Aki többre képes az embernél

Látogatók száma: 40

Hogy a tűz már nem vigyáz, egy cseppnyi Földre! Csak bámulom, zengő fényország!

A szodomai Teréz-Anyát, megáldották. Mielőtt a Keresztre-feszített meghalt volna. De a templomom még mindig áll. S addig nem teszek semmit, amíg Szodoma és Gomora áll. Mert nem vagyok képes pusztítani. Nem az vesz el a kárhozatban, aki okozta. Hanem annak okozója és okán a tenger. A puszta képe, vigyázzon rá a kereszt. A képzelet furcsa játéka ez. Pedig érezlek, mert a részem vagy...hisz itt élsz bennem Te is! Sokat voltam távol, az élet jó volt...Bárhol kereslek, és meglellek. Megtalállak, mert olyan sok van belőle, hogy egy is van, aki hisz benne, akkor leszek az az angyal, aki voltam. A halál-angyala. A változás-angyala. A vigyázz, hét szentség! Hogy hisz bennem, megesküszöm. Olyan, mint aki szintén zenész. A csillag, aki sorban támad, s vörös szeleket ereszt el, tartogat még valamit nekem ez a fal...valamit, addig és nem tovább! A szőlőlevél, amellyel takarom magam, hogy Te ne lásd, hogy mennyi baj van a világon. Mert egy embernél erősebb, a vágy a bűnbánat. A kegyelem, ami előtt eljövök, mint igazságos bíró, elpusztul Szodoma és Gomora. Mert vége van, már a lelkek vándorlása. "Suttogó remény, halk lépteit elnyeli a némaság." Mert csak rád gondolok, már a puszta vándorlás is így szép!

A cikket írta: Zsüsztin

előző cikk következő cikk

1 szavazat