Angyalok védelme

Látogatók száma: 137

Fiam 4 éves volt, amikor az eset megtörtént velünk. Azóta odafigyelek ezekre a dolgokra, amikről elég nehéz beszélni, mert megfoghatatlan jelenségek.

Forró nyári reggelen fiam bágyadt és étvágytalan volt. Férjem nem tulajdonított ennek nagy jelentőséget, mert harminckét fokos kánikula idejét éltük akkoriban.
Víz partjára készülődtünk azon a bizonyos napon, Én már be is csomagoltam a hozzávalókat. De ott legbelül nógatást éreztem, hogy a gyereket orvoshoz kell vinnünk. Nem volt kézzelfogható magyarázata, mert az nem betegség, ha egy gyermek étvágytalan és megül egy helyben. Ebből kis vitánk is alakult a párommal, de végül is felmentünk a gyerekorvoshoz, mielőtt elindultunk volna a tó partra. Emiatt a döntésem miatt van most köztünk a fiam!
Az orvosunk meghallgatta, amit Én ott mondtam neki, és érdekes szemmel nézett rám, amikor kiderült, hogy a gyermek láztalan, nincs hányingere és nem fáj semmilye.
De, amikor kezdte vizsgálni az orvosnő, azonnal mentőt akart hívni. Magyarázat képpen mutatta a kis testen az ujjbegynyi zöld foltokat. Összesen húsz darab volt, akkor a gyermeken. Csak annyit tudtunk meg akkor, hogy a vérrel lehet valami.
Kórházban sem mondtak semmit, de amikor csontvelőt vettek fiamtól, már tudtuk, hogy nagy a baj.
Férjem, akkor adta fel,amikor megjelent az intézet vezető főorvos és elmondta, hogy mi is itt a helyzet. Egy rendkívül ritka és agresszív vírus támadta meg a gyereket, ami 10 nap alatt megöl egy felnőtt embert.
Én megdöbbenve halgattam, amit mondanak nekem, de nem hittem el.
Egy hónapig voltunk kórházba, ebből heteket az intenzívosztályon. Fiam vérét többször is kitisztították egy gép segítségével, mert az idő hiánya végett más lehetőség nem volt!
Huszonnégy órában voltunk a kórházban, Én délutántól reggelig vigyáztam a kicsire.
Többször éreztem, mintha üzenetet kapnék, hogy viselkedjem, hogyan lássam el a beteget.
Gondolkodás nélkül tettem, amit tennem kellet, és hittem abban, hogy kijön onnan a fiam. Sokszor észrevettem, hogy ezt csak Én gondolom.
Nagy nehezen lejárt az egy hónap és amikor a zárójelentést átadta a kezelőorvos, ott tudatosodott bennünk, hogy min mentünk keresztül. Fiamnak még az ilyenkor szokásos 50 % esélyt sem adták meg, hogy túléli ezt a dolgot.
De a kezelő orvos nem hallotta a gyerek szájából azokat a történeteket, amit Én sokszor hallottam, mert a kicsi őszintén mesélt barátairól, akik álmában látogatják. Elhittem akkor is és most is, hogy gyermekem életveszélyben volt és az angyalok vigyáztak rá. Nekem pedig Ők suttogták a fülembe, mi is itt most a teendő.
Sokáig nem tudtam erről beszélni. Tíz évnek kellett eltelnie, mire a téma felhasználásával megírtam a Vérvírus című könyvemet. Ott elmeséltem teljes egészében ezt a történetet.

A cikket írta: Farkas Margit

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

ginesz

Egy ilyen dolgot el tudsz mesélni, csak nem sok ember van aki elhiszi.Csak az olyanok akik már voltak hasonló helyzetben....én elhiszem.

Tündér

Nagy szerencse, - ami talán nem is annyira szerencse, mint inkább Isteni sugallat - hogy orvoshoz vitted akkor. Örülök, hogy mégis felgyógyult. :-)


Pussz,
Tündér :-)

ginesz

Örülök, hogy a Fiad felgyógyult és ez nem csak a szerencsén múlt.

Babenko

Ezt hívják úgy hogy anyai ösztön. Amikor érzed hogy veszélyben van a fiad, de még magad sem tudod megfogalmazni hogy miért érzed úgy. De a vészcsengők szólnak.