újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Virágpor..., avagy kiugrik a nyúl a bokorból...

Látogatók száma: 75

Már évek óta távol volt a világtól. Naphosszat magányosan járta a hegyet, nevelgette a kincsét, s közben sokat gondolt rá. Akármerre is ment, minden lépése fájdalmasan nehéz volt. De tudta, hogy ez az egyetlen lehetősége, hogy megmentse a lányt. Nem az ő útja volt, de rálépett. Elhagyta, hogy ne öljék meg egymást. Távolból mégis csak az emléke éltette, hogy segít Néki életben maradni. Amikor nagyon elkeseredett, elővette a festményt, ránézett és melegség öntötte el a testét, lelke megnyugodott... így nem őrült bele magányába.

Mikor megérkezett, hónapokig kereste az apró növényt. A serpáknak - akikkel néha napján, nagy véletlen találkozott -, egy tenyérnyi akvarellt mutatott. De azok, nemet intve, csak csóválták a fejüket. Mondtak is valamit, amit ő nem értett. Ismeretlenek voltak Néki a szavak, idegenek az arcok, de a hangsúlyból, a tekintetekből mindig szomorúságot érzett ki. A hegyi népek tudták, hogy aki ezt a növényt keresi, az utolsó reménybe kapaszkodik.

Egy selymes, párnás, zöld-sárgás levelű virág. Ez volt a festményen. Ezt kereste. Amikor rátalált, leborult előtte és zokogott. Az életét adta volna, ha megtalálja. Megtalálta. Most hogy itt volt előtte, nem tudta magába fojtani érzelmeit. Egy nagy hegytetőn, egy hatalmas, természet faragta monolit tövében talált rá. Még épp hogy kisarjadt. A kőtömb adta árnyék védte meg a gyors pusztulástól. Apró levélkezdeményei csak alig-alig hasonlítottak a zsebében lapuló akvarellen megfestettre. De a férfi egyből felismerte. - Rátaláltam - dobbant nagyot a szíve. És onnantól minden nap feljárt a hegyre. A sátra egy csörgedező patak melletti tisztáson volt, több órányi járásra a hegytetőtől. De mégis ez volt a legközelebbi hely, ahonnan az életet adó vizet fel tudta vinni a kis növényéhez.

A férfi fizikát tanító tanáremberként, csak a láthatóban, érzékelhetőben hitt. Néki a világ logikus volt, anyagból épült fel, és ő csak az ok-okozat összefüggéseit ismerte el, mint élete mozgatóját. Minden ami ezen túl volt, meseszerűnek gondolt. Mosolygott is az Istenhívő édesanyján, sokszor mondogatta Néki. - Anya, ha van Isten, téged Tündérré változtat a következő életedben...

Amikor megismerte Annát, minden megváltozott körülötte. A lány milliónyi érdekeset mutatott a férfinek. Ő egy darabig hitetlenül hallgatta, de minél többet volt a közelében, annál jobban elbűvölték, megbabonázták annak gondolatai. Mint egy új világ, tárult ki Néki az ismeretlen. Elkezdte foglalkoztatni a megfoghatón kívüli mindenség. Anna sokat mesélt. Magyarázott energiákról, erőkről, jelenésekről, gonoszról, jóról, szépről és jövőről. Értelmezte az álmaikat, de mindezt úgy, hogy érthetően belehelyezte azokat a valóságba. Mese volt vagy nem? De szerette hallgatni, amiket a másik megosztott vele...
Egy napon a lány fájdalmak közt ébredt. Nem tudta mi baja, csak valami keserű ízt érzett a szájában és a gyomra időnként erős görcsbe rándult. Amikor kicsit jobban lett, elővette öreganyja cigánykendejét. Arcára terítette, behunyta a szemét és mély álomba szenderült. Az álom egy sötét látomássá vált. Látta önmagát megkeseríteni társa életét. Látta gyermekük halálát, gyilkos Énjét. Maga előtt lebegtek a félelmetes jövő képei. Riadtan felébredt. De a képek nem tűntek el. Másnap csak rettegve merte megosztani álmát a férfivel. Majd hetek teltek el, de a látomás egyre valóságosabb lett. Anna az őrület határán lebegett. Amikor a férfi elment hozzá, csak hallgatott. Üveges tekintettel maga elé meredt. Nem szólt semmit, csak várta a másik távozását.

Egy nap a lány édesanyja kopogtatott be Ábrahám otthonába. A férfi udvariasan betessékelte volna, de a nő nem ment beljebb, csak kisírt szemeivel ránézett és megszólalt.
- Fiam, tenned kell valamit! - mondta keserűen, zokogó hangon az idős anya.
- Nem tudom mit tehetnék - válaszolt Ábrahám. Tegnap még minden szép volt, utána meg minden megváltozott. Nem tettem semmi rosszat... - szólalt meg bizonytalan, önmagát vádló hangon a férfi.
- Fiam, tudom én. De mégis csinálnunk kell valamit, vagy elveszítjük Annát. Ha hiszel benne, akkor keresd meg az öreg vajákos vénasszonyt a falu végén. Ő tud Néked tanácsot adni.

- Édes fiam! Nagy bajba sodortad té azt a jányt. Aztat megszállták az ű démonjai.
A férfi csak mereven nézett a csúnya öregasszonyra. Nem szólt semmit, csak mélyen hallgatott. Szomorú bizonyosság lett úrrá rajta, bebizonyosodott, amiben eddig kételkedett. - Bíznom kellett volna... - gondolta magában. Sokkal jobban kellett volna hinnem Annában. - Én hoztam rá a rontást... - világosodott meg előtte.
- Fiam! A rontás nem gyün magától - találta ki a férfi gondolatát a vajákos -, de nem is mögyen - mondta határozottan. A nő egy mozdulattal felpattant a helyéről. Öregségét meghazudtoló frissességgel a hátsó szobába szaladt. Ábrahám gondolatai nem ott jártak, de azt így is érzékelte, hogy most megkapja a választ arra, amit keresett. Amikor az öregasszony visszatért, egy szúrágta tükröt tartott maga elé, és abban kutakodott hályogos szemeivel.
- Nézd kedveském! Azt mondom, hogy keresd meg a lelkét annak a jánynak. Belenézett a tükörbe, és még ennyit tett hozzá. - Valahol a szobájában van, amit keresel. Tisztalelkű gyermekként álmodta meg. Ha tudsz hinni abban, amit ő adott Néked, mióta megismertétek egymást, akkor nem fogod eltéveszteni. Megtalálod, amivel elűzöd tőle a gonoszt. De egyre figyelmeztetlek! Lehet, hogy soha többé nem fogod látni azt, ki Néked volt ő valójában.

Az anya lecsalta a lányt ebédelni, míg a férfi mindent átkutatott. Már az egész szobát felforgatta. Kihúzta az összes apró fiókot, amikor a lányszoba egyik szekrényének mélyén megtalálta, amit keresett. Egy selymes, párnás, zöld-sárgás levelű virág. Ez volt a festményen. Ezt kereste. Amikor rátalált, érezte, amit az öregasszony mondott Néki. Melegség járta át minden porcikáját. Ahogy ránézett az akvarellre, tudta a küldetését. - Meg kell találnom a növényt! Hogy pontosan miért azt és hogyan, azt nem tudta még. De magához vette a lapot, és rendet pakolt maga után, majd sietve távozott.

Amikor elvitte a festményt a vajákos vénasszonyhoz, az égő arccal nézett a szemébe.
- Fiam, ez nagyon nagy baj! Ez a növény a hegyek kincse. Csak egy helyen létezik a világon, messze keleten, a Himalájában. De ott is olyan ritka és úgy megbújik a szem elől a sziklák hasadékaiban, hogy nincs ember, aki azt megtalálná. De a te Annád ezt valahonnan megálmodta és megfestette. Ahhoz, hogy megmentsd, meg kell találnod és fel kell nevelned egyet, majd meg kell várnod az első virágzását. Amikor a növény kivirágzik, akkor az első lehulló virágporból egy csipetnyit kell hazahoznod, és azzal beszórni a jányt, akin ez a rontás van. Akkor szabaddá válik a lelke...

Hét kerek esztendő telt el, mióta Ábrahám a Himalája hegyeit járta. A monolit tövében, már nem csak az az egy növény éldegélt magányosan. Egész kis mező terült el a férfi lába előtt, amikor felért a fennsíkra. - Másnak is kellhet - gondolta sokszor magában. Minden nap szorgosan gondozta a növényeit, de azok közül egy sem akarta meghozni az első virágát. Keserű szomorúságát csak az elsárgult festmény tudta csillapítani. Amikor esténként a sátrában ránézett, érezte a távoli kedvesét maga mellett. Minden este így hajtotta fejét álomra. Álmában boldog családot álmodott maguknak. De valami mindig megzavarta ezt a szép képet. Nem tudta miért nem tudta végigálmodni, de amikor meglátta volna magát a lány mellett, hirtelen mindig a vajákos vénasszony intése nyomta el az idillt.

- Fiam! Sokáig a szereteted emléke tartotta életben a lányunkat. Sokat meséltem Néki rólad. Hogy milyen messzeségbe mentél el érette. De amikor semmi hírt nem kaptunk felőled, elbizonytalanodtunk. Anna mondta, hogy életben vagy, de én már elveszítettelek. Aztán hogy nem jöttél, kiházasítottuk szegény párát.
A férfi csak hallgatta az idős nőt. Kezében egy piciny zacskóval, tördelte kezeit.
- Aztán eltelt egy év, és gyerek is született a házasságból. Ami utána történt, az szörnyű dolog. A jányunk megőrült. Megszállta a gonosz. Előbb legyilkolta a gyermekét, majd álmában megölte a férjét, és a végén magukra gyújtotta a tanyát.
Ábrahám kővé dermedve állt a nő előtt. Nem értett semmit. Nem tudta, felfogni a történteket.
- A temetőben találkozhatsz vele - zokogta a megtört anya.

- Talán, így mentett meg. Ha már akkor hiszek benne... - suttogta a sír felett térdelve. Kibontotta a kis zacskót, és a dombra szórta annak tartalmát. A szél enyhén feltámadt, majd belekapott és világgá fújta a lány szabad lelke után a virágport...

A cikket írta: bokorur

12 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Tisztelt Tanár Úr!
Ez keserű-szomorúra sikeredett :-( de járt a pont...
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Tisztelt Tanár Úr!
Ez keserű-szomorúra sikeredett :-( de járt a pont...
Pinokkió

Tisztelt Pinokkió!
Köszönöm, hogy legalább Ön még hozzá merészelt szólni az írásomhoz. Ez egy szívemhez közelálló mű. Pár kritikai észrevétel még kedvesebb lett volna Nékem Öntől.
Bokor
Kedves Bokor Úr!

Mindig öröm olvasni az írásait, de most igazán érzékeny és magával ragadó történetet mesélt nekünk. Hit, szerelem, mi kell még?

Pussz,

Tündér

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Bokor Úr!

Mindig öröm olvasni az írásait, de most igazán érzékeny és magával ragadó történetet mesélt nekünk. Hit, szerelem, mi kell még?

Pussz,

Tündér

Tisztelt Tündér!
Próbál az ember olyat írni, ami foglalkoztatja az embereket. Néha sikerül, néha nem.
Bokor
Kedves Bokor Úr!

Bevallom, többször elolvastam az írását. Kicsit úgy vagyok, mint a főhős, a realitás talaján álltam egész életemben, ebből a szemszögből próbáltam az összefüggéseket kutatni.De ugyanakkor hívő ember lévén elfogadom, hogy nagyon sok olyan dolog, esemény van, amit a mai eszünkkel még fel sem foghatunk. Én ide sororolom a lélek labirintusát, rejtelmeit, kiismerhetetlenségét.
Mindannyian keressük a kékmadarat, ahogyan Ábrahám a virágját. Szerencsés ember az, aki megtalálja, de sokan észre sem vesszük, hogy ott volt a kezünkben.És itt van az, amit én nem értek a történetben...Azt, hogy maga Ábrahám, aki őszintén szerette a nőt és az viszont, akkor milyen bizalmatlanságról van szó, Ábrahám miért vádolja magá? A nő beteg volt és ennek nem ő volt az oka..
Elnézést kérek, hogy kicsit boncolgattam a történetét, talán félreértettem valamit.De nekem pont ezért tetszett ez a szomorú történet, mert elgondolkodtatott.

Üdv. Ilona

megtekintés Válasz erre: Ilona

Kedves Bokor Úr!

Bevallom, többször elolvastam az írását. Kicsit úgy vagyok, mint a főhős, a realitás talaján álltam egész életemben, ebből a szemszögből próbáltam az összefüggéseket kutatni.De ugyanakkor hívő ember lévén elfogadom, hogy nagyon sok olyan dolog, esemény van, amit a mai eszünkkel még fel sem foghatunk. Én ide sororolom a lélek labirintusát, rejtelmeit, kiismerhetetlenségét.
Mindannyian keressük a kékmadarat, ahogyan Ábrahám a virágját. Szerencsés ember az, aki megtalálja, de sokan észre sem vesszük, hogy ott volt a kezünkben.És itt van az, amit én nem értek a történetben...Azt, hogy maga Ábrahám, aki őszintén szerette a nőt és az viszont, akkor milyen bizalmatlanságról van szó, Ábrahám miért vádolja magá? A nő beteg volt és ennek nem ő volt az oka..
Elnézést kérek, hogy kicsit boncolgattam a történetét, talán félreértettem valamit.De nekem pont ezért tetszett ez a szomorú történet, mert elgondolkodtatott.

Üdv. Ilona

Szia Ilona!
Szerintem egyszerű a válasz, fizika tanárként, nehezen tudott hinni a természetfelettiben. Ezért lelkiismeret furdalása volt. Ez nem hiszem, hogy közvetlen okozta a lány vesztét, hisz annak a sorsa meg volt írva, Ábrahám ezen nehezen tudott volna változtatni. Sőt, az egész történet így "értelmetlen" volt. Nekem inkább az a kérdésem a tanár úrtól, hogy mit tehetett volna többet Ábrahám? Volt-e esélyük egyáltalán a boldogságra?
Üdv,
Pí.

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Ilona!
Szerintem egyszerű a válasz, fizika tanárként, nehezen tudott hinni a természetfelettiben. Ezért lelkiismeret furdalása volt. Ez nem hiszem, hogy közvetlen okozta a lány vesztét, hisz annak a sorsa meg volt írva, Ábrahám ezen nehezen tudott volna változtatni. Sőt, az egész történet így "értelmetlen" volt. Nekem inkább az a kérdésem a tanár úrtól, hogy mit tehetett volna többet Ábrahám? Volt-e esélyük egyáltalán a boldogságra?
Üdv,
Pí.

Kedves Pinokkió!

Pontosan azért nem szóltam hozzá e történethez idáig, mert magam sem értettem, mi szükség volt arra a hét évre, hogy megkeressen Ábrahám egy virágot, ami ezen a helyzeten segíteni tudott volna. Miben reménykedett, mit talál, ha visszatér? Ennyire azért nem terjed ki a képzeletbeli képességem... Mire számított, ha megérkezik?... Egyáltalán mire számított? Nem lett volna jobb, ha ott marad a lány mellett?... Igen. Azt hitte azzal, hogy elmegy és megkeresi azt a virágot, ami megmentheti a szerelmét... Na és az a köztes idő? Mire volt ez jó, ha még azt a kevéske esélyt is elvette, ez kis idő?... Ha igazán szeretek valakit, egy napot sem tudnék nélküle élni! Bármilyen cél is vezérelte a tettét, mit ért el vele?...

Pussz,
Éva
Kedves Tanár Úr!
Meg én se értem hogy, hogy hogy lehet ilyen hülye az Ábrahám pasi? A nő meg a gyerek meg a család, ez olyan pszihotrilleres mint a madarak. Amugy nekem az volt az értelme hogy ez volt a hitetlensége ára, mint rablónak a börtön ábrahámnak a hegy.
Ty
Kedves Bokorur!
Ha már meglátogatott nálam, benézek én is... meglepett... egy igazi spirituális sztori, szabadságról, rendíthetetlenségről, elengedésről, tisztaságról és erőről. Amott firtatta a lelkierőt, hát ehhez kellett (ha megtörtént volna valóságban, amit akár el is tudok képzelni).
- Ábrahám hite, hogy megmenti a lány lelkét, időtlen és örök,
- aztán meg mégis megmentette őt ez a 7 év, mert így meglett a gyilkolászás és hát nem őt nyírta ki a bestia.
- az elengedés is szép, hiszen fontosabb a szerelme lelke, mint maga a fizikai közelség (spirituálisan)
- tisztaság: a szeretet, ami éberen tartotta mindvégig a hitét....
- a végén pedig a csavar, hogy értelmet talált a dolgoknak, mert ugye a sors útjait csak DI tudja előre, azt is csak akkor köti az orrunkra, ha akarja, de dobálja a jeleket, aki nem kapja el, hát na bumm.... képentörli a kegyetlen végeredmény...

Mindent összevetve, nagyon pontosan szerkesztett "spirituálisopera" ez itt. Minden tiszteletem, a kidolgozottságért, bár némi kis pici hasonlatosság azért akad Mikszáth valamelyik népcsoportjánál írt szösszenetével, de ezt a magyar népmesei elemek közé sorolhatjuk, tehát az írása magyaros is, meg spirituálisan is értékelhető.

Gratulálok, tetszik!
Üdv: A

megtekintés Válasz erre: Ilona

Kedves Bokor Úr!

Bevallom, többször elolvastam az írását. Kicsit úgy vagyok, mint a főhős, a realitás talaján álltam egész életemben, ebből a szemszögből próbáltam az összefüggéseket kutatni.De ugyanakkor hívő ember lévén elfogadom, hogy nagyon sok olyan dolog, esemény van, amit a mai eszünkkel még fel sem foghatunk. Én ide sororolom a lélek labirintusát, rejtelmeit, kiismerhetetlenségét.
Mindannyian keressük a kékmadarat, ahogyan Ábrahám a virágját. Szerencsés ember az, aki megtalálja, de sokan észre sem vesszük, hogy ott volt a kezünkben.És itt van az, amit én nem értek a történetben...Azt, hogy maga Ábrahám, aki őszintén szerette a nőt és az viszont, akkor milyen bizalmatlanságról van szó, Ábrahám miért vádolja magá? A nő beteg volt és ennek nem ő volt az oka..
Elnézést kérek, hogy kicsit boncolgattam a történetét, talán félreértettem valamit.De nekem pont ezért tetszett ez a szomorú történet, mert elgondolkodtatott.

Üdv. Ilona

Tisztelt Ilona!
Az írás egyik lényege Ábrahám átváltozása, ahogy a "hitetlen" tanáremberből, eljutott Anna hitéhez. Vádolja magát, mert "Ő egy darabig hitetlenül hallgatta". Gondoljon bele, az Istenünk mindig tanító célzattal ad feladatokat, állít elénk akadályokat (legalább is én hiszem). Ha Ábrahám hívő ember lett volna, akkor felesleges, hogy elfogadjon egy olyat, amiben hisz. Most azzal, hogy elment a virágporért a világ másik végére, azt bizonyította - főleg magának -, hogy már hisz azokban, amiket Anna tanított Néki. De későn. Ha ő nem kételkedik Annában, akkor nem történik ez a szörnyűség. Legalább is Ábrahám ekképp gondolkodik.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Ilona!
Szerintem egyszerű a válasz, fizika tanárként, nehezen tudott hinni a természetfelettiben. Ezért lelkiismeret furdalása volt. Ez nem hiszem, hogy közvetlen okozta a lány vesztét, hisz annak a sorsa meg volt írva, Ábrahám ezen nehezen tudott volna változtatni. Sőt, az egész történet így "értelmetlen" volt. Nekem inkább az a kérdésem a tanár úrtól, hogy mit tehetett volna többet Ábrahám? Volt-e esélyük egyáltalán a boldogságra?
Üdv,
Pí.

Tisztelt Barátom!
A földi létükben nem volt esélyük. De a hit pont arról szól, amit Ábrahám megszerzett, hogy nem csak a látható, érzékelhető valóság a fontos, van azon túl is egy másik, annál fontosabb valami.
Bokor

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Pinokkió!

Pontosan azért nem szóltam hozzá e történethez idáig, mert magam sem értettem, mi szükség volt arra a hét évre, hogy megkeressen Ábrahám egy virágot, ami ezen a helyzeten segíteni tudott volna. Miben reménykedett, mit talál, ha visszatér? Ennyire azért nem terjed ki a képzeletbeli képességem... Mire számított, ha megérkezik?... Egyáltalán mire számított? Nem lett volna jobb, ha ott marad a lány mellett?... Igen. Azt hitte azzal, hogy elmegy és megkeresi azt a virágot, ami megmentheti a szerelmét... Na és az a köztes idő? Mire volt ez jó, ha még azt a kevéske esélyt is elvette, ez kis idő?... Ha igazán szeretek valakit, egy napot sem tudnék nélküle élni! Bármilyen cél is vezérelte a tettét, mit ért el vele?...

Pussz,
Éva

Tisztelt Éva!
Pinokkiónak már válaszoltam közös kérdésükre. Ön például miért ír? Semmi értelme, ha úgy vesszük. Nem lesz belőle ennivaló, se pénz. Talán van fontosabb is, mint csak a közvetlen ok, okozat. Na ilyen a hit is, nem lesz belőle kolbász, néha értelmetlennek tűnik, megmagyarázhatatlan, de nélküle kevesebbek lennénk.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Tyson

Kedves Tanár Úr!
Meg én se értem hogy, hogy hogy lehet ilyen hülye az Ábrahám pasi? A nő meg a gyerek meg a család, ez olyan pszihotrilleres mint a madarak. Amugy nekem az volt az értelme hogy ez volt a hitetlensége ára, mint rablónak a börtön ábrahámnak a hegy.
Ty

Kedves Barátom!
Nem mindenki olyan direkt, mint Ön, van aki csak szeretetből megtesz ezt, meg azt. Az értelem... igen, a tanítás ("mint rablónak a börtön"), a fejlődés, a hit.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Ailet

Kedves Bokorur!
Ha már meglátogatott nálam, benézek én is... meglepett... egy igazi spirituális sztori, szabadságról, rendíthetetlenségről, elengedésről, tisztaságról és erőről. Amott firtatta a lelkierőt, hát ehhez kellett (ha megtörtént volna valóságban, amit akár el is tudok képzelni).
- Ábrahám hite, hogy megmenti a lány lelkét, időtlen és örök,
- aztán meg mégis megmentette őt ez a 7 év, mert így meglett a gyilkolászás és hát nem őt nyírta ki a bestia.
- az elengedés is szép, hiszen fontosabb a szerelme lelke, mint maga a fizikai közelség (spirituálisan)
- tisztaság: a szeretet, ami éberen tartotta mindvégig a hitét....
- a végén pedig a csavar, hogy értelmet talált a dolgoknak, mert ugye a sors útjait csak DI tudja előre, azt is csak akkor köti az orrunkra, ha akarja, de dobálja a jeleket, aki nem kapja el, hát na bumm.... képentörli a kegyetlen végeredmény...

Mindent összevetve, nagyon pontosan szerkesztett "spirituálisopera" ez itt. Minden tiszteletem, a kidolgozottságért, bár némi kis pici hasonlatosság azért akad Mikszáth valamelyik népcsoportjánál írt szösszenetével, de ezt a magyar népmesei elemek közé sorolhatjuk, tehát az írása magyaros is, meg spirituálisan is értékelhető.

Gratulálok, tetszik!
Üdv: A

Tisztelt Ailet!
Ez a Nékem legjobban tetsző megközelítés. Köszönöm az értelmezését!
Bokor

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Éva!
Pinokkiónak már válaszoltam közös kérdésükre. Ön például miért ír? Semmi értelme, ha úgy vesszük. Nem lesz belőle ennivaló, se pénz. Talán van fontosabb is, mint csak a közvetlen ok, okozat. Na ilyen a hit is, nem lesz belőle kolbász, néha értelmetlennek tűnik, megmagyarázhatatlan, de nélküle kevesebbek lennénk.
Bokor

Kedves Bokorur!

Önben nincs hiba, hiszen töretlen a hite. Annak, hogy írunk mégis kell legyen valami értelme? Abban igaza van, nem lesz belőle se pénz, se kolbász, se kerítés, semmi kézzelfogható, de az egymásban való hitünk, ha néha nem is megfogható, de töretlen. Valamiben hinnünk kell! Mégis csak van ennek értelme, ha úgy vesszük...
Az emberek alapjában jók, abban se legyen semmi kétsége. Bár azt nem tudhatom, mi lett volna akkor, ha... nélküle kevesebb lennék e, mint ami vagyok...

Tisztelettel:
Éva
feltámad a remény ujra egyre többet látom kéznyomát, az oldalon
Üdvözlöm Tanár Úr! Meglátogattam és nem csalódtam! Érdekes írás. Előbb magam gógyizgattam, majd elolvastam a hozzászólásokat is. Még érdekesebb lett. Persze én nem hiszem, hogy egy virág csodákra képes, de a meséjében Ön elhitette velem. Grat!
Taki

megtekintés Válasz erre: maresz058

feltámad a remény ujra egyre többet látom kéznyomát, az oldalon

Tisztelt Maresz!
Remélem nem Nékem kell tartani Önökben a reményt, az már régen rossz lenne! Fiatalabb társaimtól várják a csodákat! De azért, néha ránézek írásaikra.
Bokor

megtekintés Válasz erre: taki

Üdvözlöm Tanár Úr! Meglátogattam és nem csalódtam! Érdekes írás. Előbb magam gógyizgattam, majd elolvastam a hozzászólásokat is. Még érdekesebb lett. Persze én nem hiszem, hogy egy virág csodákra képes, de a meséjében Ön elhitette velem. Grat!
Taki

Tisztelt Taki!
Ön mint hűséges olvasóm, már ismer, néha képes vagyok virágport hinteni szemeikbe, hogy higgyenek még a mesékben.
Bokor
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: