Reinkarnáció=10-első kézből

Látogatók száma: 65

Az egyik fiatal högy "utazómat" megkértem, hogy írja le saját szavaival mit élt át, mit tapasztalt utazása alatt.
A most következő leírás az Ő saját szavai, tapasztalatai. Egyetlen betűt sem változtattam rajta.

"Miért akartam utazni?
Ez jó kérdés! Csupán kíváncsiságból. Hiszen mindig is érdekeltek az olyan dolgok, melyek természetfelettiek. Talán ezért is járok, jártam jósnő/k-höz. Mikor barátnőmtől hallottam, hogy az utazás létezik, /mi van, hova utazunk?/ a kérdésemre választ kaptam, nem volt kétséges, ki kell próbálnom!!

Kissé félve, felkészületlenül vágtam az utazásba. Talán magam sem hittem hogy sikerülhet.
Izgalom, kíváncsiság nem szűnt bennem. Az időt nem érzékeltem. Leereszkedésemkor újra oda csöppentem, ahonnan elindultam. Mostani életemet láttam, férjemmel, és játszó gyermekemmel, ott, ahol lakom, abban a környezetben.
(Na,ez nekem nem jött össze !)

Majd az utaztatóm rám szólt: "ne kombinálj, engedd el magad, ne a hogyanon-mikénten törd a fejed, csak hagyd, hogy történjenek a dolgok. Hát jó, próbáljuk meg ismét - mondtam.

Talán jobban kellene koncentrálnom?
Vagy a képzelőerőm hagyott cserben? Ismét jöttek a kérdések. Tudatosan félre téve. Nyugi. Folytassuk.

A következő nekifutás jobban ment, mint gondoltam. Nagy sebességgel elhagytam a földet, (túl gyorsan is) a felhők fölé érve, majd egy érdekes érzés kerített hatalmába (furán hangzik), de a semmibe voltam, mintha testemet elhagytam volna, repültem.
A mozgás egyszerű volt, könnyűnek éreztem magam. Jobbra tekintve fénylő, egyben vakító kapu, mégis vonz! Oda megyek, (megyek? rá gondolok, és már ott is vagyok). Jól esik ott állni alatta. Érzem ahogy a testemet átjárja a kellemes meleg. Jó itt lenni! Végeztem, mehetek tovább. Majd megpillantom az igazság házát. Három lépcsőfok vezet felfelé, két görög stílusú oszloppal, sátortetős. Ablaka nincs, középen egy ajtó. Kicsi, kívülről nézve nagyon régi, mégis olyan tiszta!
Belépek. Előttem hatalmas hosszú faasztal,talán kilenc székkel. A székek nehezek, faragottak.
Az ajtó előtt lévő székre ülök, a főhelyre, jobbra-balra négy-négy szék. Az asztal végében, velem szemben egy kandalló, ami meg van gyújtva, érzem a melegét. A házban a kandalló fénye világít. Majd kérésemre hívom a segítőimet, a székek megmozdulnak. Nyolcan vannak. Leülnek. Valamilyen alakzattal rendelkeznek, mintha vízből lennének. Hol látom őket, hol nem, de ott vannak!

Majd utaztatóm javaslatára megkérdezem, hogy hívják őket, és kérdést intézek feléjük. A bal kezem felőli "hölgy" nevetve válaszol: Lujza! A teremben mindenki mosolyog, én is. Fura név, tulajdonképpen nincs is jelentősége,hogy mi a neve!

Majd felteszem a kérdésemet: Lesz még kisbabám???

Érdekes, nézem az arcokat, senki sem válaszol. Előre tekintek, a kandalló felett egy fateknőben egy pici baba fekszik, teljesen meztelenül. Kisfiú. Nagyon furi, kopasz, nagyon jó húsban van. Nem újszülött, talán pár hónapos lehet.

Következő kérdésem édesapámról teszem fel.

Körbenézve, mindenki nagyon szomorú, és egy nagy kereszt jelenik meg. Szörnyű érzés, érzem hogy sírok.
Megjegyzem, kronológiai szempontból nem így történt, hiszen az igazság háza előtt egy előző életemet ismerhettem meg!

Apáca voltam, a lábam nem látszott a hosszú ruházatom miatt. Öreg vagyok, 60-70 év körüli. Kolostor előtt állok, egy gyönyörűen gondozott kertben. Bal kezem felől rózsabokor. Tűzpiros rózsákkal. Odamegyek, megszagolom, illatát nem érzem, de valami azt sugallja, nagyon kötődöm hozzá! Majd tovább haladok, bemegyek a templomba, kinyitom a Bibliát. Nem látom jól, milyen nyelven íródott. Majd megjelenik előttem két betű: Le....-francia?! Rajtam kívül senki sincs, nincs gyermekem, nincs családom, mégsem vagyok szomorú!
Majd visszatekintek a halálomra, csendesen elaludtam. Csak a pap imádkozik értem. Amikor kijövök az igazság házából, három lépcsőfok közül a legalsóra állok. Lássuk: Lenézek a lábamra, egy férfiláb!! Juhászruhában vagyok, valahol vidéken. Göndör a hajam, barna. Régi, de rendezett udvar, kutya fekszik a küszöbnél. A feleségem főz. Megszólítom, köszönök neki, visszatekint és rám mosolyog. Kendőt visel, molett, de a mosolya nagyon szép!!! Most visszaemlékszem: az esküvőnk jelenik meg, ő az, csak fiatalabb, és a mosolya ugyanolyan szép!! Majd a halálomat látom, fekete fakoporsó, "élt 73 évet" felirattal. A feleségem zokog. Az egész falu részt vett, szépen felöltözött mindenki! Kísérnek utolsó utamra.

Majd ismét az igazság házában vagyok.
Körültekintve minden ugyan olyan. Nem, mégsem, mert rengeteg égő gyertya van körös-körül,a kandalló felett,Jézus képe van. Majd segítőim ismét megjelennek, de nem tudok értelmes kérdést feltenni!!Segíts!
Az egyik (jobbról a harmadik segítőm) a homlokára támasztja,és csóválja a fejét. Kellemetlenül érzem magam, amiért nem jut semmi értelmes kérdés az eszembe! Végül a következő kérdést intézem hozzájuk: - meglévő gyermekem betegségéről.
Megjelenik előttem a lányom arcképe. Leírni sem tudom milyen szép! Kb. 18-20 éves, hosszú selymes haj, frufruja nincs, haja gyönyörű sötétvörös! Az arca tökéletes.
Kissé ovális szemöldöke, szempillája fekete. Mintha enyhén ki lenne festve. Arca színe hófehér, oly természetes szépség! Soha nem láttam még ilyen szép lányt! Olyan, mint egy festmény!!

A következő kérdésem a munkahelyemre vonatkozik.
Majd egy családi ház előtt állok: ez az a ház, amit már lerajzoltam egyszer. A ház előtt szép kerítés, gondozott kert, a ház mellett gyerekek libikókán és hintán játszanak. Három gyerek. Két lány és egy kisfiú.
Majd a házban vagyok, a nappaliban van egy kép, de már mintha húznának kifelé. A következő pillanatban kint vagyok a ház előtt. Érdekes! Úgy hiszem, ez az a telek, amit kinéztem magamnak. Hát mégis csak sikerül ??

Majd újra az igazság házában vagyok. Körülöttem a segítőim. Megköszönöm a segítségüket, és kérem őket, hogy a jövőben is segítsenek nekem. Ők mosolyognak, és a két szélső segítő megsimogatja a kézfejem. Jóérzés, érzem, hogy számíthatok rájuk. Majd a székek megmozdulnak,és ők eltűnnek. Én távozom a házból, az ajtót bezárom magam után, egy kulccsal.
Majd visszaérkezem a mostani világomba, szememet kinyitom. Rengeteg kérdésem van. Mégis alig várom, hogy hazaérjek, mert egyedül akarok lenni a gondolataimmal. Ez tényleg megtörtént, álmodtam, vagy fantáziáltam ????

Nem tudom, de alig várom a következő alkalmat, hogy ismét utazhassak! Legszívesebben még ma visszamennék!!
Köszönöm Neked utaztatóm!!!