Vízoltók 4.
Látogatók száma: 61
Tina leült a hálószobában a franciaágy szélére. Most mi legyen? A gondolatok lázasan kergették egymást.
- Bármennyire szeretnék gyereket, - ez most nagyon nem jókor jön. Ignác igazi úriemberként viselkedett a többiek előtt! De, ha ketten leszünk, - lehet, hogy kitör belőle a vadállat! Még az is lehet, hogy nagyon megver! Mi lenne, ha megmondanám neki, hogy terhes vagyok? Akkor biztos nem bántana! Az is lehet, hogy ki akarna dobni! Akkor hová megyek? A házassági szerződés miatt nem lenne semmi keresnivalóm itt! Ami a külön vagyonom, - az nagyon halvány, - a villához képest!
Á, - a legjobb lesz, ha ráfogom a fiúra! Hogy is hívják, Elek, vagy Erik? Mindegy! Rám támadt, és erőszakkal becipelt a klubház nappalijába! Én féltem, és engedelmeskedtem!
Igen, - ez talán jó lesz! Örüljön Ignác, hogy van egy szép fiatal felesége, akit mindenki csodál, és irigyli tőle! Akit mindenki meg akar kapni! Azért az ajtót bezárom ma éjszakára!
A három férfi cigarettafüstbe burkolózva szótlanul visszament a kártyázókhoz. Helyet foglaltak Ők is a teraszon. Dalma és Réta megjelentek egy – egy megrakott tálcával, és megnyugtatták a férfiakat, hogy mindjárt hozza a kávékat is Mikolt.
Neki láttak, hogy elfogyasszák a frissen készült ír kávét. Komótosan meg itták a kávét, és Dezső nem győzte dicsérni.
- Hát Ignác barátom, Ti aztán tudjátok, hogy mi a jó! – Én még soha nem ittam ilyet! - Ez olyan finom volt, hogy el kell mondanod a receptjét!
- Nem nagy dolog! - Egy kanál barna cukorra ír whiskyt öntünk, megvárjuk, amíg felolvad a cukor, azután felöntjük forró kávéval. - Utána tejszínt csurgatunk rá, és megvárjuk, amíg magától összekeveredik a kávéval!- világosította fel Dezsőt.
- Gyere Ignác, sétáljunk! – Hátha tudsz még nekem mondani ilyeneket!- karolt bele Dezső.
Elindultak a teniszpályák felé.
- Dezső! - Te engem nem italreceptek miatt hívtál sétálni! - Igaz?- nézett Ignác a barátja egyre jobban komolyodó arcára.
- Ördögöd van Ignác! - Valóban, - így van! - De egy nagyon fontos dolgot meg kell beszélnünk! - Még senki sem tudja, - hát, talán Mikolt sejti, - én beteg vagyok! - Halálos beteg! – Azt mondják az orvosok, hogy talán 3 – 4 hónapom van hátra!
- De….
- Ne vágj közbe légy szíves! - Nehezemre esik kérni, - most mégis megteszem! - Megkérlek, hogy ha én már nem leszek, - gondoskodj a lányomról, és Mikoltról! – Ne hagyd Őket küszködni! - Figyelj rájuk, - óvd Őket! - Szeresd Őket úgy, ahogy én szerettem a Te fiad!
- Ígérd meg, hogy így lesz!
Ignác megdöbbent a hír hallatán! Mikolt ugyan említette neki, hogy Dezső beteg, de nem hitte volna, hogy ennyire! Nem szólt egy szót sem, csak mélyen Dezső szemébe nézve bólintott, és hosszan megrázta a felé nyújtott kezet!
Ezután lassan visszasétáltak a többiekhez a nagy teraszra. Az ultizás abbamaradt, amikor Dezső sétálni ment Ignáccal. Lilla álmosan ásított, amit igyekezett elrejteni, - de az anyja kiszúrta.
- Kislányom, menj és feküdj le, - mert reggel korán indulunk haza, és még téged is visszaviszünk a kollégiumba!
- Hagyjátok csak, hagy aludja ki magát! - Majd én elviszem Nyíregyházára, mert én is oda megyek, - hiszen ott van a cukrászdám!- mondta nekik Dalma.
- Bandika, Te nem mész sehova, itt alszol a klubházban, mert ittál!- mondta Ignác ellentmondást nem tűrően. Szép lassan mindenki nyugovóra tért. Ignác még körbe nézett, hogy minden a legnagyobb rendben van-e, - aztán Ő is lefeküdt.
A klubházban!
Kivilágosodott. A felkelő nap bearanyozta a villát. Felébredtek a madarak is az éjszakai alvásukból, és megbeszélték egymással fontos mondandóikat. Trilláztak, csiviteltek. Gerlék burukkoltak, rigók fütyültek, - örültek a napnak. Az idilli madárdalokat egy motoros fűnyíró hangja törte meg. Megjött a kertész, hogy a hetente esedékes fűnyírást megcsinálja, - még mielőtt nem lesz nagyon meleg.
A fűnyíró hangja már ébren találta Mikoltot és Dezsőt. Nekik sietniük kell vissza Nyírkerettyére, mert Mikolt az iskolai menzán szakácsnőként dolgozik, - és nincs, aki helyettesítse. Óvatosan becsukták maguk után az emeleti külön szoba ajtaját, és halkan elindultak a lépcső felé.
A fűnyíró hangjára Kolos is felriadt. Gyorsan összekapta magát, és Dalma alvó arcára egy puszit lehelt, - majd halkan kisurrant a szobából. Az ajtót óvatosan becsukta, és az ajtótól visszafordulva majdnem beleütközött Mikoltékba. Zavartan köszöntötték egymást. Aztán Kolos mégiscsak feltalálta magát, és suttogva kimondta a mentségét, hogy vajon miért is volt Dalma szobájában:
- Tudjátok, nem találtunk pulóvert, és mivel egyre hűvösebb lett, - melengetnem kellett!
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Mondottam már, hogy az egyetlen férfi vagy az életemben, aki meg tud lepni - a fantáziájával!
Nagyon jó!!!!!!!
Törhetem a fejem....a folytatáson!
Puszi: Xolla
Pussz,
Tündér
Eznemsemmi. Ez a fantáziadússág netovábbja!
pusz
Juli
Ugye nem baj, ha nem szakmailag elemzem az írásukat, csupán belemerülök?
Bokor
Ez a rész egyben hozott egy kis nyugalmat, közben pedig új feszültségeket dobott fel. Jó!
Üdv,
Pí.