újabb események régebbi események további események
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:20
Black Ice módosította a cikkét
17:07
Black Ice új cikket töltött fel
13:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
06:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

Szembesülés

2010. május 28. - Látogatók száma: 59

Betegség? Ugyan már kinek? Szembesülés vele, azzal ami elkerülhetetlen?

Egy betegség, mely megváltoztatta az életemet, életünket. Ezt a napot, ami a mai nap beírom másodszori születésnapomnak, hiszen én ekkor újjászülettem. Történetem közel 3 év távlatában kezdődik és nem igazán egyszerű és több közrejátszó dologból áll.

Egy nap munkába észrevettem egy dudort a hasamban, nem foglalkoztam vele, de sajnos egyre nagyobb lett. Ugye milyenek vagyunk mi emberek, nem futkosunk orvoshoz azonnal csak, ha muszáj. Én elmentem, hosszadalmas kivizsgálásoknak néztem elé nap nap után, hogy kitalálják mi a bajom. Az idő telt és Én egyre rosszabbul voltam fizikailag és lelkileg egyaránt. Végül is egy sebésznek köszönhetem, hogy ma letudom írni a történetemet.

Ragaszkodtam a műtéthez, hiszen a sérv, az sérv és legyek is túl rajta, de gyorsan. Jó előzetes vizsgálatok és még megtetőzve azzal, hogy 1 vesével élek ami eddig senkinek sem tűnt fel, rutin vizsgálatnál vették észre, de megnyugvás, így is lehet élni. A dráma utána kezdődött. Nagyon félve a műtéttől, remegve attól hogy mi lesz, belevágtam, ha már így alakult. De legbelül végig úgy éreztem, hogy valami sokkal komolyabb van ott, mint egy sérv. Sajnos a műtő asztalon derült ki, hogy daganatom van és ezzel sajnos a rémálmom valóra vált. Hiszen amíg ezzel a számunkra félelmetesen hangzó betegséggel nem szembesülünk, addig fel sem tudjuk igazán fogni ennek a súlyát.

Innentől kezdve hosszadalmas felépülés várt rám, tele szorongással, félelemmel, vajon mi lesz ha a családomat itt kell hagyni??? Kérdések és kérdések egymás után. Persze kinek nem fordult volna meg a fejében bármi? Aztán jött a várakozás vajon jó, vagy rossz indulatú? Az idő lassan forgott. Aztán eljött a nap, hogy megtudjuk és talán ott fönt úgy gondolták adnak még egy esélyt nekem, az eredmény jó lett. De sajna ez sem volt végleges megoldás, mert ebben is valami olyat fogtam ki, amire konkrét gyógymód nincs, bármikor visszajöhet akár ugyanott is. Úgyhogy innentől kezdve mindenhol kerestem a lehetőséget, ha már bennem van legalább ne térjen vissza. A gyógyszeres kezelés mellett, más természetes gyógymódokat is kipróbáltam és - bár ellenőrzésekre visszajárok - most tünetmentesen élek.

Mégis nap mint nap megfordul a fejembe mi lesz, ha visszatér? Próbálok pozitívan állni a dolgokhoz, sok barát és ember támogat, segít így könnyebb ezzel együtt élni, bár nem könnyű. De szerintem ha valaki így van, minden egyes mentő övet meg kell ragadni a gyógyulás érdekében! Én ezt teszem nap mint nap, ha már teljesen nem is, de legalább ha mód és lehetőség van rá, elkerüljön ez a betegség! Hát ez az én történetem!

Orsolya

A cikket írta: Orsolya

10 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 29. 19:55
Orchidea! Köszönöm! Orsolya
2010. augusztus 29. 19:54
Sajnos most vettem észre hogy a filmet törölték a Yourvideo-ról, amin mélységesen fel vagyok háborodva! Úgy látszik nem az a cél hogy az embereknek segítsenek a gyógyulásban, hanem hogy minél több beteget gyártsanak! Tudom hogy ezek kemény szavak de sajnos ez az igazság!
Talán a rapidshare-ről le tudod tölteni, ott úgy látom fent van.
Üdv. Orchidea
2010. augusztus 29. 19:46
Kedves Orsolya!
Szeretnék Neked egy filmet ajánlani, ami teljesen más megközelítésből mutatja be hogyan tudunk saját magunkon segíteni ha betegek vagyunk! http://www.yv.hu/play_a_video.html?uploadedfileidhash=110ada38b52fb435762cf5ec43da4659

Üdv. és kitartást! Orchidea
2010. június 20. 17:12
Örülök, hogy megismertelek! Kitartás! :)
2010. június 6. 06:43
Ez nőgyógyászati és kitudja talán igazad van ,de most jól vagyok tele energiával és imádom ezeket az oldalakat olvasni és az írás megcsak jön! Hellóka Orsolya
2010. június 5. 00:22
Szia kedves Orsolya!

Minden szervnek meg van a maga lelki jelentése, és ez a daganatokra is igaz.
A gyomor, has megbetegedése általában azt jelenti, hogy mindent lenyelünk, tűrünk, és nem tudunk elengedni. Persze én nem ismerlek, de a daganatokra duplán igaz, hogy lelki eredetűek, és figyelmeztetnek, hogy valamit másképp kell csinálnunk. Kitartást, és optimizmust kívánok neked. Mi nők erősek vagyunk!
:))))))))))
Üdv Viki
2010. május 29. 19:29

megtekintés Válasz erre: nárcisz - 2010. május 29. 18:20

Megértelek Orsolya, biztosan nagyon nehéz lehetett mindezt megélni. Az ember ilyenkor el se hiszi, hogy mindez vele történik.
Igazából én már csak az előttem szólók véleményét tudnám ismételni, annyira jó útravalót kaptál tőlük.
Az hogy leírtad, és túlléptél rajta, már siker. Nem szabad naponta arra gondolnod, hogy visszatér, mert amire sokat gondolunk, az bekövetkezik. Dobd magad mögé, mint egy hólabdát.
Írod hogy sok támogatód van, ez nagyon fontos. Azt erősítsd magadban, hogy jól vagy és jól érzed magad. Szeretettel üdvözöllek.

Köszi az együtt érzést! és igazad van!
2010. május 29. 19:09
Orsi! Minden rendben lessz,de azért gondolt végig életed,ez lehet egy figyelmeztető jel,valamin változtatni kell.
Üdvözlettel:Kat
2010. május 29. 18:20
Megértelek Orsolya, biztosan nagyon nehéz lehetett mindezt megélni. Az ember ilyenkor el se hiszi, hogy mindez vele történik.
Igazából én már csak az előttem szólók véleményét tudnám ismételni, annyira jó útravalót kaptál tőlük.
Az hogy leírtad, és túlléptél rajta, már siker. Nem szabad naponta arra gondolnod, hogy visszatér, mert amire sokat gondolunk, az bekövetkezik. Dobd magad mögé, mint egy hólabdát.
Írod hogy sok támogatód van, ez nagyon fontos. Azt erősítsd magadban, hogy jól vagy és jól érzed magad. Szeretettel üdvözöllek.
2010. május 29. 13:19
Pozitív gondolatok! Egészséges önmagadra gondolj és kellemes, szép dolgokra, légy vidám. Nem szabad félelemmel élnünk, mert hiszem, hogy bevonzzuk azt, amitől rettegünk...(Tudom, mondani könnyebb, de) próbáld meg. Minden rendben lesz, ne feledd: kellessz nekünk is ;-):-))

Pussz,
Tündér .-)
2010. május 29. 11:21
Igen és ilyenkor szoktam mondani, hogy itt kezdődnek a problémák! De a reményt nem szabad feladni!
Szurkolok a teljes felgyógyulásodért! És ha egy szerető, támogató családban élsz, akkor minden könnyebb!
Más az amikor az ember csak hallja, hogy a legjobb, legkedvesebb szeretteivel, egészségével komoly bajok vannak. De amikor a saját bőrünkön érezzük, az azért egészen már!
Bátorság!
2010. május 29. 11:11
Soha ne gondolj rosszra!!Bármi rossz gondolat felüti a fejét azonnal radírozz!!!Én mindkét szülőmet így vesztettem el.Csak rossz gondolataik voltak.Minden agyban dől el.Rajtad múlik!Egészséges vagy és még annyi szép dolog vár rád!! Minden napodat ez a gondolat vezesse!!
2010. május 29. 08:32
Ha valami segít, akkor az, hogy tudod, hogy küzdened kell és felveszed a harcot! Rosszabb, ha lappangva, egyszer csak hátulról jön és azt mondja, nincs tovább...
Tényleg tégy meg mindent, hogy családoddal (és velünk) maradj:-)
2010. május 29. 07:53
A betegségről általában beszél az ember egészen addig, míg nem vele történik meg. Örülök, hogy elmondtad, sajnos a betegség nem válogat.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: