Nem mese ez ... (Pályázatra)
Látogatók száma: 99
Rovat : Mágia A gondolatmenet nem földüntúli, hanem nagyon is e-világi Élet-Mágia
Igen sok mese így kezdődik – A királylány egy magas toronyban sínylődik, őrzi őt a hétfejű sárkány. A megmentésre váró királylány aranyhaja lobog a szélben, s szeméből sóvár vágy szikrázik fel, hogy végre … hogy végre... hogy végre …, jöjjön a királyfi , sárkányt ölni, s a rabságot feloldani.
Az én mesém nem ez a mese...
A huszadik század hatvanas éveiben világra jött egy lány - no ez, nem világmegrengető esemény , mégis, a maga nemében világformáló, hisz nélküle más volt, s vele más lesz -
Akkoriban még nem volt ünnepelt dalocska a Paff a bűvös sárkány, de a lány valahonnan, mélyből – magasból magával hozta azt az emlékképet, hogy a sárkányokat nem megölni kell, a királylányokat nem megmenteni, hanem mindkettőt érteni kell.
Most már túl az ötvenen írja, azt amit ír, úgy, hogy tudja, nem mindig figyelt a tudó Sárkányra.
Megjegyzés- a Sárkány tisztában van önmaga létével, így érteni hozzá nem nehéz, a királylányoknak meg egy jó tanács – mielőtt azon kezdenének sopánkodni, hogy ők a meg nem értettek, kezdjék magukat megérteni, így könnyebben érthetővé válhatnak
A szocializmus évei, nem igazán kedveztek az egyéniség sajátságos színeinek, s a sárkányokat mint a mesék gyermeket rémisztő , szocialista ideológiától távol álló szörnyszülöttjeit, meg nem történtté kellett tenni. Arról már nem is beszélve, hogy a még régebbi időben ölni kellett őket , hisz a gonoszat testesítették meg.
A Sárkány pedig minden híresztelés ellenére a tudást jelképezi.
Felhívom kedves olvasóim figyelmét- szakterületem nem Peleontológia.
Kedves olvasóm, gondolom itt most – hümmögve csóválod fejed, hogy, hogy is kerülhet egy asztalra sárkány és asszony, s hogy mi köze mindehhez a huszonegyedik század elején élő nőkhöz.
Egy kis irónia – Meg kell kérdezni egy férfit.
Kedves Hölgy olvasóim! Szépen megkérnélek benneteket, ne a fejem leharapásával folytassátok az olvasást.
Irónia nélkül- A nők mindig nehéz helyzetben voltak, vannak, és lesznek, addig a pillanatig, amíg magukat belülről el nem kezdik felszabadítani. Ez a felszabadítás egyáltalán nem azonos, a női egyenjogúság vagy feminizmus , gondolkodás nélküli agyon ismételgetett frázisaival.
Ezen írásomban nem térek ki a tényleg életveszélyben s ténylegesen rabságban élő nőkre. Az ő életük nem mondvacsinált problémák halmaza.
Megjegyzés – az előbbi állításomért nem kérek elnézést, hisz a, ki mosogasson el, s ki vigye le a szemetet, bár probléma, de csak mondvacsinált az életért életet adó nők tragédiája mellett.
Örülök hogy nőnek születtem.
Nekem is nehéz volt a bevásárlószatyor … sokszor megtörtént hogy nem bírtam el az adott helyzettel... voltak tévedéseim, voltak könnyeim is
Mindegyikünk élete hasonló sarokkövekre épül.
Mindennapok- Gyerek-Gyerekek – Férj -Munka- Élet- Rohanás-Kevés Idő- Hol vagyok ebben Én – Hol van benne a Másik
Az előbbi felsorolásból szándékosan kihagytam a legfontosabbat, – Szeretni
Szeretni , s tudni önmagunkat, mert mindebből következik a többi.
Nem mesélem, sem a magam történetét, s nem mesélem másét sem.
Akkor miről is írtam? - a nőről
A nőről, aki ne akarjon mindig megmentésre váró királylány lenni, a Sárkányát ne akarja leöletni, hanem tanuljon tőle, és főleg ne cseréljen vele szerepet. ( Arról a szerepcseréről mikor egy nő válik sárkánnyá, a férfiak sok mesét tudnának mondani)
A nőről, aki ne szerepeket akarjon eljátszani, hanem magában találja meg , ki is ő.
Aki maga körül mindent szörnyűnek talál, bosszankodva- fújtat , mint egy magát elfelejtő eltévesztett sárkányféleség, az, saját maga által kreált ördögi körbe zárt világában él- mindig csak keresi a boldogságot, megkeserítve önmagáét s a másikét is.
Nem csak a huszonegyedik század , írásomat olvasó asszonyainak és lányainak – A boldogság, a szabadság bennünk van. Ne felejtsük el, s ne mástól várjuk világra hozatalát.
Élhetünk szegényen vagy gazdagon, életünk, egészen más színezetet kap, s általunk a többieké is, ha megtaláljuk, illetve veszni nem hagyjuk igazi önmagunk.
A huszonegyedik században elő kell venni Sárkányainkat, s mivel mi már elfelejtettük, megkérdezni őket, hogyan is kell nőnek lenni.
Amikor ezt már megtanultuk újra, beszélhetünk arról, milyen is egy nő élete a huszonegyedik század elején , ez esetben, itt Magyarországon
A cikket írta: Gaya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Gaya!
A szívembe találtál, imádom a sárkányos meséket, ebben én is otthonosan érzem magam ;-) Jó volt ismét olvasni!
Üdv,
Pí.
Üdv Neked is Pinokkió
A szívembe találtál, imádom a sárkányos meséket, ebben én is otthonosan érzem magam ;-) Jó volt ismét olvasni!
Üdv,
Pí.
Tisztelt Oláhné Fodor Zita Marietta!
Nagyon tetszett az írása. Egyéni stílusban ír. Engem főleg az a merészség fogott meg, amivel nem törekedett a normák betartására; és ez nemcsak a mondanivalóban jött át, de ezt sugározta az írástechnikája is. Jók voltak a dialogizálásai, a digressioi (közbevetései)... Egyszóval, ami három, mint egy közepes méretű sárkány fejeinek száma... jó volt olvasni!
Köszönöm az élményt!
Bokor
Köszönöm hogy olvasott, s köszönöm a hozzászólását is.
Kritikáját nem csak azért köszönöm, mert nekem tetsző, hanem- azért, mert írni jó, s van, akinek olvasni is jó.
Jó újra ide hazatérni.
Szép délutánt kívánva üdvözli Önt
Zita
Nagyon tetszett az írása. Egyéni stílusban ír. Engem főleg az a merészség fogott meg, amivel nem törekedett a normák betartására; és ez nemcsak a mondanivalóban jött át, de ezt sugározta az írástechnikája is. Jók voltak a dialogizálásai, a digressioi (közbevetései)... Egyszóval, ami három, mint egy közepes méretű sárkány fejeinek száma... jó volt olvasni!
Köszönöm az élményt!
Bokor