A jóslás és én
Látogatók száma: 75
Amióta csak az eszemet tudom, érdekeltek a rejtélyek. A meg nem magyarázható, anyagi érzékszervvel nem érzékelhető jelenségek.
Be kellett látnom az évek során, én nem gyakorlatias ember vagyok, tapasztalataim szerint sokkal sikeresebben oldok meg dolgokat, ha a legbelső ösztöneimre hallgatok. Próbáltam szigorúan racionális lenni (anyám unszolására), nyögve izzadtam ki magamból a megoldást, de amikor csípőből, vagy zsigerből vágtam ki, az mindig helytálló volt. Elértem a célom, bár gyakran kerülő úton. Nekem az egyszerű sosem egyszerű. Talán azért kerülöm meg legalább kétszer a célt, hogy alaposabban rálássak. :) Nem tudom.
Kamaszkorom hajnalán, kedves barátnőm Melinda belekapott mindenféle ezoterikus izébe, hallgattam tátott szájjal a meséit és próbálkoztam. Próbálkoztunk.
Először csak az energiáinkat gyakorlatoztattuk, minden segítség nélkül, egymást megérintve vele, aztán egyre messzebbről, érzéseket sugallva a másiknak. Ez fájt? Ez kellemes? Ez rossz? Csak így az éteren keresztül. Nem volt tanárunk, nem is kellett, hisz ez csak játék volt szerintünk. Aztán felhagytunk vele, bár a lábfájástól kezdve a fejfájásig mindent elértünk egymásnál és meg is szüntettünk. Így, hogy ezt is megugrottam, már nem érdekelt, bár tovább fejleszthetnénk... már nem vonz egyáltalán.
Úgy 20 méterre lakunk egymástól, nem volt nehéz napi kapcsolatban lenni, gyakran kijártunk a közeli tóra sétálni, vett egy kártyát is (magyar) beidomította a jósláshoz és nekiültünk. Csak úgy vertük a padot vele, megragadott a lehetőség, aztán elhatároztam, hogy na majd én máshogy csinálom. A netről letöltöttem egy magyar kártyához való segédletet, aztán elolvastam mindent, ami a kezembe kerülhetett erről a témáról.
Akkoriban épp jóban voltam Vele, az én Jó Istenemmel és kis szertartás keretében felajánlottam neki a kártya erejét. Csak úgy saját kút főből, semmi faxni, én dobom a lapokat, te meg vezeted a kezem és a szavaim alapon. Persze volt gyertya, meg átszellemülés, de vele nekem erre semmi szükségem, humoros a lelkem virágszála, a világ legviccesebb lénye, de kegyetlenül őszinte. Ezt szeretem benne, meg hogy nem képzeli magát atyaúristennek :) mert az.
Dobtam is a kártyát, aztán erőt vettem magamon, hogy a hithű realista anyámat majd elkápráztatom. Életemben először (és szerintem utoljára) nyűgöztem le, ki nem ejtette volna a száján az elismerést, azt soha, de azóta is gyakran, amennyire csak lehet megkér, hogy jósoljak neki, meg a húgának, meg a barátnőjének, meg a gyerekeinek a bátyáimnak. :) ( kevés dicsérettel is beérem nála:) Ez így működik, mert a vér, a test hordozza a másik rezgéseit, az együtt töltött idő, az egymásra hatás elégséges infó, meg hát D.I. (Drága Istenem) úgyis mindent lát, hát nyilatkozik is, ha akar. Na itt az első gond. Csak annyit mond, amennyit ő akar és pont. Kipróbáltan ugyanazt mondja, bármennyiszer is dobok ki zsugát, csak máshogy. Ezért hát felesleges többször.
Itt egy pár szóval elmesélem legemlékezetesebb jóslásomat, ami a leggyorsabb is volt. Főnököm - férfi... fiú... hm pasi vagy mi- fa arccal behívott az étkezőbe és mondta, most vessek neki kártyát. Oké, szívesen, ki is dobtam. Nem kedvelem szegényt, de már az első két lapnál megszántam. Szakított vele a nője. (Tényleg nem tudtam előre, épp tőle jött.) Kipakoltam a többit és mély levegőt vettem. Megveregettem a vállát és össze is szedtem a zsugát. Eképpen próbáltam megnyugtatni: Túl éled, pár hét és már lesz nagyobb gondod is. :) ennyi telt tőlem. Mondom, hogy nem kedvelem. Persze ő rögtön kérdezgetni kezdett és én készséggel elmondtam mit is gondolok. Ez viszont csak rá tartozik ... Nos pár hét múlva felmondták az albérletét és kénytelen volt költözni. Kiborult. Se nő, se lakás, sajna ez van. Annyira azért nem sajnáltam.
Tehát nálam ez is ösztönös, kell hozzá az intuíció, elengedhetetlen, meg maga a kapocs egy olyan lénnyel, aki sokat ( mindent) tud. Én mindjárt a legbefolyásosabbal kezdem ki. D.I. Minek adjam alább? :) ez is csak amolyan szórakozás nekem, játék, épp ezért gyakran, ha idegenekkel van dolgom, kicsit izgulok, nehogy mellé lőjek... Jól jöttem ki a dologból eddig, a megérzéseim helytállóak voltak. Egyébként mindig elmondom, hogy ez csak útmutatás, egy lehetséges jövő, ami akkor következhet be, ha így folytatod, ahogyan most. Bármit változtatsz, ez is módosulhat, mert a sors D.I. kiváltsága. Szeret játszadozni velünk, had szokja alapon, persze ez vicc volt, de igazából tényleg. : )
Néha, ha kérdéseim vannak, én is kidobok egy egy lapot, szigorúan távol tartva magamtól, van, hogy anyám kever, mert magamnak nem túl szerencsés jósolni, esetleg befolyásolhatom a lapokat. De nem csinálnám üzlet szerűen. Nem vinne rá a lélek, hogy pénzt kérjek érte, nekem ez csak játék. Meg egyáltalán... a kártya, mint mondják az ördög bibliája, még akkor is, ha fel van "szentelve", ajánlva D.I. -nek. Még rárakódna a sok kusza energia és akkor tisztogathatnám állandóan! :) Ez az én saját bejáratú segítségem az életemben. Plusz még némi kis asztrológia és máris felkészült vagyok, kivel, hogyan viselkedjek, hogy elkerüljük a súrlódásokat. Ezért hiszek a személyes kontaktban, ott azonnal fejbe csap az intuíció. :)
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
időrendi sorrend
Egyszer majd cseréljünk! :)
Teljesen igazad van, ha a csontokhoz vonzódnék, akkor abból jósolnék... :) de nem így van. Mindegy milyen úton jut el az info a célszemélyhez. A lényeg az üzenet. Aztán vagy megfogadja a tanácsot, vagy nem. Mert azt vettem észre, nem is maga a jóslás a lényeg, hanem a problémák orvoslása. Ehhez pedig nem kell jóstehetség, sem kártya, úgyhogy ritkán veszem elő. Csak nagy döntések előtt, megvizsgálni a lehetséges alakulást. Mert ugye távolabbról nagyobb a rálátás. Én erre használom. Hogy a lehető legjobb döntést hozhassam/tanácsolhassam. Oh, de erről órákig cserélhetnénk eszmét... :)
Szia Ailet!
És nekünk mit vetett a kártya? Remélem azt, hogy írd csak a jobbnál-jobb kis történeteidet, és nevettess bennünket!!!
Üdv,
Pinokkió
Kedves vagy! Egyszer majd, ha nagyon jók lesztek, kidobom a zsugát mindenkinek... aki szeretné. Na akkor lesz csak igazi nevetés! :) Na nem, az komoly dolog. Van ilyen is nálam. Ez az.
Köszönöm.
Üdv: Ailet
És nekünk mit vetett a kártya? Remélem azt, hogy írd csak a jobbnál-jobb kis történeteidet, és nevettess bennünket!!!
Üdv,
Pinokkió
Szerintem, akiben megvan a képesség és a hajlam, megtalálja, hogy mivel megy neki a legjobban. :)
Nekem akkor sem fekszik, mert nem ismerem a lapokat, nem érzem a magaménak. Nincs kötődés.... küzdelmes volt, ezért nem is favorizálom.
Nem tudom, nekem a cigánykártya egyszerű volt. Csak kidobtam, és mondtam, ami eszembe jutott.
Én csodálkoztam a legjobban, amikor egy hónap múlva visszajöttek, hogy minden úgy volt, ahogy mondtam.
Kicsit egyszerűbb és mégis bonyolultabb. Itt több a megérzés része, ott a lapok összefüggései lehetnek végtelenek. Magyar kártya kevesebb lapos, egyszerűbb megfogni is. De nálam vannak bizonyára sokkal okosabbak is és bölcsebbek ezen a téren, én csak a saját tapasztalataimat írom le. Nekem ez vált be. A magyar a tuti. :) /nálam/
Én csodálkoztam a legjobban, amikor egy hónap múlva visszajöttek, hogy minden úgy volt, ahogy mondtam.
Én magyarral még sosem próbáltam.
Köszönöm. Azzal nehezen birkóztam, most is ott pihen valahol a fiókomban... Kipróbáltam, de nekem a magyar jött be. Ez valahogy kézre áll nekem. (sokat kártyáztam, megszerettem még snapszeros koromból :)
Érdekes cikk, nagyon jól megírtad, tetszett!!! Pussz: Angel
Pusz: Ailet
Nagyon tetszik a cikked!
Én régen cigánykártyából… ;-)
Én régen cigánykártyából… ;-)