Reinkarnáció = segítség...7
Látogatók száma: 53
Egy érdekes történet....
Nem elég, ha csak pillanatokra értjük meg, mit is kellene tennünk azért, hogy jobb, harmonikusabb életet élhessünk.
Fel kell végre nőnünk! Észre kell vennünk, ha csak álmodozunk, attól ugyan jobb lesz a közérzetünk, de az alapvető problémáink nem változnak meg.
Milliónyi önismereti könyvet olvashatunk, személyiségnövelő tréningeket végezhetünk el, de minek?
Ha nem alkalmazzuk a tanultakat, olvasottakat, éppúgy hülyén halunk meg, mint ahogyan élünk!!
De, akkor meg is érdemeljük!
Egy nagyon jó közmondásunk is van erre: Az okos ember a más hibájából, a bolond a sajátjából sem tanul.
Mélységesen felháborodnánk, ha valaki lehülyézne bennünket?
Pedig volna rá ok bőven!
Álljon itt néhány újabb történet, ami nagyon érdekes befejezéssel szolgált.
Egy baráti házaspár, Nina és Viktor ki szerette volna próbálni az utazás élményét.
Először a férj vágott bele.
Körülbelül 6-7 életét néztünk meg, de minek?!
Jelenlegi életükről röviden: gyermekük nincs, jó anyagi körülmények között élnek, de állandó párharcban egymással. Se vele, se nélküle jellemzi Őket. Ismerős ez a helyzet?
Élete javarészében magányosan, társ nélkül élt. A magány, egyedüllét állandósult még akkor is, amikor volt családja. Keresett - kergetett egy álmot, életeken keresztül, de a gyakorlati megvalósításhoz nem akart nekilátni, mert "majd csak lesz valahogy Mucikám".
Baromság, ez az egész egy nagy baromság - mondta a végén. Sokkal egyszerűbb másokat, vagy a körülményeket hibáztatni, mint felelősségteljesen cselekedni.
Na igen!
Sokkal könnyebb a sorsot kárhoztatni, mint a saját tehetetlenségünket beismerni!!
Talán, ha időnként vennénk a fáradtságot, és a TV helyett sétálnánk, beszélgetnénk, elindíthatnánk egy folyamatot, ami közelebb hozna egymáshoz, s a való élethez ahelyett, hogy egy olyan életről - társról álmodozunk, amilyen álmainkban szerepel.
Tévéből, könyvekből, tanfolyamokból csak elméleti tudást szerezhetünk, de úszni csak vízben lehet!!
Fájdalmas látni, tapasztalni, hogy felgyorsult világunkban milyen sok párkapcsolati problémával küszködő ember van.
Nem tanultuk meg, vagy elfelejtettük az egymással szembeni toleranciát, türelmet, megértést. Az emberek nagy része más akar lenni, mint ami!
A hölgytársak nagy része a ma divatos szingli életmódot "választja". Arról "papolnak", Ők a belső értéket keresik leendő társukban, de sajnos a tapasztalat mégis inkább az anyagiak felé mutat!
Így, kérem nem lehet igazi társat választani!!!
De szerencsére, még vannak, akik tudnak változni!
Egy kedves barátnőm elpanaszolta: barátjával régóta együtt vannak. Jó a szex, meg minden, de...
Szóval ez a kis szó késztette arra, hogy utazni akarjon.
A következőket tudtuk meg:
Bea tökéletes leírást adott egy ókori településről. Szabályosan röhögve ismerte fel mostani barátját, az akkori társában.
Peti az ókori Rómában "tengette" napjait. Eszem - iszom, dínom - dánom, politikai intrikák. Így teltek napjai.
Bea a kitartott kurtizán szerepét töltötte be mellette.
Az anyagi biztonság volt, ami mellette tartotta. Mivel árulást követett el ellene, kegyetlenül megverte, majd elvágta a torkát.
(Talán ez lehet a lány fulladásos - pánikrohamainak oka?)
Az igazság házában megtudta, több közös életük is volt már, s nagy zöme hasonló identitású volt. Mivel egy közös életükben sem tudták lezárni, megoldani közös "adósságukat", újra összekerültek.
Mostani életükre is jellemző, hogy párja csalással vádolja Őt alaptalanul, s olyan sérelmeket hánytorgat fel, amik meg sem történtek!
Vajon a tudatalatti emlékei miatt viselkedik így?
Mindenesetre érdekes motívációra következtethetünk Bea évek óta tartó fulladásos rohamaira, amire az orvosok nem találtak szervi okot.
Mivel szeretett volna tovább utazni, a következő életéből az alábbiakat tudtuk meg:
Középkorú, halászatból élő férfi volt, aki a tengeren vesztette életét. Halászat közben kiesett a csónakból, majd belefulladt a tengerbe. Társa perlekedő némber volt (Ő nevezte így), nehézkesen éltek, mert az Ő igaz szerelme a végtelen tenger volt, amely a szabadság érzését adta neki.
Elmondása szerint csodás, félelem nélküli volt a halála. Boldog volt.
Megindító volt számomra, ahogyan kifejezte magát: .."végre hazamegyek.."
Kínai fiatal nőben testesült meg újra, aki tökéletesen "írta le" milyen a kimonó, hány részből áll, s szavai szerint iszonyúan nehéz és kényelmetlen.
Fárasztónak nevezte, hogy csak tipegni tud, s órákig tart mire elkészül az öltözékével, s az arca kifestésével.
Ebben az inkarnációjában alázatot kellett tanulnia.
Férjhez kellett mennie egy olyan emberhez, akit a szülei választottak számára, vagyon a vagyonhoz elve alapján.
Szülei kereskedők voltak, de a leendő férje bár nemes volt, a rangjához az anyagiak hiányoztak. Az Ő családjának társadalmi felemelkedést hozott a nász, férjének több pénzt, amivel jobban szolgálhatta hadurát. Neki unalmat és beletörődést a megváltoztathatatlanba.
Nagyon meglepő volt az az aprólékosság, ami ruházata, sminkje, s lakóhelye leírását jellemezte.
Élt Írországban, ahol a táj szépségét oly élethűen mesélte el, hogy kedvem lett volna azonnal oda utazni.
Elmesélte a fű csodás smaragdzöld színét, amelyhez nincs fogható sehol másutt, a szél fagyosságát télen, amely mégis a szabadság, függetlenség érzését hozza, s az ember csodálatát az elemekkel szemben.
A nehéz, küzdelmekkel teli hétköznapi életet, a szabadságvágyat, amit csak egy elnyomásban, de nem leigázott igaz ír ember érez.
Csodás élet volt.
Valahol mindannyian vágyunk egy olyan "elvesztett" életre, amely ilyen csodás sóvárgást vált ki belőlünk.
Egyik életében találkozott egy férfival, akivel rövid, de igaz szerelemben éltek. Férje jólelkű, igaz ember volt, aki mindent megtett családja boldogságáért.
Rövid, pár évig tartó házasságuk maga volt a földi mennyország...
Nemrégiben megismerkedett valakivel, akinek a szemébe nézve ismerős érzések keltek benne.
Ma, együtt élnek, s családalapításon gondolkoznak.
Néha a sorsunk összehozhat bennünket valakivel, aki olyan mély összetartozás élményét kelti bennünk, amelyre nem találunk magyarázatot. De szerintem erre nincs is szükség!
A fontos az, hogy megtaláljuk azt a lényt, aki igazi lelkitársunk tud lenni életünk minden pillanatában!
A legtöbb választásunkat tudatalattink vezérli. Ezért van az, hogy olyan embereket és tapasztalatokat vonzunk az életünkbe, amik a legfőbb javunkat és fejlődésünket szolgálják.
Ha túl sok felelősséget vállalunk másokért, az megfosztja Őket azoktól a tapasztalatoktól, amikre szükségük volt.
Ezáltal elvehetjük tőlük az önbecsülésüket.
Akik elfelejtik saját választásuk hatalmát, csapdában érzik magukat, pl. egy rossz kapcsolatban, igencsak fájdalmas dolgoknak kell történnie, hogy merjenek döntést hozni!
Észre kellene vennünk, hogy nem úgy kell cselekednünk, ahogyan mások elvárják tőlünk, hanem úgy, hogy felismerjük minden tettünk, vagy tétlenségünk következményekkel jár!
Ha elveszítjük a döntés szabadságát, az nem önfeláldozás, nem mártíromság, hanem önmagunk ellen elkövetett bűn!!
Ne felejtsük el, hogy minden út, legyen az bármilyen hosszú is, egy kis lépéssel kezdődik.
S, csak rajtad múlik, hogy kényelmes vagy szűk cipőben indulsz útnak, s ha megérkeztél célodhoz, a szép kirándulásra vagy a fájó, sajgó lábadra emlékeztet az utazás.
A döntés egyedül csak rajtad múlik.
Az utazásaink alatt, nagy valószínűséggel agyunk az "emlékezési szintjére" megy vissza. Akiknek megadatott, csak a saját múltja emlékeivel találkozhat. Egyfajta "tartozás" emléke, amely segít abban, hogy tudatosabban léphessünk tovább.
Amikor testi alakban vagyunk, tartozásunkat dolgozzuk le, de ha valami miatt ez nem sikerül, magunkkal "visszük" a következőbe!
Az emlékezés szintjén várjuk meg, hogy az a lélek, akivel szemben fennálló tartozásunk van, velünk egyszerre legyen az anyagi testében.
DE! Csak egyedül Te döntöd el, hogyan cselekszel, hogy adósságodat leródd vele szemben.
Mindannyian az ehhez szükséges, meghatározó jellemmel térünk vissza, de senki nem kötelez bennünket, hogy "éljünk" is vele.
Hogy mit értek meghatározó jellemen?
Ez lehet a vágy, a mohóság, a hatalomvágy, esetleg az anyagiasság. De bármi legyen is az, "meg kell fizetni az árát!"
Abban az életben kell megtanulnunk legyőzni azt, mert ha nem tudjuk, magunkkal visszük a következő életünkbe. És nagyon valószínű, hogy megnő a teher. Tehát az emlékezés szintjén sokkal nehezebb életet "választunk" magunknak.
Ha viszont sikeresen "törlesztünk", sokkal könnyebb életet kapunk.
Most azt mondhatod ja, így könnyű lenne, ha előre tudnánk mit kellene tennünk!
De sajna, arra csak nagyon kevés ember képes, hogy emlékezzen az elmúlt élete - életei adósságára.
Sőt, még mi, akik már többször utaztunk, nekünk sem könnyebb, hiszen az anyagi testben való létezéshez kissé nehézkes felfogást is örökítettünk magunknak. Az emberléthez szükséges a felejtés másképp nem is lehetséges.
S, a mai túlzottan is racionális világunkban a szellemi kifejeződés egyre nehezebb. Elnyomja fejlődésünket a napi harc, a megélhetési, lakhatási és egyéb napi problémáink sora!
Erre csak azt mondhatom, ezt jól kiválasztottuk magunknak, nem ?!
Kissé nehéz emelkedettnek lenni, ha a megélhetésünk is instabil !!
Ez igaz, de mondhatnám azt is: innen szép a győzelem !!
A cikket írta: monika65
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Hogy éred el hogy valaki utazni tudjon ? Érdekelne .
pusz
Ez nekem nagyon misztikus.
Hogy éred el hogy valaki utazni tudjon ? Érdekelne .
pusz
ez NEM HIPNÓZIS!! csak egyfajta ellazított állapot.
mindenki akinek csináltam,rácsodálkozott, ENNYI???? de avatatlan ,gyakorlatlan kézbe nem célszerű ki adni a módszert,mert nincs felkészülve a további teendőkre!
Nagy segítség életünk megélésében,ha tudjuk mi a feladatunk.
Nem egyszerű erre rájönni,de ha figyelünk az egészen apró dolgokra,ha kíváncsiak vagyunk a nem megfoghatóra,akkor van rá esély!
Nagyon tetszik az írásod!!
És még várom tőled a további cikkeket.
Tetszettek, engem érdekel ez a téma.
Várom én is hogy folytasd!