csak figyelmeztetnek, aztán se szó, se beszéd kitiltanak. Hát ehhez te nem szoktál hozzá!

A kétségbeesés harmadik fokozata lehetett az, amikor már tényleg nem tudtál uralkodni magadon és jól odamondogattál nekik. Hát miért nem vettél vissza a lendületből? Tudom én, hogy nem hagyhattad szó nélkül. De ha egyszer tudtad, hogy mindig te iszod meg a levét, akkor egy percre miért nem jutott az eszedbe? Soha sem az van, amire elsőre gondolsz! Majd ők jól megértenek. Azt hitted?..Ezek a te érzéseid voltak és nem az övék!
Arra percig sem gondoltál, hogy nekik meg más, meg másként? Mindig csak utána gondolod át te is a történteket.. Már későn!

Késő bánat! Ismét kimondtad, amit gondoltál. Ezen már nem érdemes rágódnod. Erről már úgy látszik, én sem tudlak téged meggyőzni, főleg lebeszélni, mert úgysem hagyod. Hát akkor nincs mit tenni.

Vidd el a balhét mára!

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2018. február 10. 10:21

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2018. február 6. 18:31

Maradjunk abban, hogy jobb a békesség. Nem valószínű, hogy még egyszer visszasírom azt az időt, van annak már sok-sok éve, de azt is tudom olyat nem írhatok az ő vagy bárki más számlájára, ami közöttünk esetenként zajlott - mint írtam nem emlékszem. Lehet ebben egy kis tudatosság is, ami ugye nem baj, ha mindketten ugyanazt akarjuk. Tehát fátylat rá, ami volt, rég volt.
Különben sem fognám másra, mint a hirtelen fellángoló természetemre, és már nem is tüzeskedem, ugyan ki oltaná el? :-)

Kicsit azért beleolvastam a régi írásaidba, ami nem sok van fenn... többre emlékeztem. Mondom én, hogy felejtek. :-)

Engem is megváltoztattak a gyerekek. Más lett a fontossági sorrend. Nyugisabb is vagyok talán. Bár fene tuggya! :DDDDDD
2018. február 6. 18:31

megtekintés Válasz erre: kalozlány - 2018. február 6. 15:30

Szerintem nem is eccer rúgtuk össze, de akkor még volt neked az az István bátyám. És szerintem ő begerjesztett téged még az alaptüzességeden felül is. És én is tüzes vagyok. Most épp nem annyira, mert mindjárt lebabázok. De jobb a békesség, amondó vagyok.

Maradjunk abban, hogy jobb a békesség. Nem valószínű, hogy még egyszer visszasírom azt az időt, van annak már sok-sok éve, de azt is tudom olyat nem írhatok az ő vagy bárki más számlájára, ami közöttünk esetenként zajlott - mint írtam nem emlékszem. Lehet ebben egy kis tudatosság is, ami ugye nem baj, ha mindketten ugyanazt akarjuk. Tehát fátylat rá, ami volt, rég volt.
Különben sem fognám másra, mint a hirtelen fellángoló természetemre, és már nem is tüzeskedem, ugyan ki oltaná el? :-)

Kicsit azért beleolvastam a régi írásaidba, ami nem sok van fenn... többre emlékeztem. Mondom én, hogy felejtek. :-)
2018. február 6. 15:30

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2018. február 5. 18:29

Amióta ráléptem a felejtés mezsgyéjére, jó úton haladok, ehhez persze ha akarom, ha nem a korom is hozzásegít. Én lassan öregszem, erre nem törekszem... és nem vagyok haragtartó. Tényleg összerúgtuk a port? A lábamra nagyon kényes vagyok, pedig nincs is tyúkszemem.
Vigyázz a kincsedre!

Puszi!

Szerintem nem is eccer rúgtuk össze, de akkor még volt neked az az István bátyám. És szerintem ő begerjesztett téged még az alaptüzességeden felül is. És én is tüzes vagyok. Most épp nem annyira, mert mindjárt lebabázok. De jobb a békesség, amondó vagyok.
2018. február 5. 18:29

megtekintés Válasz erre: kalozlány - 2018. február 5. 17:10

Bizony mi is összerúgtuk a port meg egymás tyúkszemét tiportuk, de amióta Lilibaba nagyobb meg jön lassan a picurika is, valami megváltouott bennem. Mi csajok tartsunk össze!
Megyek most, beteg a kincsem. Puszicska

Amióta ráléptem a felejtés mezsgyéjére, jó úton haladok, ehhez persze ha akarom, ha nem a korom is hozzásegít. Én lassan öregszem, erre nem törekszem... és nem vagyok haragtartó. Tényleg összerúgtuk a port? A lábamra nagyon kényes vagyok, pedig nincs is tyúkszemem.
Vigyázz a kincsedre!

Puszi!
2018. február 5. 17:10
Bizony mi is összerúgtuk a port meg egymás tyúkszemét tiportuk, de amióta Lilibaba nagyobb meg jön lassan a picurika is, valami megváltouott bennem. Mi csajok tartsunk össze!
Megyek most, beteg a kincsem. Puszicska
2018. február 5. 14:47

megtekintés Válasz erre: Horoszkóp - 2018. február 5. 14:37

Valóban jobb a múltat ott hagyni ahol van, de nagyon remélem, hogy amikor/ha a sötét árnyak újra előbújnak, akkor egységben lesz a szeretet-erő. Mert az a legerősebb. Sok lúd disznót győz, stb. Azt is remélem, hogy érettebbek vagyunk és erősebbek annál, mintsem, hogy egy valaki szétbomlassza az egész családias kis társaságot, ami ilyen szépen alakul.
Engem is ez csalt vissza közétek, hogy most annyira jó köztetek. Maradjon is így! Egy mindenkiért - mindenki egyért!

Kedves Dominka!

Tudom, hogy tudod, mert hiszen hangot adtam a hiányérzetemnek, ha nem is reflektáltál. Én nem a csillagokban, de a szavak erejében hiszek. Éppen ezért örülök, hogy visszajöttél és újra kezdted. Minden szavaddal egyetértek és ha valaki meginogna, azért vagyunk egy "család", hogy segítsük egymást. Nincs az a sötét erő, amely ezt a valamennyiünk által áhított szándékot megkérdőjelezhetné. Jó az, ami jó!

Puszi, Éva
2018. február 5. 14:37

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2018. február 5. 14:23

Kedves Tündér!

Ez egy kivételt képez, pontosan arra emlékeztet, amit magunk mögött szeretnénk hagyni, de valamiért nagyon a szívemhez nőtt. Mert azt adja vissza, amit egy-egy hsz-be nem lehet belepasszírozni. Amolyan nézz a lábad elé, mielőtt lelépsz intelem akar lenni egy más megfogalmazásban. Van, aki erre legyintene és azt mondaná,... vagy nem mondana semmit, legyintene és odébb menne, csakhogy nem vagyunk egyformák. Ezt kellene megértenünk.

Puszi, Éva

Valóban jobb a múltat ott hagyni ahol van, de nagyon remélem, hogy amikor/ha a sötét árnyak újra előbújnak, akkor egységben lesz a szeretet-erő. Mert az a legerősebb. Sok lúd disznót győz, stb. Azt is remélem, hogy érettebbek vagyunk és erősebbek annál, mintsem, hogy egy valaki szétbomlassza az egész családias kis társaságot, ami ilyen szépen alakul.
Engem is ez csalt vissza közétek, hogy most annyira jó köztetek. Maradjon is így! Egy mindenkiért - mindenki egyért!
2018. február 5. 14:23

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2018. február 5. 12:44

Kedves Éva!

Pontos idézet abból az időszakból, amit legszívesebben a feledés jótékony homályában hagynánk.

Pussz, Tündér

Kedves Tündér!

Ez egy kivételt képez, pontosan arra emlékeztet, amit magunk mögött szeretnénk hagyni, de valamiért nagyon a szívemhez nőtt. Mert azt adja vissza, amit egy-egy hsz-be nem lehet belepasszírozni. Amolyan nézz a lábad elé, mielőtt lelépsz intelem akar lenni egy más megfogalmazásban. Van, aki erre legyintene és azt mondaná,... vagy nem mondana semmit, legyintene és odébb menne, csakhogy nem vagyunk egyformák. Ezt kellene megértenünk.

Puszi, Éva
2018. február 5. 12:44
Kedves Éva!

Pontos idézet abból az időszakból, amit legszívesebben a feledés jótékony homályában hagynánk.

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: