Gabriella - többször élünk
Látogatók száma: 101
Reinkarnáció biztos, hogy van, többször élünk itt a Földön, és mindaddig ide fogunk születni, amíg "tökéletesek " nem leszünk.
A következő történet az első szótól az utolsóig igaz, mert az életemben velem történt meg, és ha nem ide írom meg, talán soha nem olvashattátok volna.
1995. április 21 - én elmentem a lányom elé a troli végállomásra, mert akkor kezdett önállóan haza járni az iskolából. Büszke voltam rá, hogy ezt elértem. A fiam már 4 évesen nagyon önálló volt. A kislányom más volt.
Ültem a padon fogtam a táskáját és napoztam ragyogó napsütésben. Élveztem...A lányom szedte a gyöngyvirágot, szép kis csokrot szedett össze nekem.
Odajött és elém állt.....
- Anya, Te mi leszel a következő életedben? - kérdezte...
- Én, most vagyok itt, nem lesz következő. - válaszoltam azonnal.
Jó ég, mi van most? Megfordult a fejemben, de mivel gyerek gondolatnak véltem, csak viccből visszakérdeztem.
- Mert, Te mi leszel?
- Hugi leszek akkor is....
Odaadta a gyöngyvirágot és elszaladt, hogy még szedjen, de mondtam neki, hogy ennyi elég vigyük be a lakásba...
Bevittük és Én úgy, ahogy az meg van írva el is felejtettem az egész beszélgetést.
Lakásfestésben voltunk még a nagyszoba hátra volt, illetve csak félig volt még készen. Másnap reggel felkeltünk mondtam, hogy fessük a szobát, festettük is.
Anyukámék soha nem jöttek értünk, hogy menjünk velük ki a telekre, de szombat délelőtt eljöttek. .....nem mentünk. Bár mentünk volna.
Akkor a lányom olyan hisztit levágott - hogy nem akarja, hogy a mamáékkal elmenjünk a telekre, - nem tudtam mire vélni. Ok mondtam, akkor maradjunk és fejezzük be a szobát.
Délbe ettünk levest meg zöldborsó főzit, fasírttal. Ebéd közben felmerült, hogy a Húgomékhoz menjünk ki vagy ne...szép idő volt.
A fiam is meg Én is úgy voltunk, hogy nem sok kell és kész a szoba, maradjunk, de a lányom, akkor másodszor is olyan hisztit levágott, hogy nem tudtam mit tenni, mondtam ok, menjünk ki.
A nyolc év alatt soha nem hisztizett, egy kiegyensúlyozott nevetős kislány volt mindig. A húgoméknál, - Ők akkor kezdtek el enni -, kimentünk az udvarra, mert napozni akartunk a húgommal. Mi beszélgettünk, a gyerekek ettek.
Furcsa lehet az olvasónak, de az előző napi beszélgetésünk után 24órával a lányom halott volt egy másik kisfiúval együtt.
A lányom tudta, hogy hova kell neki menni, mert a következő részben le fogom írni, hogy ezt mire is alapozom....hajmeresztő!
A cikket írta: ginesz
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagyon mélyen megérintett:(
Hiszem hogy a gyermekeket ajándékba és kölcsön kapjuk bármikor visszamehetnek angyalkának .Talán azért jönnek hogy mi más emberek legyünk, meglássunk olyan dolgokat amit más nem láthat ,tanítanak bennünket.
Nekem ugyan él a gyermekem de két világ között van egy másik dimenzióban is él s biztosan más ember lennék ha ő nem ilyen lenne.
Elveszíteni nehéz lehet és megemészteni a felfoghatatlant nem is tud ilyenkor mit mondani az ember valami vigasztalót mégis lélekben átölellek most Téged!