Motiváció! (2)

Látogatók száma: 45

Egy alkotótársam ajánlását nem elég napjában meghallgatni, megnézni! A gondolatot magamévá teszem, így tudom leginkább, maradandóvá tenni! Erre teszek kísérletet, ha van befogadója, akkor értelme is lesz. Egyébként csak üres szólamok!

"... Ha elindultál az utadon, ne tántorítson el kétségek és gyötrelmek..., hogy jó abban hinni, hogy nincs nemtudom..., vagy lehetetlen..."

(Mindig arra törekedtem, ha le is tértem az utamról, amit célul kitűztem, arra mielőbb visszatérjek, mert annál nem volt jobb... Még akkor is, ha több sebből vérzett... azokat kiküszöbölve mentem tovább... újabb sebeket szerezve, de nem feladva.)

"Az út, ami boldoggá tesz, nem a végcél!... Szinte minden ember átment már azon, amin most te. Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz. Ha pontosan azt kapod, amit akartál, akkor is szenvedsz! Attól kezdve nincs mibe kapaszkodnod... Olyan nincs, hogy semmi sem történik!"

(Valóban nincs. Család - munka - önálló élet - egyedüllét - csonka család - munka - túlélés!
Mi a túlélés, ha nem motiváció is egyben? Ha csak önmagában ez éltet, ez nem egy fontos kihívás? Az út, amin jársz, nem a te és a családod boldogulását kell megcélozza, nem azt jelenti? Nem arra törekszel? Mi lehet még ennél is fontosabb?)

"Dobd ki a szemetet, mert a szemét az, ami elválaszt az egyetlen dologtól, ami számít!... Nem értékeltem azt, ami volt. Habzsoltam az életet... Sikerült leszámolnom a régi énemmel. Megtettem, amit kellett. Addig, amíg nem hiszel magadban, nem lesz saját életed! Nincs olyan, hogy kezdet, és vég. Csak tett!"

(Hányszor voltam kedvetlen és éreztem azt, mi értelme annak, amit teszek, hiszen egyedül nem fogok menni semmire. Egészen addig tartott ez az állapot, amíg neki nem álltam, és ha valamit elkezdtem, azt be is fejeztem. Mindegy, hogy milyen kis teljesítmény volt, de a tőlem telhető legtöbb, akkor... Az egyik hozta magával az összes többit. Nem volt megállás, nem lehetett vége! Csak a folyamat számított! Az tett boldoggá, amit meg tudtam valósítani, az a kevés, ami ahhoz kellett, hogy folytassam, amit elkezdtem egyszer.)

"Soha semmi sem marad ugyan az.... ha az eszencia bűzlik, akkor a szívvel van gond.... Öröm volt rád nézni! Öröm volt veled minden nap! Amikor eljött az ideje, hogy a világgal magad nézz szembe, megtetted, de valahol az utad során megváltoztál. Már nem vagy önmagad! Hagyod, hogy az emberek azt mondják neked, hogy te nem érsz semmit. Mikor ott volt a neheze, elkezdtél bűnbakot keresni. Nagy árnyékot!"

(Nem. Nem egészen így volt. Nem bűnbakot kerestem, hanem valamiféle kapaszkodót. Ez lehetett akár a munka, ami lehetővé tette számomra a tovább lépést. Így nem topogtam egy helyben. Tovább tudtam menni. Saját elhatározás, akarat nélkül önmagam árnyékát sem tudtam volna átlépni.)

Folyt.köv.