Zűrzavar 3.
Látogatók száma: 77
Kicsit tisztul a zűr és a zavar a fejemben!
Azt hiszem ott hagytam abba, hogy helyhiány miatt sétálgattam a folyosón, sajnos séta közben találkoztam ismerősökkel is, azért sajnos, mert őket sokkal betegebbnek láttam, mint magamat.
Nem éreztem magam rosszul, azt leszámítva, hogy "Stallonnés" volt a szám, és meg-megszaladt a szívem, semmi bajom nem volt. Nem is értettem mit keresek ott! Ekkor jött a meglepi!
Kijött a rendelőből a jóképű, fiatal doki a kezében a papírjaim, és a nevemet mondja.
Na, gondoltam mehetek haza, "hál' az istennek".
Jelentkeztem mint a jó diák, itt vagyok!
A doki viszont elég furán nézett, és a másik folyosóra félrehívott, hogy nem kell ezt mindenkinek hallani jeligével!
No ekkor ijedtem meg először!
Roppant kedvesen közölte velem, hogy az eredményeim alapján, ő nem enged haza, hívott nekem egy házi mentőt, mindjárt itt lesznek értem, és átvisznek az idegosztályra, ahol már várnak, mert meg van beszélve az ottani vizsgálat!
További néhány perc séta, megérkezik két mentős - TOLÓKOCSIVAL! -, és engem keresnek!
Odasétáltam, mondom én vagyok, néznek rám, a mentőt ülő, és nem járó beteghez hívták!
Hagyjuk a kocsit, megyünk mentővel, a közeli idegosztályra, ahol teljes asszisztencia, és az éppen ügyeletes adjunktus doki, szinte már vár!
Mindenki furán néz, szinte nem hiszik, amit látnak.
Újabb vizsgálat, duruzsolás, kérdezgetés, (már azt sem tudtam ki vagyok, gondoltam elkeverték a leleteimet). Akkor derült ki, hogy időnként, hülyeségeket mondok, magyarul, afáziám is van, a Stallonés arcomhoz. Mindent értek, tudom mit akarok, de nem egészen azt mondom, amit akarok, bár én azt hiszem, igen. Bennem semmi zavar nincs, csak nem értenek meg!
Mondják, kész a szobám, keresik a kísérőmet, amikor kiderül egyedül vagyok. Kérdik, hogy kit értesítsenek arról, hogy maradnom kell.
No, mindjárt elkezdtem folyékonyan kérvényeket beadni, hogy nem maradhatok, kiskorú gyerekem egyedül van, stb. (szerintem a felét sem értették)
Ekkor hál' Isten, bejött az egyik nővérke, aki régi ismerősöm, na vele nagy nehezen szót értettem. Ő tolmácsolt, kb egy óra múlva a doki megengedte, hogy haza menjek, de reggel vissza kell jönnöm. Ekkorát afáziával, még soha nem linkeltem!
Mondtam jönnek értem, van aki hazavigyen!
A várostól, háztól házig, kb 20-km.
Megkaptam a zárót, amiben közölték velem, egy enyhe: agyinfarktus!
A jobb oldalamat érte, ami beszédzavarral, végtaggyengeséggel jár.
No, ezek után, eljöttem. Kb. félórámba került mire megtaláltam a kocsimat, egy másik félbe, mire el mertem indulni, egyedül, de roppant szerencsésen hazaérkeztem a kiskorú gyerekemhez.
Most látom, hogy nem bátor voltam, hanem roppant nagy ..........ha.
Vége.......
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
időrendi sorrend
Azt kell mondogatni magadban: egyre jobban érzem magam! :)
Puszi,
L.
Pedig igyekszem!
Maresz
Maresz, hogy lenne már vége? Akkor lesz vége, amikor azt írod: MEGGYÓGYULTAM!! Vagyis hamarosan. :-)))
Szia Maresz!
Örülök, hogy otthon vagy végre! Nagy könnyelműség volt egy ilyen helyzetben virgonckodni. Nem ismerem, nem tudom vajon mi váltotta ki ezt az állapotot.
Csak gondolom elláttak mindenféle tanáccsal. Igyekezz betartani és amennyire lehetséges a családodat vond be a gyógyulásod érdekében, mert ez nem játék.
Mielőbbi gyógyulást kívánok!
Puszi,
Éva
Köszönöm a jókivánságokat, a kiváltó ok összetett!
Minden amit jónak itélek meg, magamnak, mostantól tilos!
Hu ettől még rosszabbul vagyok.
Maresz
Kedves Maresz!
Vigyázz magadra, vannak dolgok, amikkel nem szabad játszani.
Jobbulást kívánunk!
Pussz, Tündér
Kedves vagy köszönöm!
Maresz
Puszi,
L.
Örülök, hogy otthon vagy végre! Nagy könnyelműség volt egy ilyen helyzetben virgonckodni. Nem ismerem, nem tudom vajon mi váltotta ki ezt az állapotot.
Csak gondolom elláttak mindenféle tanáccsal. Igyekezz betartani és amennyire lehetséges a családodat vond be a gyógyulásod érdekében, mert ez nem játék.
Mielőbbi gyógyulást kívánok!
Puszi,
Éva
Vigyázz magadra, vannak dolgok, amikkel nem szabad játszani.
Jobbulást kívánunk!
Pussz, Tündér