A természet bámulatos! (Játékra)

Látogatók száma: 33

Megadott szavak: Szitakötő, Tücsökciripelés, Penge, Kiderül, Művészet No és még mit találjak nektek? Ez tetszik: „Penge élen táncol az öntudat, szétszakít engem ez a hangulat…”

Nyár van. Hosszú és némelykor forró, hogy magam is kénytelen vagyok kis pihenőkkel elviselhetőbbé tenni a kintlétet, meg aztán az erőnlétre is szükségem van. Ez egy ilyen nap volt, hogy szakítottam időt két nehéz fizikai munka között, hogy megreggelizzek. Távol álljon tőlem, hogy az élőlények evolúciós rokonsági viszonyainak kutatásával tudományos alapon foglalkozzam, de még azt sem mondhatom nagyképűen, hogy hely de nagy ismerője vagyok a fajoknak. Egy biztos, a szitakötő egy csodálatos élőlény, akivel túl gyakori kontaktusba nem kerülök, legfeljebb az év tücsökciripeléses időszakában van alkalmam megcsodálni egy-egy csodálatos példányt, ha akkor és éppen ott tartózkodik, ahol én. Tücsköt mondjuk akkor látok, amikor fűnyírózom, ott ugrálnak előle, aztán vígan muzsikálnak, ha abbahagyom.. Talán, hogy ezen a nyáron még egy példánnyal sem találkoztam ez is oka lehet, meg az is, hogy nem azonos érdeklődési körű a fürkészdarázzsal, akivel még a reggelimet is megosztottam. Szerencséje volt, és olyannyira szemtelen, meg kitartó, hogy egészen addig ott körözött a fasírozottam felett, amíg egy picinyke darabot le nem csíptem és távolabb az asztal sarkán el nem helyeztem, hogy végre nyugodtan ehessek… Rövid megfigyelésen alapuló élményemet - most sajnálom így utólag igazán, hogy nem örökítettem meg, hiszen ebben semmi sem akadályozott volna meg - csak elképzelni tudjátok, én meg valahogy körülírni, hogy érzékeltessem mire képes egy parányi fürkészdarázs a termetéhez képest nagyobb falattal, ha felfedezi és éhes… Az viszont örömömre szolgált, hogy elbírt vele, sőt mi több mielőtt magával cipelte volna, művészi apró harapásokkal formálta, gurította, el nem engedte volna semmi kincsért. Én meg, amikor láttam, hogy szinte penge élen táncol, a végén még lepottyan az asztalról, és akkor már keresheti a fűben, majd kiderül - gondoltam…, de szerencséjére nem ez történt, hanem vele maradt. Amikor már akkora súlyú volt a falatka, hogy elbírja, felemelte és huss, elszállt vele…

A cikket írta: Zséva

támogatóink