A harmadik napon - 1, rész -
Látogatók száma: 55
- Spirituális esszé, A keresztény Húsvét alkalmából és édesanyámnak - 2004. 03. 14. Pályamű
Első nap
A harminchárom éves ASSZONY régi gyerekszobájában ült. Azon a díványon, mely elmebeteg férjéé volt egykoron s amin / feltehetően / ikerlányai megfogantak, tíz évvel azelőtt.
A régóta áhított s mégis hirtelen beköszöntő kora tavaszi napfény, óaranyra festette melírozott, vállígérő, dús, végein göndörödő haját.
Megpróbálta úgy nézni önmagát, az ággyal szemben felakasztott keskeny tükör-csempe darabkában, mintha idegent nézne. Csak nehezen sikerült.
Harmadik gyermeke, egy fiú, unós - untalan megzavarta. Éles hangján be - becsicsergett, hogy: " szeretlek anya! ", majd idegtépő zajjal bevágta az ajtót maga után.
Az ASSZONY látta a tükörben, haragtól eltorzuló arcát s újfent feltette magának a kérdést: " Éppen én? "
És nem csak ezek miatt a " képbe nem illő " dühkitörések és egyébkori káromkodások miatt volt hihetetlen az EGÉSZ. Hanem, egyáltalán...
A nagy, szürkéskék szemek hipnotikus tekintettel mélyedtek ÖNMAGUKBA s egy villanásra, / az ASSZONY már többször is megtapasztalhatta ezt! / a tükörképnek - szakálla nőtt…" Badarság! Mennyi filmet, képet, festményt láttam RÓLA …! "Azonban, ott van az a sok egyéb, más fajta JEL. A meg - és ki - magyarázhatóak és az érthetetlenek. Azok, amik TÉNYLEGESEN vannak, voltak és - lesznek. Az ÖSSZEFÜGGÉSEK. Amiket mások is megtapasztalnak és ÉRTENEK, ÉREZNEK! Mások? A külvilág?
Ahogy kint, úgy bent s fordítva. Minden EGY - végül is. VÉG? " Ez " a szubjektivitás - objektivitás mindig is dilemmája volt. Mert ugye, mi volt elébb…? Igen. Gyakran úgy rémlett neki, hogy megháborodik, miként a férje is, mert talán a hasonló a hasonlót vonzása ebben is működik… Vagy csak " úgy ".
Folytköv.
A cikket írta: Sáriel
Hozzászólások
időrendi sorrend
Így, ha szeretnék se gyúrhatnék már rajta. De nem is szeretnék...
S
Jó cikk:)
S