Fehér álom

Látogatók száma: 36

Egy lényegesen naiv lány, aki vándorútra kel. Hatalmas vágyai vannak, melyek álmában is kergetik, a szerencsétlen álmodozót. Csak feketében járok ezentúl, hiszen nem lehet még férjnél?!Dehogyisnem

A nevem Isten hírnöke. Egyszóval, ha hiszed, ha nem a poronty hamarosan elalszik egy édes álomban. Tudjátok mit jelent? A fehér az a szelídség, ártatlanság színe. De a fekete nem bújhat el, mert az álmaim színesek. Egyszer a fellegekben alszom, másszor a földön ébredek. Sose látott béke van. Bennem, s hozzád is elér, még az éjjel. Egy csillag vagyok. A sarkcsillag. Nem tudod az igazi nevem, lényegtelen...hogy is hívnak téged. Aha szóval, nyitva tartjuk a kaput, amíg nem lépsz be rajta, addig a barátaid is csak fehér álomnak hívnak. Hanem a kedvesem miatt, ki ott pihen!
Álom vagy, vagy valóság? Angyal, te sosem hazudhatsz. Csak a realitásnak nincs talaja, és a humánus ember már kevés. Van akit láttam tegnap reggel még, és azóta semmi hírem felőle. Vigyázz magadra, mert az álmok néha valóra válnak. Csupán szemfényvesztés lett volna, hogy a Voyage elmarad? Mert pokolba a szerelemmel. Oda van minden kincsem, amit kaphatok az álmaimért cserébe, az csak pénz. Az Élet! Nekem nem más mint szemfényvesztés. Mert ahol a szíved van ott van a lelked az értéked. Oda van mindenem, s nekem semmi sem más, már csak a valóság...sivatagi rókák, sivatagi pusztítás. Mindenem az álmom volt, reggel kilencig ki sem keltem az ágyból. Olyan nagyot aludtam, hogy az álmaimra sem emlékszem?!De kis csillag, ige az égből. Onnan jött az álom. Tudtam, hogy terád várok. Ebből soha sem elég. Mert a fekete, mindig fekete marad...a pillangó a harag csodája. Mely nem tud egyből elrepülni, csak a fantázia szárnyal, az az enyém...kedves doktor, ha anyukámat kérdeznék, szívből szeretni annyi! Mint álmodni az életet, esetleg élni az álmaidat?! Fehér álom, mindig csak terád vágyom. Lehetek a tenyeredben egy életen keresztül, engem nem etetsz, barom ki isten kertjében legel. Ne add oda semmiért az emlékeidet. Senki nem érdemel egy könnycseppet, kinek neve nincs szívedben csak annyi, hogy szeretlek. Igazi ember, nem a szépség szobra. Miért ne lehetnék én is csak egy vidám lány, aki szenvedésein keresztül lett azzá amivé. Egyszer bátorságom lesz mindahhoz, hogy szerencse kovácsa legyek. Leülök kis kertemben, vagy talán az erkélyen s szívom cigarettámat, a hamu a földre hullik és nem fognak szólni; hé vigyázz leesik...tudom, hiszen dohányzom...mi más esne a földre. A könnycseppek

Erről szól a fehér szava, hogy testem virul. S a lelkem eladom az ördögnek, ha kell neki vegye meg. Megvette, tehát nincs visszaút, kérdem én kinek kell a rút? Korcs, ki lélekért hadba száll, s ezernyi birkanyáj. Mert a fekete bárány is a nyájhoz tartozik...!Ugyan menj már, ennyi szenvedés után, ki hallgatja minden egyes szavát, s elárulja magát az okos, mert rest...Kinek a vére folyik benned, netán az ember kegyelmez, és ítélkezik önmagán. A fegyver halála, a türelem és a hit...Mértékletesség legyen álmában, minden fehér ruhás kislánynak. Kinek a haja szála sem görbült volna, ha nem tartották volna az álmait fogva...

A cikket írta: Zsüsztin

támogatóink