Jelenésünk

Látogatók száma: 38

Kergetjük álmaink, mint napot a felhők,
Izzadva ébredünk, s lelkünk sajdul.
Értelmünk becsapva ébred a jelenre,
Megszakadt valami, s nem lett befejezve.

Gyermeki lélekkel keressük a választ,
Bajunkra mi adhat Nekünk támaszt.
Nem tudjuk ki mit vétett,
Keressük magunkban a létet.

Nem látjuk mi másnak látható,
Elúszott kezünkből a való.
Kapkodunk és csapkodunk csak,
Vergődünk és várunk csodákat.

Hibákat vélünk látni mindenben,
S nem valljuk be mi rejlik a fejben.
Mikor virrad és lelkünk tisztul,
Látjuk már késő, a volt elindult.

Tervezzük a jövőt, a szépet, a jót
Átalakítjuk a meglévő régi képet.
Hisszük, hogy jobb lesz, s az ébredő
Kételyeink elnyomjuk, agyunk rejtekébe.

Pedig a kép előjön bárhogyan is,
Bizonyítani valót, vagy a jót.
A festék lepereg, s a múlt megjön,
Elfelejtettük, mit is akartunk régen.

De legalább megvan a lecke,
Új képhez, új vásznat szerezz be!
Tudni kell mi megy engedni,
S mi marad meg kell becsülni!

Kezdhetjük a lelkünkkel,
Tehetjük a kételyeinkkel,
Haladva míg rájövünk,
Kik is vagyunk lelkünkben.

A cikket írta: Divi Éva

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Divi Éva

párbeszéd

Válasz erre: kiki64

erről az oldaladról még nem ismertelek
grat.
:)

Köszönöm csak próbálkozom több kevesebb sikerrel. Néha megszáll valami és pár sor, aztán legközelebb jön hozzá a többi.
Nekem Te vagy a kedvenc íróm és mindig örülök a kritikádnak. Jólesik, ha írsz hozzá, mert abból építkezem.
Üdvözöllek Éva

kiki64

erről az oldaladról még nem ismertelek
grat.
:)

ginesz

Tetszik...

Maat Ka Ra

Nekem nagyon tetszik, bár ritmikailag talán nem a legtökéletesebb, de nem ez számít, hanem a mondanivaló. Nagyon pozitívnak tartom a vers üzenetét; örülök, hogy megszületett, és írj még sok hasonlót! :)