Gabriella - többször élünk-folytatás
Látogatók száma: 96
Megígértem, hogy folytatom...
Hárman vagyunk lányok testvérek, a középső húgom 5 éves fia és az Én 8 éves lányom halt meg akkor, a legkisebb húgoméknál.
Egy héten a családban két gyereket temettünk el, egyiket pénteken a kislányt szombaton.
Akár hányszor bementem az iskolába, mindig friss virág volt a padján a lányomnak . Egy fehér szegfű. Szerették az osztálytársak. Mindig sírva mentem haza, alig vártam, hogy vége legyen az évnek és a fiamat vigyem egy másik iskolába. Nem azért, mert nem volt jó az iskola, hanem mert mindenhol a lányom láttam.
A döbbenet akkor ért, amikor az iskolából hazavittem a dolgait.
Beszéltem Babi nénivel a hittanos tanár nénivel, aki ideadta a hittanos füzetet. Otthon megnézve, nem hittem a szememnek.
Az utolsó órán nem tudom mivel kellett volna foglalkozni, vagy mit kellett volna leírnia, de két sír volt rajzolva. Két felhő felette két kicsi lábbal.
De az egyik síron 8 gyertya a másikon 5 gyertya . Felette két felhő és két kicsi láb, ahogy eltűnnek a felhőben.
A 8 gyertyás síron a nagymamám keresztneve, amit csak a koporsóján láttam, mert soha nem azt használta....
Minden felszakadt bennem, és akkor sok - sok sírás után elkezdtem gondolkodni.
1979-ben meghalt a nagymamám, aki nevelt, aki szeretett, aki a minden volt nekem, 1987-ben megszületett Gabriella, vidáman, boldogan, volt amíg együtt voltunk és 1995-ben meghalt. 8 - 8 - 8 ennyi év telt el minden dátum között. S, a lányomról ezeket a képeket Én készítettem, ami szerintem elég beszédes.
Az a baj, hogy az ember nagyon földhöz van ragadva, nem tudja, hogy a legegyszerűbb dolog a legjobb, az egyenes út a legrövidebb, hogy a szeretet mindennél sokkal fontosabb kell legyen.
Nehéz az élet, de ha sokan szeretnek, akkor nagyon könnyű élni, mert akkor ez a szeretet nagyon sok energiát tud adni. Nagyon sok minden rossz volt az életemben, de ezeket el tudom fogadni, mindenből csak a jót látom meg, mert azt érdemes.
A tragédia másnapján kimentem és mondtam a sógoromnak, hogy Hugi már jó helyen van egy Angyalka lett belőle. A többieknek sokkal több idő kellett, hogy meg tudjanak bocsájtani. Minden követ megmozgattam, hogy ne csukják le a sógoromat. Csak felfüggesztettet kapott.....
A cikket írta: ginesz
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hátborzongató a történeted.
Tudom a cikket az ezotéria szemszögéből írtad, de csak maradt bennem egy hiányérzet: mi történt akkor a gyerekekkel?
Én így nem tudom összerakni, min t te, de szintén hiszek a lélekvándorlásba.
Ha most azzal jövök hogy részvétem ,-üresnek,és semmitmondónak tűnne!
Tudom mit érzel,hiszen én is elvesztettem egy gyermekem ,5 napos korában,bár ennek sok -sok éve már de az üresség megmaradt..
A gyerekek emlékeznek előző életükre,amit később neveltetésük stb.miatt elfelejtenek. Gondolj arra,hogy mit is tanított meg neked-nektek ez a drága kis lélek!! -hiszen nem véletlen hogy hozzád született,téged választva édesanyjának!!
Örülök annak hogy megosztottad velünk a szívedet...